Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-07 / 30. szám

(1014 február ?.) 30. szám. SZAMOS 3. oldal. A kifelejtett Szatmárhegy. A szatmárhegyi magyar-románság sérelme. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, február 6. Nem a sovén nemzetiségi politika szolgálatában áll a jelen cikk. Sót, egyál tálában nem akarja valamelyes nemzeti­ségi politikai irány igazságait avagy igaz­ságtalanságait öregbíteni. Egy, a közel­múltban megesett, tévedést kíván csupán regisztrálni, azon óhajtással, hogy az ille­tékesek sietni fognak vétlen hibájukat a lehető leggyorsabban és a legjobb akarat­tal helyrepőtolni. A sérelem, röviden szólva az, hogy a szatmárhegyi gór. kath. paróchiát nem csatolták a hajdudorogi püspökség ke rületébe, annak dacára, hogy Szatmár, amellyel Szatmárhegy egy közigaz­gatási egészet képez, a hajdudorogi püspök megyéjébe tartozik. A sérelem jelentőségének és mérvé­nek megismerése végett ismernünk kell a szatmárhegyi gör. katholikus paróchia és a hajdudoroghi püspökség viszonyát. Szatmárhegynek, Szatmár város köz- igazgatási függvényének, 1908 előtt nem volt önálló gör. kath. paróchiája. A szat­márhegyi gör. kath. hívők hitbóli életének kielégítését a rézteleki gör. kath. paróchia látta el, ahonnan is havonta egyszer ha Szatmárhegyre ment a lelkész, hogy a 600—700 főnyi szatmárhegyi románságnak istentiszteletet tartson A románság ezidőben a legbókésebb egyetértésben élt az ottani abszorbeáló magyarsággal és az állami iskola jóvoltá bői, valamint a nemzetiségi különállás je lentőségének ismeretlensége folytán a szat­márhegyi románság teljesen letett külön szokásairól, külön nyelvéről: magyarrá lett. Ezerkilencszáznyolcban történt, hogy Szatmár városa belátta, miszerint visszás az az állapot, hogy külterülete lakosságá nak egy töredéke idegen igazgatási közület jóvoltából juthasson csakis istentisztelet­hez, miért is a szatmárhegyi románság számára önálló paróchiát szervezett. Ez óv júniusában foglalta el Básthy László, az uj szatmárhegyi gör. kath paróchia lelkésze, állását. Az önálló paróchiát és az uj papot, egy-két tiltakozó hang kivételével, szíve­sen fogadták a szatmárhegyiek. A koalíciós éra sovén nemzetiségi politikájának folyo­mánya azonban az, hogy ennek az egy-két felizgatott hívőnek tiltakozása a helyi saj­tóban kiszínezett nyomot hagyott. Hogy az uj, magyar érzelmű és ma gyár nyelvű liberális papot sziveden fogad­ták a hegyiek és hogy a kényszermentes asszimilációt nyűgnek nem tartották, lá- zongani nem akartak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy negyven szatmárhegyi gör. katholikus, számottevő, polgár alá írásával 1909 márciusában kérvényt menesztettek a nagyváradi gör. kath. püspökhöz, Radu Demeterhez, amelyben arra kérik, hogv engedje meg paró chíájuk papjának, Básthy Lászlónak a magyarul való prédikálást. Világos tehát, hogy » szatmárhe gyi gör. katholikusok a szó valódi ér­telmében magyar görög katholikusok voltak, hogy azok is akartak maradni és hogy a románokkal, mint nemzetisé gekkel csupán vallásukban tartottak kö­zösséget. És tény az is, hogy a hajdudorogi gör. kath. magyar püspökséget az ilyen érzelmű és ilyen gondolkodású gör. kath. románok részére szervezték. A negyven aláirásu kérvényre mind a mai napig nem jött válasz, csupán közvetett feleletet kaptak szatmárhegyi magyar románjaink: nem osztották be őket a görög liturgiáin, magyarul prédikáló hajdudorogi püspökség ke­rületébe akkor, mikor a szatmári román egyházak oda kerültek, mi kor a volt anyaegyházuk, Réztelek (Aradi (Erdélyi] Viktor „Huszadik szá zadbeli“ közlése nyomán állítom) szin­tén odacsatoltatott. Arról, hogy miképpen történhetett meg ez, a hajdudorogi püspökséget, vala­mint a szatmárhegyi románságot ért sére­lem, legautentikusabb forrásból akartunk felvilágosítást kapni, miért is Básthy László szatmárhegyi gör. katholikus lel készhez fordultunk, aki kérdéseinkre a kö­vetkezőkben nyilatkozott: — Való igaz, hogy a szatmárhe gyi paróchia nem csatoltatott a hajdu­dorogi püspökség kerületébe. Ebben a tényben azonban nem szabad okot ke­resni, mint ahogyan valami tendenciózus okot nem is lehet találni. Valószínűleg Szabó Jenő, főrendiházi tag, aki a be osztás munkáját végezte, elnézte a schematizmusban