Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-19 / 64. szám

PS XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. 64. szám Csend a politikában Szatmár, máre. 18. Legtöbb szó esett a héten az or­szágos kaszinóról. Vájjon kilépnek-e a tisztek a kaszinóból vagy nem? Erről vitáz­nak a politikusok: s meglehetős izgalmat kel­tett a kaszinó választ­mányának úgyszólván semleges határozata, amellyel mind a két fél­nek igazat akart szolgáltatni. Katonáék azonban ezzel a se hideg se meleg ha­tározattal nem elégszenek meg, hanem elégtételt szerezvén önmaguknak: kilép­tetik a hadsereg tagjait az országos kaszinóból. Ez azonban csak látszólag mutat zavaros helyzetet, mert ez a kis affér el fog simulni, mint minden más izgal­masabb ügy. A politikai helyzetben egyébként semminő válság nem észlelhető, megy minden a maga utján anélkül, hogy a kivitel lehetősége nagyobb akadályokba ütköznék. Egyszóval a kormány mindent megvalósít, amit programmjába felvett és az ellenzék is kezd már valamelyes belátással lenni. Mutatja ezt a román paktum ügyének a képviselőházi vitája, amely igen komoly mederben és haza­fias szellemben folyik. A legutóbbi nagyarányú parlamenti vitából az idegen is meggyőződhetett, hogy milyen alaptalanul és jogtalanul hurcolták meg a magyarság hírnevét, mert ime, a nemzetiségi követelések, amennyiben azok az ország területi ép­ségét és magyar állam történeti struk­túráját nem érintik, jóindulatú 'felkaro­lásra és támogatásra számíthatnak nem­csak a kormány és többség, de a leg­szélsőbb ellenzéki árnyalatok részéről is. És ezekből a közzéteendő beszédek­ből az elfogulatlan külföld még arról is meggyőződhetik, hogy nem a magyar ellenzéknek a paktummal szemben el­foglalt elvi álláspontja, hanem Bécsből, Bukarestből, sőt az e két metropolisnál jóval messzebbről jövő külföldi biztatás az oka annak, ha a románság egy része még mindig kevesli Tisza István aján­latát és késik elfogadni a magyarság békejobbját. De ami késik az nem mú­lik s talán nincs messze az idő, amikor a hazai románság is tudatára ébred majd annak, hogy nemcsak jogai és kötelességei, de vitális érdekei is az el- választhatatlanság acélpántjával kap­csolják a magyar nemzethez. Minél ha­marabb múlik el a belső válság s mi­nél előbb áll helyre a parlamenti rend, annál könnyebben válik a román kér­désnek közmegnyugvást keltő módon való megoldása. Hiszen a miniszterelnök ki is jelen­tette a parlamentben, hogy várja a ro­mánság részéről a közeledő lépést a végleges béke megkötéséhez, mert leg­elsősorban a románoknak is fontos ér­deke. Remélhető is, hogy Tisza István gróf konciliáns nyilatkozatának már a közel jövőben meg lesz a kívánt sikeres eredménye. Európa jelenlegi nemzetközi vi­szonyai kétszeres kötelességévé teszi minden magyarsági pártnak, hogy a parlamenti béke helyreállítása érdeké­ben minden lehetőt elkövessen. Mert ezt úgy Magyarország, mint a Monarchia és a dinasztia létérdeke parancsolja. A képviselőház ülése. Iijterpellációs Vita a parlamenti őrségről. — A „Szamos“ fővárosi tudósítójának te­lefonjelentése. — Budapest, máre. 18. Az ellenzék naook óta hirdeti, hogy a parlamenti őrség tisztjeinek vis zahe- lyezése a csapatokhoz küszöbön áll. Ebből az Sillúziójukból ma kiábrándította őket Hazay honvédelmi miniszter, aki Ra- kovszky és Lovászy interpellációira