Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-20 / 65. szám
(1914 március 20. 65. szám) SZAMOS 3. oidai. Választott a vármegye. A román paktum és az utolsó választás. A vármegyei törvényhatóság közgyűlése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagykároly, márc. 19. A vármegyeháza nagytermében utolsót lobbant ma az államosítás küszöbén álló közigazgatás kialvóban levő lámpása, utoljára vonultak fel a törvényhatósági bizottság tagjai a szavazatszedő küldöttség előtt, hogy az üresedésben levő tisztviselői állások betöltését szavazataikkal elősegítsék. Mindössze három állás került betöltésre, ezek közül is egynek — a tiszti főügyészi állásnak biztos volt a sorsa — és mégis akkora volt az izgalom, hogy általános tisztujitás idején sem külömb. Az egyes pártok értekezleteiken megállapodtak ugyan jelöltjeikben, de annyi „nyílt kérdést“ hagytak szabadon, hogy tág tere maradt a korteskedésnek így is. Különösen az árvaszóki ülnöki állás betöltése körül volt nagy a küzdelem, mert itt lévén a legtöbb aspiráns, itt volt legkótségesebb a választás kimenetele. A választásokat egy kis parázs vita előzte meg a román paktumról. Eső után köpönyeg. A kormányelnök már régen abbahagyta a tárgyalást a románokkal, a tárgyalások eredményéről már be is számolt a parlamentnek, ahol éppen ma fejezik be az erre vonatkozó tárgyalásokat, kiderült, hogy a magyar állameszmét, az ország területi integritását sérelem nem érte, de a perifériákon még mentik a hazát. Meg kell állapítanunk, hogy az a javaslat, amelyet e tárgyban a mai közgyűlésen dr. Falussy Árpád beterjesztett s amelyet a törvényhatóság egyhangúlag elfogadott, igen szépen és tárgyilagosan körvonalozott álláspontja minden magyar embernek és éppen ezért a legnagyobb mértékben sajnálnunk kell, hogy ezt az indítványt olyan agresszív kommentár kísérte, amely az j ellenkező oldalról is kiváltotta az agresz- i szivitást s zavaró összetűzésre adott okot úgy, hogy csak az elnöklő főispán tapintatosságának köszönhető, hogy a szenvedélyesnek indult vita botránynyá nem fajult. Egy bizonyos : hogy a türelmetlenség, az indokolatlan vagdalkózás egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a békességet, amelyre kétségkívül szükség van, megteremtse s ez csak a helyzet áldatlan elvaditására vezethet. A közgyűlés lefolyásáról részletes tu dósitásunk a következő: A debreceni merénylet. Csaba Adorján főispán megnyitván a közgyü ést, kegyeletes szavakkal emlékezett meg a debreceni bombamerényletről, mely három áldozatta! szaporította a magyar nemzet vértanúinak számát. A végtelen keserűségben — mondotta a főispán — csak az a vigasztaló, hogy a tettesek utáni nyomozás szálai kivezetnek az országból s igy bizton tudjuk, hogy nem közöttünk élnek azok, nem egy levegőt kell szívnunk azokkal, akik ilyen gaz merényletre képesek. Indítványozza, hogy a törvényha'óság fejezze ki Miklóay István püspök előtt részvétét az elhunyt áldoza tok szomorú halála fölött, egyszersmind adjon kifejezést örömének, hogy a gondviselés a püspököt megoltalmazta, hogy az eszmét, melynek letéteményese, megváló sithatta. Egyszersmind javasolja, hogy a vár megye adjon az elhunytaknak állítandó emlékmű céljaira 200 koronát. A trónörökös üdvözlése. Ezután arra utalt a főispán hogy a magyar nemzet mindenkor örömmel é* bizalommal viseltetett az uralkodóház tagjai iránt és indítványozza, hogy a törvényha- tó-ág intézzen feliratot Ferenc Ferdinánd trónörököshö', és fejezze ki születésének ötvenedik évfordulója alkalmából jókivána tait és bizalmát. A közgyűlés t z indítványokat elfogadta s a trónörököshöz intézendő felirat megszövegezésével a vármegyei főjegyzőt bízta meg A román paktum ügyében Pestvármegye és az EMKE átirata került ezután tárgyalás alá. Falussy A’pád a fóispáni megnyitó folytatásaként utal arra, hogy a román ! emzetiség az utóbbi időben „megdöbbentően agresszív.11 A kormány ezekkel az agresszív emberekkel egyezkedési tárgya lásokat folytatott. Elösmeri, hogy erre u inden kormánynak joga van. Nem is azt akarja szóvá tenni, hanem a románságnak a komité által tizenegy pontban összefog falt kívánságát, amelyek