Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-19 / 40. szám
(1913. február 19.] 40 szám. 8 2 A M 0 8 3. oldal. Megfejelt ítélet. Szafebiróság után esküdtszék. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 18. Érdekes ügyben ítélkezett ma délelőtt a szatmári törvényszék e3küdtbirósága. A mai bűnügyet ugyanis már egy év előtt jogerősen befejezte a törvényszék, mint büntetőbíróság és a vádlottat súlyos testi sértés büntette miatt két hónapi fogházra Ítélte. Az ítélet után azonban a sértett meg halt s mivel az ügyészség az orvosi vélemény alapján úgy találta, hogy a bekövetkezett halált ugyanaz a testi sértés okozta, ujrafelvételt indítványozott az ügyben s minthogy ennek helyt adtak, a vádlott, Rusz Gábor, nagygórcei lakos ma halált okozó súlyos testi sértés bűntettével vádolva állott az esküdtbiróság előtt. Rusz Gábor mintegy másfél esztendő előtt összeveszett egy Pálinkás Jánosné nevű asszonnyal és a veszekedést — régi jó ugocsai szokás Sí érint — ezzal döntötte el, hogy felkapott egy hatalmas követ és azzal fejen kólintotta az asszonyt, akinek a sérülése húsz napon túl gyógyult. Rusz Gábor emiatt a törvényszék elébe került és amit súlyos testi sértés büntette miatt rásóztak: két hónapi fogházai, azt már ki is töltötte. Egy évvel az eset után azonban az történt, hogy Pálinkás Jánosné meghalt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy halála összefüggésben volt azzal a sérüléssel, amelyet Rusz Gábor okozott a fején s ezért a kir. ügyészség az ügy ujrafelvéte- lét kérte most már halált okozó súlyos testi sértés bűntettével vádolván meg Ruszt. Az ujrafelvételi kérelemnek a bíróság hely adott s igy került Rusz a mai esküdt bíróság elé. A tárgyaláson dr. Papolczy Gyula, kir. táblabiró, a törvényszék elnöke, elnö költ, a vádat Fabó Zoltán, a kir. ügyészség vezetője képviselte, a vádlottat dr. Do- bossy Endre ügyvéd védte. Az esküdtek bűnösnek mondták ki Ruszt a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, amiért a törvényszék hat hónapi fogházra Ítélte, amiből azonban a már kitöltött két hónapot leszámította. A [bíróság enyhítő körülménynek vette, hogy az elhalt asszony idült alkoholista volt s igy szervezete kevesebb ellenálló képességgel bírt a normálisnál és hogy elhanyagolta a gyógykezelést, ez a két körül móny szintén elősegítette a halál bekövetkezését. & sárközi pafóchiáPóI. plébános hagyatéka körül. ^ |— A Szamos eredeti tudósítása. — Sárköz, febr. 18. ,A sárközi róm. kath. plébános, Pil- lich Ottó, hosszas szenvedés után meghalt'1. — Körülbelül ennyit tartalmazott a halotti értesítő, amit a papság, amit a család szükségesnek látott a világgal tudatni. Ezúttal arra igyekszünk fényt vetni, amire a gyászjelentés ki nem terjeszkedett. Ennekelőtte tizenkét esztendővel állott a sárközi plébánia élére a nemrég elhunyt plébános és kedvvel, ambícióval és tudással vezette kicsi nyáját az üdvösség utjain. Mellette élt két aranyos kedélyű öreg, akiket elhalmozott szeretetének minden jelével, akiknek minden szavát fogadta, mellette éltek édes szülei. Boldogok voltak és kevés igényűek. Az Ur megáldotta a szentelt hajlékot és a megelégedettség angyala el nem szállott a paróchiáról. De az istenek irigyek. Az istenek — mint a mithologia tanítja — megrontására törekszenek az embernek, ha nagyon boldog. És ezek az irigy istenek eszközt ke restek, akinek révén háborúskodást, széthúzást vigyenek a kicsiny családba. Ez az eszköz egy szinórváraljai tanító özvegyének személyében jelentkezett. Ez az asszony Csonka Jánosné volt, aki már Pillich Lajos, a plébános atyja életében megbontotta a boldogság harmó- nikus, kedves csendjét. Lassan lassan any- nyira belefurakodott a plébános bizalmába, könnyen megtéveszthető, könnyen hivő szivébe, hogy ott fakulni kezdett a kedves öregek képe, fakult, addig fakult, mig ta Ián teljesen kiveszett. Szó sincs róla. Veszedelmes munka volt. Az öreg ur ebben a tekintetben nem igen ismerte a tréfát. Szókimondó, kemény ember volt, akinek életében nem verhette fel erkölcsi gyom a sárközi plébánia udvarát. Aztán egyszer egy májusi reggel meghalt a kemény akaratú, egyenes öreg ur, a plébános édes apja. Hetek teltek és nemsokára újból megjelent az irigy istenek küldötte, hogy gazdasszonyi tisztet töltsön be a plébánián és megkímélje az édes anyát a ház vezetésével járó gondoktól. Az édes anya azonban — talán so- kalta a kényelmet, talán nem is volt olyan nagy az a kényelem, szóval az édes anya nemsokára elhagyta Sárközt és végleg ott maradt a plébánián Csonka Jánosné és n^gy gyermeke, akik közül három leány volt. — Kettő intézetben nevelődött, egy fiú internátusbán tanult, egy leány