Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-27 / 70. szám
XLVI. évfolyam. «■■■■■Ili—■»■■■■■■—w ; PB^BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB Szükség van-e a Társadalomtudományi Társaság szatmári fioiijára. A .Szamos“ vendégszeretetét kérem e pár sor számára, mely talán sok tekintetben nem fedi e lap szerkesztőségének állás • pontját. Magyarország kulturális nyomorúsága csak itt, háromszáz kilométernyire a fővárostól, bontakozik ki a maga teljes valóságában. Az analfabéták nagy száma, az orvosi kezelés nélkül elhaltak tömege, a számtalan koldus, az amerikai útleveleket kérők és útlevél nélkül kiszökők serege, ami a fővárosban élő figyelmes szemlélő előtt is csak egy-egy statisztikai szám, itt élő tömeg; a munkaalkalmak hiánya, a büntető ügyek lehetetlenül magas száma, a sok százpercentes uzsora, a közigazgatási basáskodások, messziről tekintve csak szomorú adatok egy elmaradt vidékről, de itt húsba és vérbe vágó, minden napunkat bizonytalanná tevő és mindenek felett elkeserítő jelenségek Jogosult-e ilyen viszonyok között feltenni a kérdést, hogy mi szükség van Szatmáron a Társadalomtudományi Társaság fiókjára ? Akik ismerik ennek a vidéknek és ennek a városnak a társadalmi és gazdasági kópét, azok habozás nélkül tudnak felelni erre a kérdésre. Az ország északkeleti, legelmaradottabb részén, egy csomó elnyomott nemzetiség találkozó pontján, egy kiuzsorázott, folytonosan éhínséggel küzködő, hatalmas, kötött birtokok árnyékában tengődő parasztság gazdasági és kulturális központja Szatmár. Innen kellene kiindulni minden haladásnak, itt kellene találkozni minden törekvésnek, ez a város volna hivatva ennek a hatalmas kiterjedésű országrésznek a vezetésére. Csakhogy Szatmár maga sem város a szó modern értelmében. Nincsenek kialakulva azok a társadalmi osztályok, amelyek egy várost jellemeznek, nincs igazi városi polgársága és nincs városi (ipari) munkássága. Egy nagy falu, hatalmas külsőségekkel, kilenc templomtoronnyal, gőzmalommal és püspöki székhellyel. A lakosság foglalkozása még ma is igen tetemes százalékban földművelés, a szó legkülterjesebb értelmében tagositatlan birtoktestekkel, gondolkodás módja, érdekei és életnívója nem sokkal külömböznek bármely jobbmódu falur parasztétól. Az úgynevezett lateiner osztály mindennek nevezhető, csak nem komplexnek. Saját érdekeit alig ismerő, közös érdek és közös ideológia nélküli, öntudatlan, még ki nem alakult osztály, a szervezkedés legkisebb nyoma nélkül, egymással szemben épp oly idegedül, mint ameny- nyire nem tud beleilleszkedni a többi osztályok érdekkörébe. Március PÉNTEK Damaszk Szervezett munkásságról, gitt, ahol ipar és munkaalkalom hiányzik, természetesen beszélni sem lehet. ; :.VSiÍil8 A város politikája természetesen hü képe a lakosság osztálytagozódásának. Az érdekeknek különfólesége itt két nevezőre hozható, a mindenütt keresztülvonuló agrár szempontokra és a fejletlen, legfeljebb uzsoraügyletekkel — ezt legalább is nyugat-magyarországi értelembe gondolom — boldoguló kapitalizmusra. A város, mint szociálpolitikai tényező, mint polgárai összeségének közegészségét, kulturális és anyagi érdekeit védő testület, háttérbe szorul e két érdekkör hatalma miatt anélkül, hogy bármily kisfoku rosszhiszeműség terhelné a város vezetőségét. Ez a város társadalmi és gazdasági struktúrájának