Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-03 / 50. szám
XLYI. évfolyam. Szatmár, 1914. 50. szám. Hi Vaí alD ok-te ngészfeés. A munkásbiztositó pénztár — mondotta nemrégiben a gyáriparosok egyik vidéki gyűlésén összegyűlt hallgatóság előtt a legképzettebb képviselők egyike, Gratz Gusztáv — a munkás- biztositó pénztár ma tulajdonképpen : hivatalnok biztosító pénztár. Ez az okos szász koponya pompásan állapította meg a koalíció egyik torzszülöttjének, a munkásbiztositó törvénynek rendeltetését. Kimutatta az előadó, hogy hivatalnokok fizetésére és orvosi honoráriumokra kétszer annyit költenek, mint munkássegélyezésre. A pénztár aktíváinak nagyrésze künnlévő- ségekben fekszik. Alig léptették életbe ezt a béna-vak-törvényt, azonnal felzu- dultak ellene úgy a munkaadók, mint a munkások. Pedig Szterényi József volt államtitkár — a törvény apja — éppen arra szánta a munkásbiztositó hivatal intézményét, hogy az elvárulással vádoló munkásságot kiengesztelje vele. Az expiálását meg is kapta a zseniális államtitkár. Ma már csak a munkadók elégedetlenek és csak azok a munkások, akik nem jutnak járulékokhoz. De ezek száma — kis , túlzással szólva — ma már kevés, mert a munkásokból pénztári hivatalnokok lettek s akik arra váltak, azok valószínűleg kifogástalannak tartják a koalíciós kabinet konyhájának főztjót. Milyen különös ez a konyhaprodukció : az egyik jóllakik vele, a másik pedig elrontja tőle a gyomrát. Jóllakik vele az a sok ezer ember, aki — többé kevésbbé — minden kvalifikáció nélkül, kényelmes hivatalhoz jutott, némelyik olyan dús javadalmazással, a milyenben csak a magyar lelkek ideáljaként, úgyszólván elérhetetlen magasságban lévő minisztereknek s bankigazgatóknak van részük. S ezekhez a pozíciókhoz nem kell más képesítés, esak bizonyos számú martir-szolgálati esztendő kimutatása. Nagyot változott a közhivatalnokok helyzete Magyarországon az utolsó tiz esztendő alatt. Azzal a képzettséggel, amellyel ma a munkásbiztositó hivatal tisztviselőinek háromnegyedrésze Nagy fizetésű állásban éli napjait, egy évtizeddel ezelőtt kis falvak vagy mezővároskák Írnokai körmölgették az adóintéseket. Hiszen ne értsenek félre: nem akarjuk mi a diploma glorifikálá- sával útját vágni az eredeti tehetségek érvényesülésének. E: szűk látkörre és elfogultságra vallana Jól tudjuk, hogy számtalan iskolázatlan s mégis müveit elme ejtett már bámulatba országokat. Nem is az ellen van kifogása az ország egyik támaszát alkotó ipari és kereskedelmi világnak, hogy a gyalupad, a betűszedő-szekrény vagy az agitációs nópgyülós dobogójáról ül valaki a munkásbiztositó pénztár hivatalnoki asztala mellé. De legalább jól csinálnák a dolgukat, ha már nincsen meg a mindenre jogosító „végbizonyítványuk.“ A folyton erősbödő országos panasz és türelmetlen zúgolódás azt igazolja, hogy amire vállalkoztak, nem tudták teljesíteni. S hiába mondják nekünk, hogy Bebel — a német nagy elme is — az asztalos műhelyből lépett a parlamentbe és az élet iskoláján kívül semmiféle képzettséget se tudott felmutatni. De tőle nem is kérték számon ezt, mert mindent átfogó tudásával elfeledtette bámulóival, hogy egyszerű iparoslegény volt. Amit mi Gratz Gusztáv előadása alkalmából a rossz törvényről, illetőleg annak végrehajtóiról fölrovunk, voltaképpen más, mint az első mondatokból az olvasó hiszi. Nagy jelentősége van annak, hogy iparossegédek ezrei görnyednek a rubrikák fölött és rakják egymás alá és egymás fölé az élettelen számoszlopokat. Ebben a járványszerü jelenségben nem az a