Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-25 / 69. szám

(1914 március 25. 69. szám.) SZAMOS 3. oldat. A debreczeni három Irta: Qőnczy Pál. Ma egy hónapja, hogy a gyilkos pokolgép áldozatait eihantolták. A magyar nemzet részvéte, a magyar nemzet gyásza kiséíte sírjába a hajdudorogi gör. kath. magyar egyházmegye három lelkes mun­kását. A hely, ahová temették őket, békés, — munka után a nyugalom helye ; — nevük külön lapra jegyeztetett, ame lyen vérrel Írnak történelmet. Sírjuk nem jeltelen és bizonyára nem gondozatlan. Édes anyának, testvérnek, gyermeknek szeretető gondozza s ülteti be a kora tavasz legelső kedvességeivel Virág nyílik a siron, melyet forró könyek védoek a hideg szél fuvalmától, a csalóka napsugár hervasztó melegétől. De ők — hárman, a vértanuk — többet érdemelnek tőlünk a nyíló vi ágnál, többet a puszta emlékezésnél: kiomló piros vérük nyomán támadt s a szivek mélyén élő gyásznak testbe öltöztetését. Emlékművet a debreczeni három vértanú emlékére 1 Emlékművet nevük megörökí­tésére, hogy hirdesse a tiszteletreméltók hősi halálát, — sarkalja a szemlélőt, az öregeket, ifjakat, a jelen és utókor egy­más megbecsülésére, — döntse le azt a sok válaszvalat, amelyet oly szívesen, oly sok címen állítunk magunk közé, — hogy látása kössön egybe bennünket az együvé- tartczandóság nemes érzetében, hogy a vértanuk kivésett neveiben egy történél met írjon nemtelen embeii gonoszságról, — emberi gonoszságból vérrel is megirt igazságról: „hogy egyesek áldozatul es­hetnek ugyan a nemzeti e-zmének, a nemzet azonban élni akar és élni fogl“ Ezt akarja megvalósítani a debre reczeni vértanuk nemzeti emlékmű bizott­sága, mely szétküldte felhívását a magyar társadalomhoz. Hazafias adományokat kér hazafias, kegyeletes célra: a debreczeni vértanuk emlékművére. Szivünkhöz szól, de mintha lelkűnkből is beszélne. * Jutott a bombából szilánk — mondja a felhívás — minden magyar szívbe s célját még se érte el. Egy nemzetet akart megfélemlí­teni, de csak ölni, rombolni tudott s a akiket megölt is, vértanukká tette s a vértanuk szellemujjai nem hátra : előre mutatnak 1“ Nem a szó szépsége, nem is a gon­dolat mélysége gyönyörködtet, — a sza­vak igazsága ráz meg, mert valóban »az az ökölcsapás, amelyet egy aljas lélek mórt a hajdudorogi magyar gör. kath. püspökségre, voltakép a magyarság és a magyar állami eszme arcába vágódott.“ . . . Ha pedig ez igy van, — mert csak igy lehet, — akkor a három lelkes ma gyár munkás nemcsak az ifjú egyház­megyének halottja, hanem halottja az egész magyarságnak és vértanúink lettek ők nemcsak nekünk, gör. kath. magya­roknak, hanem felekezetre való tekintet nélkül nekünk mindnyájunknak, magya roknak. Ismét azt mondom: ha ezt igy valljuk, igy érezzük, akkor az emlékmű — jelesül mondja a felhívás — a gaz merénylettel megcsufolni akart nemzeti eszmének és együttérzésünknek fennen hirdetője csak úgy lehet, ezt a rendelte­tést csak úgy példázhatja, ha része lesz benne minden magyar ember adakozá­sának. ... „A robbanás pillanat müve volt. A gyász örök legyen, ne csak a sziveknek mélyén húzódjék meg, méltó emlékműben testet,is hadd öltsön.