lakott anyjával a paróchián. És csodálatosképpen a plébános szive a testvéreitől lassan elfordulni készült. A testvérek hallgató csüggedóssel vették tudomásul az elhidegülést és nem értették az okát egészen. Tudták, érezték, hogy itt valami nincs rendén, hogy ahol okozat van, ott oknak is kell lennie, de csak nagy ritkán merték megsejteni az okot. Bántani, megszüntetni amúgy is lehetetlen volt volna. így történt, hogy a haldokló plébános szemeit a gazdasszonya fogta be és igy történt, hogy az édes anya, a testvérek már csak a halott fiú és testvér koporsója mellett sírhatták ki lelkűk kínzó fájdalmát, szivük tenger keserűségét. Csoda lett volna vájjon, ha szivük összes keserűsége, fájdalmuk ereje az ellen fordul, akiben az okot sejtették? Csoda lett volna e, ha felszabadult indulataik arra zúdulnak, aki elszakította tőlük a fiuk, a testvérük szivét? Nem tették. Csöndes rezignációval vettek tudomásul mindent úgy, ahogy van és legkevésbbó az anyagiak érdekelték őket, hiszen tudták, hogy a plébános szegényen halt el, hiszen ök ajánlották fel erszényük tartalmát a lehetetlen helyzetbe került bátyának, hogy Budapestre utazzon és ott keressen gyógyulást betegségére. Sajnos, erre nem kerülhetett sor. A faluban azonban ellenőrizhetetlen, kósza hirek hangzottak. — A testvérek, az anya, akik eddig semmit sem törődtek a plébánossal, most a hagyatékért jönnek. Pónzéhesek. A visz- szamaradt pénz érdekli őket. — A plébános azért szegény, mert mindenét az anyjára, a testvéreire költötte ! . . . Rengeteg pénzbe kerültek a testvérei . . . A plébános öccse: Pillich Nándor, máv. tisztviselő, iró, fővárosi lapok munkatársa, kutatni kezdett a kósza hirek elhelyezői iránt és nem sok fejtörés kellett hozzá, hogy azok eredetét megtalálja. Az egyházmegye a beteg plébános mellé egy fiatal káplánt tett, akit a plébános halála után helyettesévé nevezett ki. A neve Radios István. Ez a káplán vette kezébe a hagyatéki ügyek rendezését. Végrendelet maradt hátra és e végrendelet — aszerint amint a kérdező a gazdasszonyhoz fordult, a gazdasszonynál, amint a káplánhoz fordult, a káplánnál találtatott, akik mindketten kijelentették, hogy a végrendeletet oda nem adják senkinek, csak aki annak felbontására hivatva lesz. A végrendelet átnyujtását azonban mindketten — ráérőnek mondták A gazdasszony szóbeli megállapodásokról, szóbeli végrendelkezésekről beszólt, amiknek be nem tartása egyházi átok erejét, vonja maga után. És ezt egy agyonkinzott szivü 67 éves öregasszonynak mondta. Végre is Radios kijelentette, hogy mivel az elfogyasztott ételek ára a hagyatékot terheli, legjobb lesz, ha hazameonek. Közben ő ugyanezt a hagyatékot ette és terhelte, de ö nem ment haza. A végrendelet szerint pedig minden az édesanyáé és testvéreké. Pillich Nándor ezalatt még mindig azon töprenkedett, ki lehet itt pónzőhes. Maradt egy szőllőcske is a plóoános után. Végrendelet szerint a testvéreké, de itt a szóbeli rendelet: ezer koronáért átadandó Csonka Jánosnénak. Az édesanya egy imakönyvet kért Rádióstól, amit valamikor a jobb időkben kapott elhunyt fiától; Radios e szavakkal adta át az imakönyvet az öregasszonynak: — Ha akarom, hiszem, ha nem akarom, nem hiszem, hogy a könyv a magáé. És ekkor Pillich Nándor rájött arra, hogy kik lehetnek itt pónzéhesek. Hogy a hagyatéki leltárt másnak a kedvéért még egy penészes fedelű ima- könyvért sem lehet gorombaságok nélkül megbontani, de Csonka Jánosné — Radios kurátorának írásban adott állítása szerint — két szekér lóherét hordott ki, hogy Csonka Jánosné úgy és annyit pakkolt, amennyit és ahogyan akart. Ló és kocsi is maradt, de ez a hagyatéki tárgy csak a végrendelet szerint a testvéreké és anyáé, a szóbeli meghagyás Csonka Jánosnénak juttatja ... és igy to vább . . . végrendelet . . . szóbeli meghagyás . . . egyházi átok. Megtudta érteni a jószivü iró azt, hogy Csonkánó négy bevallott törvényes és egy be nem vallott kis törvénytelen gyermeke számára szorgoskodott, csak azt nem értette, hogy miért kellett itt az anyjáról, a nővéreiről annyi rosszat beszélni pónzóhességről, aranysóvárgásról. És ezt megkérdezte egyszer Rádióstól. — Hogy hogyan tehették tönkre Ők a plébánost, his?en Csonkánónak van ki- staffirozott lánya kettő, jegyzővé nevelt nagy fia, intézetben tanuló kisebb lánya. Megkérdezte, miért nem bízik az édesanyában, a rokonokban, a testvérekben? A felelet precíz: — A testvérek szegények, az anya szegény, Csonkánó azonban gazdag 1 Tehát a plébános — tele adóssággal — szegény, az anyja szegény, a testvérek szegények, akikben megbízni nem Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál rnhafestő és gőzmosd = gyárában = Szatm ár
