Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-08 / 31. szám
4 oktal SZÁMOS (19X4. február 8.X 81. Kám. A jótékonyság és nyomorúság viszálya. Juhos Jüliái^na lijtő kálváriája. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, febr. 7. Fényesen kivilágított teremben drága, csillogó ruhákban töndéri táncot lejtenek fiatal leánykák, mikor e sorok íródnak s ugyanakkor egy Vörösmarty utcai kis penészes lakásban a sorsnak igen megkínzott áldozata vergődik iszonyatos kínok között- A táncoló lubatündérek a jótékonyság szent nevében kopogják le táncaikat az Iparos Otthon nagytermében s ez a szerencsétlen pária a Vörösmarti-utcában ugyancsak a jótékonyság szent nevében könyörög vígan éló embertársaihoz, vagy — mint manapság helytelenül alkalmazzák — felebarátaihoz. Ugyan ki a felebarátja annak a szerencsétlen asszonynak, aki mindenkitől elhagyatva, teljesen árván most iszonyatos kínok körött várja a megváltó halált. — Juhos Juliánná, akinek egészséges korában sem volt kedvesebb foglalkozása, mint a .Vörös Kereszt* kórházban haldoklókat emelgetni ágyaikban, aki teljesen árva lévén, megelégedett az ápolónői hivatás nem éppen ízletes kenyerével, aki ápolás közben veszedelmes nyavalya csiráit szedte magába, most még sem tud tisztességes halállal kimúlni, mert gyilkos betegsége dacára, az embertársai könyörtelensége miatt éhhalállal végzi be életét, — ez a Juhos Juliánná tudna egy kis mesét mondani a mai emberszeretetröl és a mai áljótékonyságról. Hallgassuk meg öt! Élt egyszer egy szegény leány, aki szüleit még csecsemő korában elvesztette s igy sorsa teljesen a társadalom nemesebben érző tagjainak kezeibe volt letéve. Egy jólelkü urhölgy közoenjárására 15 éves koráig egyik árvaházban nevelték, de akkor néhány jótanácscsal kién gedték az életbe, mert már „nagy“ lett és magának kellett megkeresnie a kenyerét. Felkerült Budapestre, ahol annyi sok szépet és csillogót lehet látni és ahol na- gyon-nagyon sok beteggel teli kórház is van. Egyik ilyen kórházban a szegény árva leányt is felvették, először cselédnek, majd mikor látták, hogy nagyon ügyesen forgolódik a betegek körül, kioktatták ápolónőnek. A szegény árvaleány még az árvaházban úgy tanulta, hogy embertársait szeretni kell s ha lehet, még a fájdalmain is könnyíteni illik. Teljesen jól fogta fel tehát hivatását és hűségesen rakta a párnákat a vergődő betegek feje alá. Amikor pedig hosszas, türelmes ápolás után egy súlyos betege felgyógyultan hagyhatta el a fehérre meszelt kórtermet, boldog megelégedéssel látta fáradtságos munkája eredményét. A szeszélyes sors azonban még ezt a kis boldogságot sem hagyta meg a sze gény árva leánynak, hogy felgyógyitott betegeiben gyönyörködhessék, mert valami veszedelmes kór ráragadt egyik ápoltjáról. Egy darabig csak tűrték a beteg ápolónőt ' a kórházban, de mikor egy néhány hónap múlva sem gyógyult fel, azzal az indokolással, hogy elfoglalja máa fizető beteg helyét, kitették az utcára. Eljött tehát illetőségi helyére, Szat- márra, ahol úgy, ahogy, magához jött és beállt cselédnek. A régi betegsége azon ban kiújult és ismét ágyba kellett feküdnie. Teljesen elhagyatva kiolódott betegágyában a szegény árvaleány. Senkije nem volt, még az sem, aki illetékes helyen egy kis segélyt kért volna számára. így azután penészes lett tisztán tartott kis szobája s a betegségével együtt a nyomor is meglátogatta. Éhezett, fázott és néhány jólelkü papon és apácán kívül senki nem segített rajta. Ez a kis segítség is kellett házbérre, ha nem akarta, hogy házigazdája kidobja az utcára. Amikor már olyan beteg lett, hogy az ágyban mozdulni alig tudót', egy szegény favágó állított be hozzá azzal, hogy majd ápolja ö, ha a kis szűk lakásban egy kis fekvőhelyet ad neki. Egy darabig hozott is haza valamit a favágó, de mikor egy kicsit otthonosabban érezte magát, rendszeresen elitta keresetét, így azután betegségén kívül az éhség is gyötörte szegény leányt, ugyannyira, hogy most a legirtózatosabb éhhaláltól kell tartania. Ezt a mesét magáról mondta el Ju hős Juliánná, akkor, mikor a jótékonyság szent nevében egy csomó csillogó ruha és jól kivasalt frakk gyűlt össze mulatni a szegények érdekében. Nem mondok újat és nem én vagyok az első, aki kárhoztatom a jótékonyságot célul kitűző egyesületek olyatón gondolkozását, hogy az emberektől ezrekbe kerülő fényes estelyeken, vagy azok