Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-20 / 65. szám
Birtokpolitika és nemzetiségi kérdés Grhillány miniszter uj szempontot vitt a nemzetiségi vitába. Szakszerű és alapos fejtegetéseiben ugyanis kimutatta, hogy a nemzetiségi kérdést nem oldhatja meg magában a jó igazságszolgáltatás és jó köz- igazgatás, hanem szükséges, hogy ezeket a gazdasági fejlődést előmozaitó okos birtokpolitika egészitse ki. A földmivelésügy minisztere a gyakorlati életből, egy emberöltőn át szerzett megfigyeléseiből ismeri a nemzetiségi kérdést s ez a körülmény különös jelentőséget ad annak az egyébként is igen érdekes megállapításának, hogy a nemzetiségi kérdés elsősorban — gazdasági probléma. Grhillány elismeri a faji összetartozás érzésében rejlő nagy erőt, ismeri és elismeri más szellemi okok hatását is, mindamellett meggyőződéssel állítja, hogy a nép nagy tömegeinél agitátorok nélkül nem lenne nemzetiségi kérdés, a nemzetiségi agitáció pedig nálunk is, mint mindenütt, gazdasági keretekben, gazdasági mozgalmak kapcsán jelentkezik. Mi tehát a gazdasági politika legfőbb feladata a nemzetiségi kérdéssel szemben ? Grhillány szerint ez a feladat | a gazdasági jólét elősegítésében áll, mert ez a jólét a széles néprétegek vágyakozásának a tárgya, ez a jólét bizonyos nyugvópontra juttatja, megelége déssel tölti el a lelkeket, a nemzetiségi izgatás alól elvonja a talajt s a fajok egyetértése és békéje számára teremt szilárd alapot. Ez igen szép, emberséges és demokratikus gondolkodás. A miniszter azonban jól tudja, hogy a magyar gazdasági és birtokpolitikának egyéb föladatai is vannak s ezek között a legfontosabbak egyike a magyar birtokososztály védelme, támogatása. A kormány teljesiti is ezt a föladatot és Grhillány bizonyos megelégedéssel hivatkozott arra, hogy az altruista bank rövid két esztendő alatt, igen kedvezőtlen gazdasági és pénzviszonyok közt is jelentékeny működést fejtett ki; megvett mintegy huszonhatezer katasztrális hold birtokot, eladott tizenháromezer holdnál jóval többet s ennek a fele Erdélyre esik. Azonkívül kilenc megye területén 164 községben 42.640 holdat vett bérbe hit- bizományoktól és főpapi uradalmaktól s ezt a területet túlnyomóan kisbérlőknek adta albérletbe. De úgy ez a tevékenység, mint a telepítés, tisztán védelmi és nem agresszív jellegű, ezenfelül pedig szoros kapcsolatban áll az előbb említett vezérelvvel, az általános gazdasági jólét megteremtésével. A megeMsülő birtokososztálynak és értelmiségnek ugyanis Grhillány szerint legszebb hivatása lesz hozzáférni a nép szivéhez, megelégedést önteni belé boldogulásának előmozdításával és előidézni azt, hogy a magyar állampolgári érzés nagyobb legyen a faji öntudatnál, a faji érzésnél. A pénzügyminiszter expozéja. Teleszky pénzügyminiszter expozéja politikai körökben a legjobb hatást keltette. Általában dicsérik az előirányzat szoliditását és azt a reális alapot, amelyre a jövő évi budgetet a miniszter felépítette. A költségvetés 61.000 korona fölösleggel záródik dacára annak, hogy a magyar állam a jövő évben közel kétszázmillióval többet költ közhasznú célokra. Az államvasutak üzemének javítására és beruházásokra 156 milliót fogunk a jövő évben fordítani. Általában az egész költségvetésen meglátszik, hogy a beruházásokat a kormány nem szándékozik korlátozni, amit csak helyeselni lehet, tekintettel arra, hogy a nehéz gazdasági viszonyok között a nagymérvű beruházások a munkaalmaknak és a