Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-17 / 13. szám

(191* január 17.) 13. szám.

SZAMOS

S, oldal

A békétlen nyomorultakról.

A keskenyvágányu néptrib .nok szelleme.

— A Szamos eredeti tudósítása. —

Szatmár, jan. 16.

A rendőrség épületének folyosójáról lenézve, olyan a kép, mint hogyha egy kis hithü község alázatos muzulmánjai hajolnának földig Allah hatalma élőit. A gyülekezetben sehol egy h rngos szó, se hol egy megbicsaklott mozdulat A szent dombot körülálló, javarészt tarka rongyokba burkolt asszonysereg, szaporán gyömö zöli zsákokba életük jelenleg leghőbben óhajtott vágyát, a város segély apró fáját.

Az emelet folyosóját sz »rongásig megtöltik a munkanélküli iparosok. Egyike másika szégyenkezve búvik meg a tö neg ben, restelli nyomo uságát, restell belépni a pénzbeli segedelmet nyújtó szoba ajtaján, restelli elmakogni panaszát, nyavalyáját, dologi alanságát, idej utottságát.

Tankőczi Gyula főkap tány személyesen osztja a pénzbe i segedelmet. Há- masával vonulnak fele elé a segélyt kó rők és egy személyben legnagyobb részt egyszersmind a segélyre érdemesek.

Ez a pár kép, ez a csomó ember eddi elé körülbelül hétezer koronájába került a városnak. Nem szemrehányás kép pen mondjuk, hiszen elismerjük, hogy a városnak kötelessége az önhibájukon kívül kenyér nélkül maradt polg train segi teni, hanem a szociálisták szakszervezeté nek szeretnénk ezt a summát mélyen az emlékezetébe vésni.

Hétezer koronát áldozott eleddig a város a munkanó küliek felsególyezésóre és ma, mikor fenjártunk a főkapitányi hi vatalban, a legnagyobb sajnálattal és meg botránkozással kellett tudomásul vennünk, hogy a misera plebo egy fraktiója a város szociális gondoskodását „köszönöm“ helyett zúgolódással veszi tudomásuk

Nem állítjuk, hogy a segélyre szó rultak összessége nem fogadná örömmel és hálával a város alamizsnáját, hanem konstatálnunk kellett, hogy a misera plebo egy töredéke a legsanyarubb állapotában, mikor sir, jajve zókel, fagyoskodik és éhe zik, akkor is inkább plebo, mint misera

A szociálisták büszkén verték a mellüket a multkcrában egyik népgyülései ős harsány hangon kiáltották oda a vacogó tömegnek : Hogy kaptok valamit, nekünk köszönhetitek, mi presszionáltuk a várost, amely a mi fenyegetésünk nélkül egy ve rés krajcárt sem adott volna a számotokra. De ne elégedjelek meg ezzel a koldus alamúsnáv «1, nem öt, meg tiz korona du kál nektek; hanem több.

A korgó gyomroknak tartott népgyü lés nem maradt hatástalan. A mai napon láttam a decentralizált szociálúmus vetette meg bajos csiráit. Láttam, amint az alá zatos fenhójázó, a hétrótgörnyedt demagóg, a földön csúszó ugrásra kész macska bátorságot vett magának ahhoí, hogy kö veieljen ott és akkor, ahol c upán kérni van joga, sőt, csupán engedelme.

A szociá izmus szent és sérthetetlen eszméjének, az abból kialakult és kip cé zett elméleteknek bivei vagyunk miad annyian, akik a közszabadság és su em béri jogok eg enlősitésónek kérdését a haladással azono itjuk; de ellene kell támadni az elv olyan fajttju kivételének, amelyet a decentralizál szociálisa vezérek, h >gy ne mondjam ismét, keskenyvágányu néptribunok alkalmaznak.

Az alamizsnáért jövő munkanélküliek, amint fogvacogva, rongyosan, megtépetten és éhesen a főkapitány elé állanak munkakönyvvel, sőt, iparigazolvánnyal a kezükben, nem tudnak kivetkőzni a néptribunok tanainak kullancs hatásából.

A szürke átlag szó nélkül zsebre- vágja az öt hat-nyolo-tiz koronát, a lelke sebbje, a nyomorban is megtörhetetlen hive a lázongó és a meglévő keretbe be letörődni nem tudó helyi szocializmusnak, azonban kevesed azt az adományt, amely pedig nem egyenes tartozása Szatmár vá rosán >k.

Egy asszony.

— Három gyermekem van, főkapi tány ur.

— És hol az ura ?

— Az uram jeget vág.

— Szóval dolgo ik.

— Nem instálom, a sógora helyett ment el a reggel, aki tüdőgyullad rsb in fekszik — szól a hebegő hazugság.

— Nincsen segedelem.

— De három gyermekem éhezik.

— Vegyen onnan egy kenyeret, fiam

— hog/ ne ehezzenek.

Az asszo y felveszi a kenyeret, nézegeti, a többiek háta mögé áll ott zsörtölődik, vagre követelődző hangon megszólal :

— Ezt a nyomorult kenyeret már én csak itt hagyom, főkapitány ur.

És leteszi a kenyeret.

Az öreg iparos

— Nem, öregem, majd csak a jövő héten adhatok pénzt, maga kap fát, eszik ebédet, visz haza is ko-ztot, mir kétszer kapott pón’t is. Keressen munkát, barátom, a város nem tarthatja ítélet napig.

