Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-08 / 31. szám
Neawenhatodik évfolyam. , 4 Szatmár, 1914. 31 szám Szatmári Shyiockék. Krízis után. Mi ugyan itt, Szatináron, még nem vagyunk utánna a krízisnek. Nem riportként, nem híradás kedvéért, hanem egyenesen vádként hangoztatjuk, hogy ma, amikor az Osztrák-Magyar Bank 4 és fél százalékért adja a pénzt, amikor tehát a szatmári pénzintézetnek 3 és fél százalék keretein belül van tere a keresetre, ma még állítanak ki a szatmári piacon olyan leszámítolási jegyzéket, ahol az adóst 9 százalékra nyúzzák. Nem kenyerünk a leleplezés, ezért egyes esetek felsorolása nélkül, csak általánosságban említjük meg ezt a felháborító jelenséget úgyis, mint karakte- risztikonját az egész krízisnek. Nem is találnák hirtelen jellemzőbb jelenségét a lezajlott gazdasági válságnak, mint ezt a krízis utáni tünetet, amelyből megállapítható, hogy milyen kezekben volt két kényes és válságos esztendőn át a szatmári pénzpiac hitelanyaga. Egy bizonyos: hogy egyes szatmári pénzintézetek — különösképpen azok, amelyek nagy előszeretettel hárítják el magukról a konzervativizmus vádját — keservesen keserű, de emberéleten át maradandó tanulságokat szolgáltattak arra nézve, hogy milyen bizalom hiány nyal szabad a hiteltkereső anyagnak a jövendőben hozzájuk fordulni. Mindjárt a krízis elején bizonyságot szolgáltattak a természetellenes gyorsasággal felburjánzott intézetek arról, hogy pénzbőség idején nem értenek a kihitelezéshez. Adtak nyakra-főre, boldognak-boldogtalannak és csak az igazán konzervatív bankoknak jutott eszébe hitelnyújtás előtt meggyőződni arról, hagy vájjon hasznos befektetésre fordittatik-e a kölcsönvett összeg, reális üzlet, egészséges intézkedés-e a célja az adósnak vagy pedig léha, könnyelmű adósságcsinálásra használja fel az alkalmat, amelyet a pénzpiac krájzierosai példátlan könnyelműséggel nyújtottak Mikor aztán — köznyelven szólva — beütött a krach, akkora könnyelmű adósságcsinálás bűnének minden következményét az adósra hárították. Pedig az adós csak félig volt hibás. Mert hasztalan volt meg benne a léha adósságcsinálásra való készség, ha a bankok „bölcs belátásit ■* vezetői nem járultak hozzá ehhez a készséghez a ltöny- nyelmü hitelezéssel. Példa rá a pénzszűkében elmúlt két esztendő. Soha jobban nem dúlt az emberekben az adósságcsinálási vágy, mint ebben az időben és a bankok mégis ellent tudtak állni minden kihitelezési csábnak. Amilyen szakértelem és körültekintés nélkül ment a kihitelezés, éppen olyan szűk horizontot árult el a „visz- szaszoritás.“ Mint a sarki krájzleros az áthelyezett mozdonyvezetőnek, u^y estek neki egyes intézetek adósaiknak. Nem számoltak azzal, hogy elpusztítanak olyan exisztenciákat, amelyek egy kevés méltányossággal alátámaszthatók, nem számoltak még azzal sem, hogy a könyörtelen executiókkal a már kihelyezett követelés is veszedelembe kerül, még kevósbbé azzal, hogy saját érdekeik — mondhatjuk: létérdekeik — ellen cselekszenek, amikor rideg lelketlenséggel, számítás nélkül, Sbylock módjára pusztítják azt az anyagot, amelynek erőszakos kiirtásával csökken a bankok létjogosultsága. Legtöbb esetben aztán az történt, hogy a minden előrelátás nélkül forszírozott behajtás folytán a követelést háttérbe szorították az ügyvédi költségek s ha a bank mégis meg akart menteni valamit, akkor az árverésen megvásárolt házat, földet, instrukciót, gépet, részvényt. Kivette ezeket az eredeti tulajdonos kezéből, a minimumra csökkentette ezek jövedelmezőségét azzal, hogy a rutinirozott és üzletkörét már megteremtett adós kezéből kivette és saját kezébe vette, amely kézben pedig ezek az értékek teljesen devalválódtak. Szomorú és örökké emlékezetes nyomokat hagyott maga után ez a lelketlen eljárás És a nyomokkal együtt keserves tapasztalatokat, melyeket — sajnos — már csak azok értékesíthetnek saját hasznukra, akiken nem tudtak erőt venni a krájzleros közgazda- sági elvek. Akit kipusztitottak a pénzpiacról, az nem sokat ér már a vagyona árán szerzett tanulságokkal. De aki megmentett még valamit, vagy mindent, — az tudni lógja, hogy milyen óvatosnak kell lennie a jövőben ezekkel a bankokkal szemben és menynyire vigyáznia kell arra. nehogy ezekkel kössön vagyonokba vágó üzletet. Verses búcgii a bírói pálpól. fehérgyarmati csendélet. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 7. Nemrégeniben megemlékezett a Szamos arról, hogy a debreceni kir. Ítélőtábla fegyelmi tanácsa felfüggesztette állásától Balázs Zoltán fehérgyarmati vezető-járásbirót, aki ellen hivatalos karhatalommal való visszaélés, személyes szabadság megsértése és közokirathami- sitás miatt vizsgálat van elrendelve. Balázs Zoltán, a felfüggesztett járás- biró nem volt túlságosan népszerű ember Fehérgyarmaton, ahol sok ellenséget szerzett magának azzal, hogy szinte beteges kicsinyességig tanatikusa volt a pedantériának és az ez ellen vétőket a legkegyetlenebb és legkíméletlenebb szigorúsággal üldözle. Általában nem tartották jó indulatu embernek, úgy a bíróság, mint az ügyvédi kar és a fehérgyarmati társadalom körében sokan voltak, akik ádáz gyűlölettel viseltettek irányában s ennek tulajdonítható, hogy a kisvárosi közvélemény a sajnálatos eset alkalmából semmi részvétet, de annál több kárörömet érzett iránta. A helyi lap például egyenest ezzel a címmel közölte le a felfüggesztésről szóló riportot: Addig jár a korsó a kútra mig eltörik. Ma pedig egy érdekes és jellemző példája akadt kezünkbe annak, hogy az az ellenséges indulat, amelyet Balázs Zoltán ellen igen sokan éreznek, az a kisvárosi sekélyes bosszuállás milyen formákban tud megnyilatkozni. Egy verset küldtek be hozzánk. A verset a fehérgyarmati Kossuth-nyomdá- ban nyomták és Balázs Zoltán neve van alá nyomtatva. A vers olvasása után azonban nyomban kiderült, hogy a verset nem írhatta a felfüggesztett biró — alig is hisszük, hogy jelenlegi helyzetében verselésre legyen kedve — hanem valamelyik ilyen Február VASÁRNAP Hetven, v. Az Első Magyar rész- ■ ■ 1/ ma csapolás vény sörfőzde sör- I 9 U CIO 71 IfiPlll#CíiriB a,á az »EUROPA“ különlegessége a: |J I tlfClvLI lUvIIJwUI sörcsarnokban. Jelen számunk 12 oldfci.