vála­szolván, határozottan kijelentette, hogy ilyen intézkedés nem fog történni. Beigazolta a miniszter, hogy más államokban ia van katocailag szervezett parlamenti őrség és sehol ezen őrség tisz­tikarának működését egyébként katonai szolgálat mögött állónak nem tartják. Nagy nyomatókkal hangoztatta a mi­niszter a kaszinói affér kapcsán, hogy a polgárságot és katonaságot egymással szembeállítani nem lehet, mert, aki ma katona, holnap polgár lesz és tegnap is polgár volt. A katonaság és polgárság fo­galma tehát egy és ugyanaz. Jelenleg sem Március CSÜTÖRTÖK József eml. Siralmas krónika Szatmár muitjábőí. Történeti elbeszélés Ábrái Károlytól. (Folytatás.) Mikolay Laci tehát — mint azt már olvasóim gyaníthatják, én ellenben bizo­nyosan tudora — szerelmes volt; és pedig, ami őt előttünk is érdekessé teszi : éppen Kállay uram leányába, a szép Mariba volt szerelmes. Mert azóta, hogy egyszer n. t. Vesz­prémi uram az ifjút, mint kedvencét, el­küldő bizonyos levéllel a főbíróhoz s ez ottan meglátta a szép Marikát: mintha ki forgatták volna, annyira megváltozott; sokkal hanyagabb lett bármelyik tantár sánál; a tisztességes tudományokat sem igen kedvelte s n. t Veszprémi uram előtti kedvessége is nem-csekély részben szál­lott alá. Természetesen e szóelem maga­magában elhamvadott volna, ha idővel tá­pot nem nyer Marika viszonszerelme által. A körülmények maguk munkáltak arra, hogy összehozzák a szerető sziveket egy­mással. Ünnepnapon t. i. a nagyobb diákok­nak kötelességük volt elmenni az érdemesb s előkelőbb családokhoz beköszöntem s Mikoiaynak, mint elsőnek grádusában, a váro>ban az első nevezetes család : nemz. Kállay István uram háza lön kijelölve a nagytiszt, professorátus által. Dobogó szívvel, amilyennel rigorozu- mokra sohasem, ment el az ifjú azon ház­hoz, hol Marikája lakott ; elmondá ékes nyelven kidolgozott, ünnepi üdvözletét szép mértókes rithmusokban és főbíró uramtól — amint ez akkoriban közszokás vala az iskola patrónusainál — ebédre is meg­hivatott. Hanem az ifjú, mint ez már nem vala szokásban, a meghívott emberségtudó szerény ifjaknál, alkalmat vett magának ez idő alatt a szép Marikával pár szót válthatni. Mit mit nem beszéltek együtt, azt csak a jóságos Isten tudná elmondani; elég az hozzá, hogy ez napságtól fogva Mikolay barátunk gyakrabban fordult meg a főbíró uram házánál s mig az érdemes hivatalnok ott fönn a magistrátusban a nemes város újabb és újabb ügyes bajos dolgait rendező, intéző, végező, addig ott­hon saját családja körében támadtak el­intézni való ügyei. Már a fólváros suttogott róla s ő még egy kommát, egy árva bötüt sem tudott belőle; midőn pedig megtudta, már akkor annyira össze volt bonyolulva a kérdéses ügy, hogy azon ugyan többé papon kívül senki sem segíthetett. Hiába mondta el az okos óletbölcs atya leányának, hogy ez még csak siheder iskolás pulya, sem állása, sem Charaktere, sem jövedelme, miből egy feleséget el­tarthasson, évek kellenek, mig valamely szerény állasra küzdheti föl magát; — az ő jámbor erkölcsökben növelt lánya semmit sem akart erről tudni és hallani. (Folyt, köv.) Legjobb és legelegánsabb gyapjúszövetek öltönyökre, felöltőkre és női kosztümökre óriási nagy választékból szerez­hetők be WEISZ GYULÁNÁL. Szatmár, Deák-tér 21. — Telefon 339. Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents