Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-06 / 29. szám
Negyvenhatodik évfolyam. Szatmár, 1914. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■viiiari 29. szám A Táros és a szegényház. Dp IVajay Károly polgármester és Tankóczi Gyufa főkapitány nyilatkozatai. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, február 5 Az egész város élénk érdeklődése kisérte szegényház ügyében a „Szamos“ munkatársa felkereste dr Vajay Károly kir. tanácsos, polgármestert és Tankóczi Gyula rendőrfőkapitányt, hogy az ügy legteljesebb megvilágítása céljából kikérje véleményüket. Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester a következőkben volt szives felelni munkatársunk kérdéseire : — A szegények segélyezése és közellátása egész Európában kétféle módon történik. Az angolok szegényeiket kivétel nélkül szegényházba internálják, mig a poroszok az ott honi, a házi ellátást tartják célszerűbbnek és a segélyezés ezen módját gyakorolják is. — Magyarország általában és igy Szatmár is ez utóbbi rendszert követi azzal a külombséggel, hogy minálunk nincsen megvalósítva a poroszok mintaszerű ellenőrzése, ami — elismerem — nagy hátránya a jelenlegi állapotnak. — A különösebb ellenőrzésre, ami azt illeti, ez ideig nem is volt nagy szükség, tekintettel arra a körülményre, hogy a szegények segélyezése mondhatni tisztán a társadalom jótékonyságának feladatát képezte. Újabban azonban, a szegények szaporodottsága, illetve a szegénység mindinkább nyomasztó volta folytán a társadalom többé ellátni nem képes őket, miért is a szegények segélyezése városi, helyesebben hatósági feladatot képezvén, (elette nélkülözzük a porosz szegényügy és rendszer ellenőrző közegeit. — Évekkel ezelőtt a főkapitány úrral egyetemben a nagyobb vidéki szegényházakban látogatást tettünk, így a többek között megfordultunk a miskolci és nagyváradi szegényházakban is. Az ott nyert impresszióm eredményeképpen annak a véleményemnek adhatok kifejezést, hogy egy városi szegényház felállítását részben általában, részben a jelenlegi viszonyok mellett nem tartom célszerűnek. — Nem pedig első sorban a mai viszonyokat tekintve azért, mert a szegényház létesítése' — itt szembe találkozom a „Szamos“ álláspontjával — sok pénzbe kerülne, amihez pedig nincsen módunk. És ezenfelül pedig a szegényház nem láthatná el a város összes szegényeit, mert hiszen a beteg-szegények (és ilyenek sokan vannak) továbbá a több gyermekes anyák (ezek száma sem lebecsülendők) nem élvezhetnék a szegényház oltalmát. — A jelenlegi rendszer hiányait, véleményem szerint, olyképpen lehetne pótolni, hogy a nem régen alakult Népiroda vállalná magára a jelentkezés, az ellenőrzés és nyilvántartás munkáját. Ez által sikerülne a kitűnő porosz rendszert a maga teljességében is meghonosítanunk. — Ha azonban ez nem sikerülne, kénytelenek leszünk előbb- utóbb tényleg szegényházat létesít eni. lankóczi Gyula főkapitány munkatársunk előtt az alábbiakban fejtette ki nézetét: — Hivatali állásomból kifolyólag évek óta közvetlenül foglalkozom a szegények ügyével és mindinkább megérlelődött bennem a vélemény, hogy a szegényügy kezelése teljességében tarthatatlan. Tarthatatlan, mert nem ismerjük, mint Németország városai, a kerületi biztosok intézményét és ennek folytán egyáltalában nincsen ellenőrzés. A város segélyében akárhányszor, sőt túlnyomó részben azok részesülnek, kik érdemtelenek a köz oltalmára. Ezeknek a segélyezése meg persze a segélyre valóban rászorulók kárára történik. — Már tiz esztendővel ezelőtt, főkapitányságom első idejében is ez volt a véleményem a szatmári szegényügyről, amit az bizonyít leginkább, hogy még 1904-ben szabályrendelettervezetet nyújtottam be a városi tanácshoz, amely egy szegényház felállítását, illetve városunk nélkülözőinek szegényházi ellátását tűzi ki célul. — Véleményem szerint csupán Február 6 PÉNTEK Dorottya az az igazi szegény, aki bemegy a szegények házába. És a szegényeknek csakis az az igazi segedelem, amit a szegényház nyújt. A jelenleg kiosztott egy nehány korona igazán nem jelentheti egyetlen szegényre nézve sem a humánus városi ellátást. — Igazán örvendek, hogy a „Szamos“ megbolygatta ezt a régi fontos kérdést és remélem is, hogy a nyilvános pertraktálásnak meg lesz a kívánt eredménye. — Szerintem egyelőre nincsen szükség uj szegényház építésére, tekintve, hogy a régi honvédlaktanya teljesen megfelelne a célnak. A honvédlaktanyában 150 szegény kényelmesen elhelyezhető volna és a szegényház fentartása, valamint a szegények évi ellátása — ameny- nyiben az odainternáltak bolgár kertészettel és háziiparral foglalkoznának — nem kerülne sokkal többe, a jelenleg is szükséges évi 30.000 koronánál. A Daily Chronicle Tiszáról. Egy apgol publicista impressiói. — A Szamos fővárosi tudósitójának telefon- jelentése. — Szatmár, febr. 5. A Daily Chronicle főszerkesztője Bu dapesten jártában felkereste Tisza István gróf miniszterelnököt és Teleszky pénzügyminisztert, hogy a magyar helyzetről tájékoztató kép t szerezzen magának. — Donald fantáziáját már Bécsben nagyon felcsigázták, saját bevallása szerint mindenütt azt hallotta, hogy majd meglátja, miiyen tmber az a Tisza, milyen erős ember, az eszmék embere, Ausztria Magyar- országban övé a jövő, még messzire viszi. Úgy látszik, hogy nem érte csalódás, mert Tiszával való látogatásáról a legmelegebb hangon nyi atkozik. Kiemeli Tisza grófnak államférfim qualitásait és nagy műveltségét, amellyel a magyar politikai helyzetet az általános európai helyzet keretében megítéli és politikáját mindenkor e magasabb szempontok által irányittAja. Történeti visszapillantást vet az angol újságíró Magyarország politikai múltjára is és kiemeli, hogy aj a párt, melynek élén Tisza István gróf mi a helyze'et uralja, mindenkor az ország jól felfogott érdekei által vezetteti magát és azt a céltudatos, okos irányzatot követi, ame’y Tisza Kálmán Minden ruha aj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár. Jelen számunk 6 oldal.