keretében kell kipumpolni az alamizsna-filléreket. Tagadhatatlan, hogy a jótókonycólu mulatságok rendezésének van eredménye, de azt senki sem állíthatja, hogy a drága jelmezes estélyek és tündóri színjátékok óriási összegeket ne emésztenének fel, mik — ha az alamizsnára szorulók kezeihez kerülnének — nyomorúságról nem kellene annyit sírnunk Szatmáron. Hiszen annak a sok drága ruhának és egyéb csillogó cifraságnak az ára ezre két jelent a jótókonyságra szorulók rovására. — Meg vagyok róla győződve, hogy azok a szülők, akiknek gyermekeit „Babatündér* etc. szereplésekre felkérték, épp oly szívesen adták volna az estély horribilis költségeit jótékony célra is, ha már ezt a pénzt egyáltalán ki kellett adniok. Szegény, szerencsétlen Juhos Julián- nát az a néhány korona, amit jószivü úrnők juttattak el hozzá a Vörösmarti utca 45 ik szám alatti nyomortanyájára, nem menti meg az éhhaláltól mindaddig, mig azoknak a társulatoknak és egyesületeknek, amelyek a jótékonyságot írták arany betűkkel zászlaikra, nem lesz tudatosabb, célirányosabb és tervszerűbb a működésük. Illés István. Mester Frigyes kereskedelmi tudományi kurzusok intézete. Tulajdonosa az Európa határain túl ismert régebbi kereskedelmi akadémiának. Leipzig, 12. Dozenten. Prospektus ingyen. Szatmár az élelmiszer- hamisítások városa. — Levél a szerkesztőhöz. — Szatmár, február 7. B. lapjának febr. 6 iki számában fenti cím alatt megjelent közleményre legyen szabad némely felvilágosító és helyreigazító reflexiót fűznöm. Teljesen igaza van a cikkíró urnák, hogy Szatmár városa, azonban ezen nem éppen díszes epitheton nagyjában a múltra vonatkozik. Az igaz, hogy tapasztalataimat a múltról, pl. német szaklapokban nem tehetném közzé, mert kultur szomszédaink földrajzi fekvésünket tekintetbe nem véve, nyomban Ázsiába helyeznek. MizerabilU közgazdasági és közegésszégi viszonyaink, az ország sok hatóságának a tanulástól, a kezdeményezéstől való idegenkedése okozta, hogy nemcsak Szatmár, hanem egész szép hazánk a hamisítások hazája. Ma azonban Szatmár városa, illetőleg füszerkereskedői érdekében határozottan szót kell emelnem. Ha a múltban sőt még a jelenben is folyó 50—60 kihágási eljárástól eltekintünk, a haladás, még pedig a jó útra való térítési igyekezet kétségbevonhatatlan. Nyomatékosan kell továbbá hangsúlyoznom azt, hogy nem a füszerkereskedők hamisítanak, amint azt b lapjuk állítja, hanem ők csak a hamisított árut árusítják. Ezen körülményben azonban főleg a nagybani áru utók hibásak, féktelen versenyből kifolyólag a lehető legolcsóbb minőségű és a lehetetlen olcsón beszerzett áruikkal elárasztották a kiske reskedőiet. Ezektől kapta a közönség mo3t már azonban rendes árban a cikkeket A cikkíró ur két várost Budapestet és Szatmári emeli ki, mint ahol az élei miszereket legjobban hamisítják. Pedig szó sincs róla. Nagyjában az egész országban egyforma ezen állapot, mindössze az a különbség, hogy Szatmári és Budapesten lehúzták a lep et a hamisításokról. D« még Budap83ten is hozzá nem értő és kevésbbó képzett mintavevő közegek miatt hiáuyos, rossz az ellenőrzés. Így aztán ar országban csakis Sza már városa és kör nyéke áll rendszeres és általános ellenőrzés alatt s ez okozza azt, hogy a hamisítások felszínre kerülnek és feltűnőek. Hogy pedig az ország legnagyobb részében, miért nincs áhaláno* tápszerellenőrzós, annak magyarázata már nem tartozik ide. Ezek után tehát kimondhatjuk, hogy ha Szatmir városában ezelőtt és eddig sok hamisítványt árultak, már a jelenben is ezennemü közállapot az ország több részévei összehasonlítva, feltétlenül jobb és a jövőben mintaszerű lesz Magam részéről közelinek látom azon időt, midőn a szatmári füszerkereskedőknek, különösen ha tanulni akarnak, nagyobb szakképzettséget szereznek, nem lesz semmi okuk arra, hogy a hivatalos vizsgálatoktól tartsanak. Ez csak amolyan gyermekbetegség, melynek orvoslásával eddig senkise n törődött, de amelyen nagyjában túl is estünk, hogy pedig az vissza ne térjen, gondunkat képezi. Ur. Griell Kálmán kir. tővegyósz a törvh. vegyvizsgáló állomás vezetője. Ügyvédi irodámat Kazinczy-u. 15. száoi alatt (dr. Weisz Sándor ur házában) megnyitottam. Dr. Gönczy Béla ügyvéd. A „HUNGÁRIA“ fehérnemű tisztító-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány nincs! Felvételi hely: Petőfi-köz (dr. — Frieder-ház). ----Tisztelettel Botos Gyula.