kereseti lehetőségeknek nagy sorozatát nyújtják. Joggal mutatott rá a miniszter arra, hogy a hadi kiadásoknak szükségszerű emelkedése kulturális és gazdasági szükségleteink fedezését egyáltalában nem szorította vissza. Nagyon rósz hatást tett, hogy az ellenzék az egész gazdasági helyzetet megvilágító expozé alkalmából jónak látta távollóté- vel tüntetni. Március PÉNTEK Joachim Siralmas krónika Szatmár múltjából. Történeti elbeszélés Ábrái Károlyiéi. (Folytatás.) Én édes Istenem uram teremtőm 1 de hát, hogy is lehetne fiatal, tizenhét éves ész oly okos, mint a már 40—50 éves ? 1 . . . Hiá a intettek bennünket is apáink, növelőink ; tudom is, azt gondoltuk magunkba, hogy bizon minden er kölcsi prédikációk mellett ök sem voltak jobbak a deábné vásznánál; s hagytuk, hogy beszéljenek, oktassanak, tanítsanak és követtük mégis azokat, miket nem be széltek előttünk, mikre nem oktattak, nem tanítottak, de, miket a természet maga vésett, mint szent törvényt, szivünk táblájára. Dicséretére legyen mondva az érdemes főbíró urnák : ő semmi utat-módot nem hagyott kisérletlenül, hogy ezeket a balgatag gyermekeket egymástól elszakítsa ; miután pedig látta, hogy magában semmire sem mehet, följelentette az esetet n. t. Veszprémi uramnak is, ki az ifjút e miatt „sedes“-be is citálta; hanem biz* itt már sem a szép szó, sem fenyegetés, sem sedes nem használt többé. „Hogy a tatár hordja el a dolgát 1“ morga a főbíró ur, ki előtt éltében ez volt az első processus, melyet elintézni nem tudott; de hát mit csináljak most már velük ? Nagytiszt. Veszprémi uram szerette az ifjút s mint okos ember, azt mondta : „Ha a rohanó mént száguldtában meg nem állíthatjuk, korbácsolni kell an nál erősebben, igy hamarább kifárad ; ha többé nem használ a szép szó, intés és kérés, hadd legyenek egymáséi, ha előbb az ifjú bevógezte tanulói pályáját s egy évig külhoni akadémiákat is látogatott“. Kállay uram ennek következtében egy napon Mikolay uramat, mint főbünöst, leányát, mint bűntársat és feleségét, mint tanút, fóruma elé parancsolván, elmondá az ifjaknak, hogy amit ők követnek, nagy bűn s nem szasado« dolog; annak az ifjúnak még hátán a háza, kebelében a kenyere, hanem ha csakugyan nem akarnak hallgatni atyai parancsára, legalább addig legyenek nyugodtan, mig kissé fölcseperednek; az ifjú járja ki, mint illik tisztességes ifjúhoz, a collegiumot, később menjen el legalább esztendőre valami külföldi akadémiára, ha aztán hazajött, lehet mester, professor, pap, vagy akármi hivatalbeli is, akkor isten neki, vigye ezt a rossz leányt, mert ő bizon már eléggé meg is unta házánál több bajt-gondot okozott neki ez egész város ügyénél, melyet pedig éppen ötödik éve, hogy lelkiismeretes hűséggel folytat . . . Az ifjaknak sem kellett ennél több remény; oda rohantak a nemzetes főbíró uramhoz, majd agyon-fojtották öleléseikkel, csókjaikkal. Ez napságtól fogva szabad bejárata volt Mikolay uramnak a szód Marikához: nem is csináltak belőle a világ előtt valami nagy titkot, hogy egymást szeretik. Mármost, hogy az összefüggés előadásomban meglegyen, fönnebbi beszédemre visszaemlóközve, az a más valaki, Kállay uramon kívül, ki a vitéz urak Marikára intézett kacsintgatásait nem éppen jó névén vette, senki más nem vala, mint a mi ifjú Mikolay barátunk (Folyt, köv.) Minden ruha uj lesz LjAjf^ípr Qa| ru^est^ és gőzmosó Q’yof tisztítás és festés által riCiJlGjwI I Ql = gyárában = O^CiUl ICH« Lapunk mai száma 6 oldal. «