a szatmárhegyi gör. katholikus paróchiát és tisztán ez el­nézés folytán maradt a paróchiánk a nagyváradi püspökség román kerülő tőben. — Nem. A hajdudorogi Jpüspökség felállítása óta a szatmárhegyi románok mit sem tettek abban az irányban, hogy a hajdudorogi püspök megyéjébe csatol- tassanak. — Annyiban azonban helyes az értesülésük, hogy 1909 óv tavaszán arra kérték, negyven aláírásom kérvény­ben, a nagyváradi püspökséget, misze­rint engedje meg, hogy a templomban magyarul prédikáljak. — A kérvény to­vábbi sorsáról azonban nincsen tudó másom. Tisztán elnézés az oka tehát, hogy a szatmárhegyi románság paróchiája a nagy­váradi püspökség kerületében maradt. Ez a vétlen elnézés azonban sokat jelent. Jelenti elsősorban is azt, hogy a min­den kényszer nélkül elmagyarosodott szat­márhegyi románság ismét eloláhosodik, hiszen az intenzivebb hitbóli élet okvetet- lenül belopja a nemzetiségi különállás tu datát, ami viszont nemzetiségi külön jogok ismert követeléséhez vezet. Az ezekhez a követelésekhez való jo­got a múlt sovén politikája el nem is merte, a mai politika pedig, ha el is is meri, nem teszi ezt ott és azoknál, akik magyarokká lettek már és pláne nem ott, ahol a magyarosodás a népességbe való elvegyülós természetes folyománya volt, mint Szatmárhegyen. Éppen ezért módot kell nyujtaniok az illetékeseknek arra, hogy az „elnézés“ teljes mértékben reparáltassók. Nem kö­vetelheti meg a nagyváradi püspökség a szatmárhegyi magyar paróchia továbbra is hozzá való tartozását akkor, mikor az egy ház hívői, mint az említett kérvény bizo nyitja, a hajdudorogi püspökség szertartá sához és intenciójához kívánnak soroztatni. Kényszer volna a szatmárhegyi románokat továbbra is a nagyváradi püspökség kerü­letébe tartani és a kényszer jogtalanságá­val mindannyian tisztában vagyunk. A reparációnak két elfogadható módja volna: 1. Kérvényezzék Őfelségénél a kabi­netiroda utján a szatmárhegyiek a magyar püspökséghez való csatoltatást. — Ehhez azonban szükség volna a nagyváradi püs­pökség beleegyező nyilatkozatára. 2. Cseréltessék ki a magyar szatmár­hegyi paróchia egy román, hajdudorogi püspökséghez tartozó, egyházközséggel, amire a közeli magyar püspökség reorga­nizálásakor m;g is lesz az alkalom. Kölcsönös jóakarat mellett pár hó­nap alatt nyolcszáz lélek sorsán is lehet segíteni Halász Sándor. Vendéglő és kávéház MEGNYITÁS! Van szerencsém a n. é. közönség becses tu­domására adni, hogy a Kazinezy-utcában levő ERDÉLYIBOROZÓ kezelését átvettem és azt a mai kor igényei­nek megfelelőleg újonnan berendezve f. hó febr. 7-én elsőrendű zene mellett, ünnepélyesen MEGNYITOM. A vendéglői pályán hosszú éveken át szerzett tapasztalatom elég biztosíték arra nézve, hogy tisztelt vendégeim legmesszebbmonő — kívánságainak is megfelelhessek. Só magyar konyháról és jó italokról gondoskodva van. A nagyérdemű közönség b. pártfogását kérve teljes tisztelettel MEGYERI ISTVÁN kezeié. HŰNEK Istentisztelet. A szatmári református templomban folyó hó 8-án, vasárnap d. e. 10 órakor Vincze Elek s.-lelkész, d. u. 2 órakor Bereczky József s.-lelkész ; a kül­területen d. e. 10 órakor Bereczky József s. lelkész prédikál. — Délután 5 órakor vallásos estély lesz a nőiskola tornacsar - nokában, melyen Bereczky József segéd lelkész imádkozik, Bélteky Lajos bibliát magyaráz. Ezenkívül szavalat és ének­szám is lesz. Evaügólikug estély. Az evangélikus egyház kebelében alakult Templomegyesü­let február huszonkettedikére vallásos-estét és szeretetvendógséget rendez. Az estély iránt, melynek sikeres egybeállításán a Templomegyesület lelkes, buzgó nőtagjai fáradoznak, már eleve is nagy rokonőrzós nyilvánult meg városunsunk társadal­mában. Földrengés Győrinegyében­Győrből Írja tudósítónk: Tegnap délben Győrmegyében erősebb földlökések vol­tak érezhetők s a házak ablakai több helyen kihullottak a földrengés hatása alatt. Tűz. Tegnap esie a Kinizsy-utca 25. számú ház udvarán kisebb tűz támadt, de mire a tűzoltók megérkeztek, a tüzet a házbebek eloltották. — Tegnap este 6 óra tájban a József kir. herceg utcán egy is­tálló kigyuladt. Az idejében kivonult tűz­oltók a tüzet eloltották. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gözmosd = gyárában — Szatmár.

Next

/
Thumbnails
Contents