szükségszerű következménye. Ilyen körülmények között azt hiszem éppen elég feladata van itt egy Társadalomtudományi Társasági fióknak, eltekintve attól az országos kulturális érdektől, ami az ilyen egyesüléseket bárhol is igazolja. A fővárosban a Társaság tagjainak több alkalma nyílik a saját műveltségének emelésére és ott a Társaság tudományos vezető szerepe teljes mértékben nyilvánul és bár a Társaság tagjait nagyrészt ott is bizonyos ideálok közössége fűzi össze, de a tudományos szempontok közösségén felül a hivatalos tudománynyal szemben álló legprogreszSiralmas krónika Szatmár múltjából. Történeti elbeszélés Ábrái Károlyiéi. (Folytatás.) De nem olyan idő volt most, hogy nyugodni tudott volna a mi ifjúnk ; hátha az ég valamennyi felhője rászakadt s minden villáma lecsapott volna, mint amaz utósó Ítélet nanján ; visszatartóztatta volna e ez őt, midőn Marikájának élete forgott kérdésben ? 1 — Hiába tépte cibálta a szél öltönyét, fürtéit — hiába csapkodta szembe a hideg eső, hiába dörgött az ég ijesztő-fenyegető - leg fölötte ; lázas kétségbeesés által fokozott erővel törtetett visszafelé; egész útjában verte a vihar, a zápor jobbra baba hullott mellette az ég haragjának tüzjele: de, azért ő hát-an hatolt előre . . . Hajnal felé lehetett, midőn visszaérkezett Szatmárra és egyenesen Kállay uram házának tartva, megzörgette az ablakokat, és bekiáltott. „Én vagyok, uram-bátyám ! nyisson ajtót, mert nagy baj fenyeget mindnyájunkat“. A főbíró tüstént lámpát gyújtott és kitárta az ajtót; de alig ismert a belépőre, annyira ki volt az kelve képéből. „Hol a kőbe jártál s mi bajod van fiú ?“ kérdé C3událkozva. Most, midőn az idegek feszültsége már kissé szűnt, a rendkivüli lélek-izgatottság s kiállóit fáradalmak után darabig szóhoz is alig tudott jutni ifjúnk s csak töredezett hangon adhatá elő, hol járt kelt s miket hallott azoktól az idegen vi tézektől. „Leányom, egyetlen leányom 1“ re- begé az apa mély megilletődéssel: „tehát élete is veszélyben forog ? !“ „Azt nem tudom voltaképpen“ — feleié az ifjú ; „hanem annyit tudok, hogy életénél is drágább kincse foroghat veszélyben, midőn azok őt el akarják rabolni*. „Mit tegyünk ? mihöz kezdjünk ? 1“ töprenkedék a főbíró. „Megtámadjuk s levágjuk őket egytől- egyig !“ kiáltá föl az ifjú lelkesedve. Ezt persze sokkal könnyebb volt kimondani, mint megtenni. Kállay uram látta, hogy az ifjú — hol az ő Marikájáról van szó — nem tudja mérlegelni a veszély nagyságát; de ő, ba valamihöz fog, elejét-végét meg szokta fontolni a dolognak; azért is nehány sebes lépés után, mit a szobában tőn, kész volt a határozattal. Kikiáltott tüstént a kocsisnak, hogy fogjon be minél hamarább ; aztán feleségét nyugtatta meg, hogy valami baj van a szomszéd Aranyosmedgyesen, oda kell mennie ; soh‘se aggódjék miatta, csekélység az egész ; hanem azért, ha két-három nap haza nem találna jönni, föltűnő ne legyen előtte, mert meglehet még Mariká- hozJs átrándul ; s több eféle jámbor hazugságot mondott el neki ; hanem, midőn már szekérre ült, odasugá az ifjúnak : hogy ha kedve tartja, bérezzék el a nagytiszt, professor uraktól és jöjjön utána Aaranyos- medgyesre, meglehet, szükség lesz ott rája. (Folyt, köv.) Modern »festés és vegytisztítás. Saját készítésű kék- ■■■■■= festő kartonok kaphatók -- -■■■■Lukáesovits^Ü ^őXé.' Lapunk mai száma 6 oldal.