“ Én úgy érzem, méltán fordul hoz­zánk a felhívás és hogy nemcsak szivünk­höz szól, . . . lelkűnkből is beszél. * * * A hazafias adományokat Sesztina Jenő (Debreczen, Simonffy-utca 5., I. em.) mint az emlékmű pőnztárnokához kérik küldeni. Rejtélyes lopás a Pannóniában. Elfogták De Qerendó Eélixijé tolvaját. — A Szamos tudósitójától. — Szatmár, márc. 24. E hó 20-án, pénteken Szatmáron járt Lóránt Miklós budapesti utazó, aki ékszer­üzletekben kötött üzleteket drágakövekre és egyéb ékszerárukra. Az utazó magával hozott egy kisebb mintabőröndöt, melyben igen értékes drágakövek, arany- és ezüst- nemü minták voltak. Egy napig tartózkodott csupán Szat­máron Lóránt, amikor is a Pannónia szál­lodában szállt meg. Üzletei lebonyolítása után tovább akart utazni. Ebben azonban megakadályozta egy véletlen eset, — Ló­ránt ugyanis közvetlen elutazása előtt a Pannónia szálló előcsarnokában, a portás szobája előtt letette táskáját s egy percre benézett a kávéházba, hogy szatmári isme­rőseitől elbúcsúzzon. Ez alatt a perc alatt valaki ellopta a szálloda előcsarnokából a drágaköves táskát. . Lóránt azonnal a csendőrsógre sza­ladt bejelenteni az értékes táska eltűnését, ahol Kovács József nyomozócsendőr azon nal a táska kutatására indult. Szombaton délelőtt Kovács bejárta az összes zálogházakat és ékszerüzleteket s mindenütt a táska tartalma után érdeklő dött. Szombaton délután Szabó Gusztáv Attila utcai ékszerész üzletében is megje lent Kovács, ahol is Szabó felmutatott egy ezüst gyűrűt, melynek tulajdonosa azt előző nap hozta be három értékes drága­kővel és azzal a kéréssel, hogy a kövek közül egyet tegyen a gyűrűbe. Sriabó személyleirása alapján Kovács kutatni kezdett a drágaköves ember után, akit vasárnap meg is talált Kaufmann Ig­nác Áttila-utcai házának istállójában, ahol Salamon Sehóli kocsis vendége volt. A tolvaj neve Ratyis Sándor 24 éves szobainas, akit nyomban megmotoztak s a kabátja zsebében meg is találták az eltűnt drágaköves dobozt. A nyomozás során az istálló padlásán három utazó táskát talál tak s ezek közül egyik a Lórántó volt A Dála talált másik két bőröndre pe­dig elmondta, hogy egyiket e hó 10 én egy sertéskereskedőtől lopta el a vasúti állomáson. A bőröndben — úgymond — csak élelmiszer volt. A harmadik táskára vonatkozólag azt mondotta, hogy az övé, de a csendőrök nem hitték el neki ezt az állítását, miután a kérdéses harmadik táska, bár már elrongyolódott, piszkos, de sárga disznóbőrből készült s nikkel kapcsok van­nak rajta. Valószínűnek tartják, hogy a notórius táskatolvaj ezt a bőröndöt egy évvel ez­előtt a vasúti állomás perronjáról De Ge- rendó Félixné grófnőtől lopta. A táskában mintegy 6000 korona ér­tékű holmi volt s a tolvajt mindezidáig nem sikerült kézre keríteni. A csendőrsógnek mindjárt az a gya­núja támadt, hogy a grófné bőröndjét an­nak idején Ratyis Sándor lopta el, aki va­lószínűleg egy jól szervezett tolvajbanda tagja. Ezt a föltevést igazolni látszik, hogy Ratyisnál megmotozása alkalmával Mis­kolcon készített betörő felszerelést találtak, Ratyis Sándort egyelőre a csendörsé- gén vették őrizetbe s a sokáig hajszolt tol­vajt a napokban átviszik az ügyészség fog­házába. Nyálkendő, l^ezíyü, zsebkendő, séíaboM$ülönlegességelt o o o Ragályinál. IKoosGabor-feie üzletben a raktáron levő úri és női divat és sport cikkek az üzlet átvétel alkalmából olcsó üü áron adatnak el nn nyakkendők ingek ----­bő ráruk .. fegyverek kallapok .. botok ---------­nő ii és férfi esőernyők úti kosarak = stb. stb. jKadatassy fásai á Jzataárndicti, Pták-tír 17.

Next

/
Thumbnails
Contents