— De kapitány ur, instálom, a fiamat iskolába szeretném küldetni, oszt nincs lábbelije.

— Hozza fel délután a fiát barátom, veszek neki cipőt.

Az öreg leengedi erre az orrát. A s eme megvillan. Mégsem járja, hogy a város ne ajándékozzon neki a rászorultabb éhezők terhere egy pár koronát. Morog is hvzá, aztán újból az asztal elé áll.

— Főkapitány ur, akkor tessék szólam a gazdámnak, hogy várjon a ház- bérre. Ht itt nem adnak pénzt, hát miből fizessek ?

A többiek.

És jönnek sorra a többiek. A legrongyosabbik a legbékésebbek. Ezek azok, akik a műhelyükben ültek egész a mi- napáW, reménykedve várták a munkát és most mint utolsó szalmaizálba, a város jó szivüségébe kapaszkodnak.

A fic urok bezzeg, akik műhely helyett nópgyülésekben szedték be a mindennapijukat, kézlóbálva vonulnak fel a szó moru menetben Foghegyről beszélnek, a mangetteájukat igazgatják, leverik a hivat sárga cipőjük kamásniájáról

Mikor elfordulnak az asz altól, szána kozva biggyesztik me,' az ajkukat és az utcán káromkodva szidják a „smucig várost“ •

— Négy korooát kaptam mindössze

— mondja az egyik a szakszervezet — tán — bizalmi emb írének.

Mert a bizalmi ember, akivel a szamosparti otthonban találkoztam először, mikor a munkanélküliek nyomorúságáról riportot vettem fel, — (mert hiszen mi is „presszio iáltuk‘ egy némely cikkel olykor a várost) — itt tölti a délelőttjét, a kapi tányság folyosóján. Itt tölti, hogy az isten szent szerelméért a szegény korgó gyomru iparos, ne téveszthesse egy perc e sem szem elől a keskenyvágányu néptribunok felséges szellemét.

*

Nem urak! így ezt nem lehet csinálni. Hétezer korona fogyott el eleddig. Jó, fogyjon el még hét, gazember, aki a nyomorba jutottól sajnálja ; ds ahelyett, hogy követelődzésre, lázongásra és békétlenségre tanítanák elvtársaikat, szedjék össze szakszervezeteikben rejlő erejüket és presszionálják már egyszer elvtársaikat a mindenáron való megélni akará-ra.

A város megtett mindent, ami — mondjuk — elháríthatatlan köteles-égé. Tegyenek most már önök is valamit. Hívjanak össze, (akár tüntető felvonulásban is összegyűlhetnek, ha ettől jól lakik a nép), egy újabb népgyülést és magyarázzák meg a felizgatottaknak és a békétlen sárga cipősöknek, hogy elfogy maholnap a második héteze korona, ki’ögy a vá.os gyengén táplált kasszája, próbáljon meg tehár, a kenyeret már el sem fogadó elv társ, a maga lábán megélni, akarjon, erős akara'tal munkát keresni és ne számítson sokáig a városi kegydijra, mert az bizony nem holtomiglan.

Megpróoálhatna már egyezer a munka másképpen is harcolni a tőkével, nem csupán összetett vagy zsebben tartott kezekkel.

(h s.)

Színház.

Műsor.

Szombaton : „Sasfiók“ (A. bérlet.)

Vasárnap délután : „Mozikirály4 (Fél helyárak). Este : „Katonadolog44 (B. bérlet).

Az Urániából.

Vígjáték-est az Urániában. A nagy siker és érdeklődés, ami az amerikai műsor és a Psylander-8stók iránt a közönség körében megnyilvánult arra indította az Uránia igazgatóságát, hogy ma, szombaton és holnap, vasárnap vígjáték estet rendez. A műsor csupa finom és szellemes francia és amerikai képekből van összeállítva. Vászonra kerül a szezon legszen- zációsab francia vigjá éka. „Á milliomos szobaleány“ két felvonásos vigjátéka, amely a budapesti „Korzó“ mozgóban 200 szór került színre egymásután. A nagyszerű kisé ő műsoron szerepel „Duci bácsi az ur a házban“ cimü amerikai tréfa, amely felülmúlja az eddigi összes Duci-képeket.

Ifjúsági előadás féihelyárakkal. Az

Uránia vasárnap délután 3 órától 5 óráig zónaelőadást rendez féihelyárakkal és pedig 50, 40, 60 és 20 fillér belépődíj mellett. Külön ez alkalomra válogatott műsor keretében „A milliomos szobaleány“ cimü 2 felvonásos vígjáték is színre kerül.

Egy jómenetelü füszerkereskedés —

más vállalat miatt — nagyon előnyös feltételekkel átadó. — Értekezni lehet: Szabó Gézánál, Kazinczy-utca 10. sz.

Minden ruha uj lesz UAjf-ijor* Pál ruliafestő és gőzmosó Qy^\frr\úr tisztítás és festés által ndJldJCI I dl = gyárában = OZdlllldS «

Imim ii iimwsBnwM« ■iiiMiwrwwiiraiisii» tawiwiiiimmvéiiiiii i im'imwmi.« iwiiiiwni ii iiii.ihm MMi'niMi m íí—hiumimiubihibiííhiiiiiiiiiiíhhiiíhw1 iriii iririiiininiiiinií ii hm, -