mindenike külön negációja a magyar nemzeti állameszmének és kultúrának. Ezen a kérdésen átsiklani nem szabad. Itt, a közvetlen közelünkben látjuk, hogy kezdenek gyújtogatni az izgatás fáklyájával, mint a máj tény i eset is mutatja, az izgatók itt élnek köröttünk. -- Ezután beterjeszti indítványát, amely a következőképpen hangzik: Midőn a magyar nemzet az or szag összes polgárainak szentesített törvényekben biztosította a szabadságot, törvényességet és jogegyenlőséget, akkor ezen jogok áldásaiban a haza minden polgára nemzetiségi faj és valláskülömbség nélkül egyformán és egyenlően részesül. Az államalkotó és államfenntartó magyar nemzet e hazában élő minden népíajnak és nemzetiségnek tisztelet ben tartja vallását, nemzetiségét, anya nyelvét és faji hagyományait, de ez zel szemben megköveteli a haza minden polgárától — bármely nemzetiséghez tartozzék is — hogy meghó doljon az ezeréves magyar nemzet állami egysége előtt és feltétlen hive legyen a nemzet egységének alapját képező magyar állameszmének. Ennélfogva Szatmármegye közönsége minden olyan jogosulatlan tő rekvéat, mely a nem magyar ajkú honpolgárok bármely politikai alakulata vagy csoportja részéről — a íe rületileg és politikailag osztatlan ma gyár nemzeti állam egysége ellen irányul — a leghatározottabban elitéi és ezen nemzetellenes törekvés érvényesülése ellen tiltakozik. Helmeczy József szólalt fel ezután. A nemzetiségi kérdés tárgyalása alatt beigazolódott, hogy a nemzetiségi kérdés nem specialitása a magyar államnak. Minden államnak megvannak a maga nemzetisé gei, de ezt nem lehet tüzzel-vassal kiirtani. Minden Magyarországon élő embernek meg kell hajolnia az előtt, hogy Magyarországon egy nemzet van: a magyar, egy nyelv: a magyar és egy politikai cél: a magyar állameszme előbbrevitde. Nem tartja helyesnek a románokkal szemben a gyűlölködés szitását. Falussy Árpád javaslatát úgy maga, m nt a munkapárt nevében elfogadja. Lukács László emelkedett ezután szólásra. Beszédét igen gyakran megszakította az ellenzék türelmetlen lármája s a főispánnak nagy munkájába került a felzudult ellenzéket rábírni, hogy a Falussy Árpád által megtámadott románság szószólójának védekezését meghallgassa. Igaz, hogy ez a védekezés is bővelkedett a személyeskedésben, de az ellen zók nem hagyott válasz nélkül egyetlen félmondatot sem a szónok beszédéből. — El voltam rá készülve, kezdte beszédét Lukács László, hogy ha Falussy ur felemeli szavát és a nemzetiségi kérdéshez szól, ezt a nemzetiség megsértése nélkül nem teheti. (Nagy zaj, .eláll“ kiáltások az ellenzékiek oldaláról.) Indokolnom kell a saját álláspontomat, mikor ilyen megtámadtaiásban részesülünk. Illetékesnek tartom erre magamat, mert én is tagja voltam az egyezségi tárgyalásokat folytatott komitónak. (Nagy zaj az ellenzéken.) Ez az idegesség nem felel meg a szabadság és testvériség eszméjének. Ha én az agresszivitásra szintén agresszivitással felelnék, akkor is jogom lenne türelmükre reflektálni, hogy rámutassak arra, hogy Falussy Árpád szereplése a nemzetiségi kérdésben m nő sérelmes volt reánk. Hiszen a Közmivelődósi Tanács kolozsvári ülésén az elnöklő Széli Kálmán is szükségét látta annak, hogy Falussy Árpád felszólalásához enyhítő kommentárt fűzzön. Falussy Árpád: Nem igaz, hazudik 1 Lukács László: A nemzetiségi kérdés megoldására szükség van, de Falussy téved, mikor ezt agresszivitással, sértegetésekkel akarja elintézni. Én nem vehetek fegyveres elégtételt a sértésekért s ezért csak tudományos párbajra hívhatom ki Falussy Árpid urat, vitassuk meg kontra diktorius formában nézeteinket, lássuk, ki marad a győztes. Noha semmiféle körülmények között nem történt olyan visszaélés a hazafiság nevében, mint most ebben az országban . . Kossúth István : Nem muszáj itt maradni, ki lehet vándorolni I Csaba Adorján főispán kéri a közgyü lést, hogy csöndben hallgassa meg a szó nokot. mert a zaj és lárma nem méltó a törvényhatóság közgyűléséhez. Lukács László: A hazafiság kötelességeit részemről a következőkben foglalom Modern ruha estes és vegytisztitás. Saját készítésű kék— ===== festő kartonok kaphatók = Lukácsovits-nai várdomb-6»*
