Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-19 / 64. szám
ítélt a Tábla a város erdőperében. Helybenhagyta a törvényszék Ítéletét. — A Szamos eredeti tudósítása. — Debrecen, március 18. Abban a hosszú és bonyolult polgári pörben, amely már negyedik óv óta van tolyamatban Szatmár városa és a Dólmagyarországi Faipari Kiviteli Részvénytársaság között, ma hozta meg másodfokon Ítéletét a debreceni kir. ítélő Tábla. A pör referálása két teljes napon át foglalkoztatta az ítélő Tábla polgári felebbviteli tanácsát s ma hozta meg ítéletét a Tábla, amely az egész vonalon helybenhagyja a szatmári törvényszék ítéletét A szatmári törvényszék a múlt óv júniusában hozott ítéletével felbontotta a város és a Délmagyarországi között a négyezer holdas avasi erdő kitermelése ügyében kötött szerződést és arra kötelezte a részvénytársaságot, hogy az erdőt bocsássa vissza a város birtokába. A törvényszék és most a Tábla is kimondotta, hogy mivel a részvénytársaság megszegte a várossal kötött szerződését, a városi pénztárban levő százezer koronás óvadéka elvész a város javára. A részvénytársaság által tett beruházások, a kilenc és fél kilométeres ipar- vasut, az összes épületek, vasúti és kitermelési felszerelési tárgyak ellenértéke fejében a törvényszék és a tábla 302 ezer koronát állapítottak meg a várossal szemben a részvénytársaságnak. Örömmel adunk hirt a Tábla Ítéletéről, amely fényes elégtételt szolgáltat úgy a városnak, mint a város tisztviselőinek, akiket a részvénytársaság igazgatója, dr. Makay Ágoston alaptalanul és rosszhiszeműen hurcolt végig polgári és bűnvádi pörökön. A szatmári bútorgyár és Lengyel Zoltán. Az Est leleplezése. — L^bgyel Eoltán cáfolata. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, márc. 18. Az Est mai száma három hasábos cikkben foglalkozik az Első Szatmári Faipari és Bútorgyár Részvénytársasággal, amelynek állítólag Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő járt volna ki egy nagyobb kölcsönt Lengyel Zoltánt csak burkoltan támadja Az Est, de nyilvánvaló, hogy a cikk éle ellene irányul s igy Lengyel Zoltán már a détutáni órákban meg is cáfolta a cikkben foglaltakat. Az Est cikkéből itt közlünk egy né hány részletet: „Körülboläl három évvel ezelőtt ala kitották meg Szatmáron Bakay Géza, Ló nárd Károly, Csolosz Pál és Dacsó Arnold z „Első Szatmári Asztalosárugyár és FaSZAMÖS kereskedés* betéti társaságot, amelynek több kültagja is volt. És pedig: Szőke Sándor földbirtokos 20 ezer, Világossy Gáspár földbirtokos 20 ezer, Hámon Ró bért püspöki titkár 20 ezer, Bottyán István építőmester 20 ezer, dr. Antal László ügyvéd 50 ezer, Tatorján István és Farkas László építőmesterek 5—5 ezer korona betéttel. A betéti társaság megvásárolt a vá ros területin kívül a szatmárhegyi utón egy négy holdas területet és ezen fel is építették az asztalosárugyárat, A nehéz gazdasági konjunktúrák miatt azonban megakadtak és a gyárat nem tudták berendezni Ott állottak a csupasz falak és a betéti társaságnak mintegy 450 korona volt már a kötelezettsége, amelyért a ke- re kedelmi törvény szerint a betéti társa ság beltagjai, egyénileg, a [saját magán vagyonukkal a felelősek. Ekkor állott elő dr. Antal László (Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő rokona) a mentő ötlettel. Keresni kell — mondotta — egy országgyűlési képviselőt, aki a kormánynál érdé lődik egy nagyobb kölcsönsegély iránt, amelyet azután egy újonnan alakítandó „részvénytársaság“ vesz fel az államtól, úgy, hogy annak a megfizetésére nem a már létező betéti (ár saság tagjai vállalnak kötelezettséget, hanem a megalakítandó uj „rószvenytársa ság“, ahol. tudvalevőleg a részvényesek anyagi felelőssége csakis a részvényért k erejéig terjed. lg/ is tö tént.“ A továbbiakban elmondja Az Est cikke, hogy az uj részvénytársaság 300 ezer korona kamatmentes államkölcsönt kapott, melyért a kereskedelmi miniszter csak azt kötötte ki, hogy a gyár a szatmári piacnak nem dolgozhat, nehogy az itteni iparosok érdekei veszélyez ■ tetve legyenek. Az uj részvénytársaság megalakuld sáról és működéséről igy ir Az Est: »Az uj részvénytársaság »Első szatmári faipari és bútorgyár részvénytársaság“ címen alakult meg 450,000 korona alap ■ tőkével és igazgatói: Szőke Sándor föld- birtokos, Világossy Gáspár földbirtokos, Hámcn Róbert püspöki titkár, Bottyán István építőmester, Tatorján István építőmester és dr. Ántrl László ügyvéd lettek A gyárat azonban a naai napig sem helyezték üzembe Nem pedig azért, mert a „Faipari és bútorgyár részvénytársaság“ a gyár berendezésére egyáltalán nem is gondolt, hanem a háromszázezer korona államkölcsönből kifizették a betéti társaság adósságait. A háromszázezer korona kamatmentes kölcsönért most csak az uj részvénytársaság felelős, amelynek azonban semmi látható vagyona nincs, mint a négy hold telek és az üres gyárépület — künn a város határában. A kereskedelemügyi minisztert már értesítették a különös esetről és báró Harkányi János módfölött felháborodott az eseten. Segíteni a dolgon nem tud. A kereskedelemügyi miniszternek ugyan joga vnn a kölcsönt hat hónapra felmondani, de az „Első szatmári faipari és bútorgyár részvénytársaság“ igazgatói most már nem ijednek meg a felmondástól.“ Az államkölcsön kijárásával meggya nusitott Lengyel Zoltán — mint fővárosi tudósit'.mk telefonálja — Az Est cikkére ma délu'án cáfolatot adott le a Magyar Távirati Irodánál s azt alávaló, piszkos rágalomnak nevezte. Lengyel Zoltán egyébként cáfolatában azt is kijelentette, hogy Az Est ellen még a mai nap folyamán megteszi a följe lentést nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás miatt. I Koós Gábor-fae üzletben * a raktáron levő úri és női divat és sport cikkek az üzlet átvétel alkalmából olcsó ■ü áron adatnak ei «m nyakkendők ingek ■■ bőráruk .. fegyverek kalapok .. botok = női és férfi ♦ esőernyők úti kosarak | = stb. stb. Madarasa Eájzld Szatwáüflífiwti, p«ál|-tír 17.