legszomoritóbb, hogy jobbára — tisztelet minden kivételnek — műveltség nélküli és a munkájukhoz nem értő hivatalnok-gépek eszik meg a béna munkásoknak szánt milliókat. Nem. Ennél ezerszer lehangolóbb az a tény, ami demoralizálóan hat egy egész társadalmi rétegre : az ipari munkától való irtózás szomorú ténye. Az ország szellemi és gazdasági életének irányitói folyton azt hangoztatják és tényekkel is bizonyítják, hogy épp úgy, mint mindenütt a világon, Magyar- országon is az ipari és kereskedelmi pályáknak van a legkecsegtetőbb jövőjük. Gyűléseken és banketteken, újságcikkekben és röpiratokban egyebet se hallunk, mini azt, hogy a hivatalnoki pálya túlzsúfolt és a diplomás proletárnál menynyivel szebb a dolgozó munkás, a kliens után futkosó ügyvédnél mennyivel iri- gyelőbb a kérgeskezü, de megelégedett lakatos legény. És ennek dokumentuma képpen hány „végzett“ hivatalnokról haljuk, hogy a műhelybe! Ugyanakkor pedig ezerszámra dobják el maguktól a kalapácsot azok a jó iparossegódek, akik rossz hivatalnokok lesznek. A Szent Munka tiszteletének és szeretetének jelszavait szívták be és a legelső alkalmat megragadják, hogy megfutamodjanak attól a munkától, amelyben fölnevelkedtek. Március 3 KEDD Kunigunda De — talán igazuk van? Ha a munkanélkül ődöngő — éhező százez rekre gondolunk, sok kifogásunkra megtaláljuk a feleletet. Megértjük azt, hogy a „Marseilles“ miért legszebb akkor, ha — mások éneklik. S talán igazat kell adnunk azoknak is, akik azt mondják, hogy a legszebb és legjobb törvénynél) is többet ér az az intézkedés, amely olyan anyagi helyzetbe juttatja a magyar polgárokat, hogy azok a törvényeket megtarthassák — de nem Amerikában. Politikai szemle. Wesselényi főispápsóga. —Vay Gábor afférje. — A Szamos fővárosi tudósítójának telefon - jelentése. — Budapest, márc 2. A politikai és társadalmi köröket még mindig főképpen Wesselényi Miklós koronaőr esete és Vay Gábor báró affairje foglalkoztatja. Wesselényi báróra lesujtónak tartják különösen azt, hogy annak idején görcsösen ragaszkodott főispáni állásához, noha a belügyminiszter'olyan hangon rótta meg magatartását, mely a miniszterelnök szombati előadásában szenzációként hatott, mert még hasonló ügyekben jártas politikusok sem tudták, hogy a belügyminiszter egy főispánnak ilyen hangon is irhát. De ennél is meglepőbb volt, hogy Wesselényi még ilyen hangú leirat dacára is próbált állásában megmaradni. Általában az a vélemény, hogy ez az eset amilyen jellemző, szerencsére épp oly egyedül álló is. Vay báró affairjóben éles fordulatot jelent a parlamenti őrség parancsnokának, Horváth Péter kamarás, alezredesnek nyilatkozata, mely szemébe mondja Vaynak, hogy az elégtételadás alól ki akart bújni. Lehetetlennek tartják, hogy Vay báró ezzel a nyilatkozattal szemben megmaradhasson eddigi magatartásában, meri az ellenzéki körök teljesen egy véleményen vannak a kormány híveivel, hogy a parlamenti őrség tisztjei ellen a minden incidens nélkül intézett nyiít sértésért mindenesetre elégtételt kell adni A képviselőházból. — A „Szamos“ fővárosi tudósítójának telefonjeientése. — Budapest, márc. 2. A tengeri hajózási szerződésekhez ma a képviselőházban Rakovszky István igen óles bbszédet mondott, melyben felette kedvezőtlennek tüntette fel különösen az Adria társasággal kötött megállapodásokat. A kereskedelmi miniszternek ma még nem nyílt alkalma válaszolni. A hajózási szakemberek azonban abban a vélekedésben vannak, hogy a néppárt vezérszónoka teljes tájékozatlansággal, felüleJLapuok mai száma 6 oldal
