Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-14 / 10. szám
1 I 2. oldal az ellenzéki képviselő a jelenlegi időkben, amikor kiátkozás terhe alatt tilos a kormánytól kérni, megszegte ezt a szigorú tilalmat és eljárt városa és választópolgárai érdekében. Felmerül és mindjárt választ is kap az a nagy kérdés, hogy ki használt többet a választóinak: Kelemen Samu-e, aki államsegély érdekében járt el a kormánynál az általa képviselt város kórháza részére vagy azok, akik nem kérnek és nem fogadnak el semmit a kormánytól a választók részére, akik ridegen visszautasítanak a köz részére kínálkozó minden segítséget, — csak éppen a saját fizetésüket szedik íel hűségesen és pontosan ? Botrány a parlamentben. 5&z ellenzék kivonult az ülésteremből. — MeHakadályozott munkástüntetés. — Garázdálkodó münkáscsapatok, — A „Szamos“ fővárosi tudósítójának telefonjelentése. — Budapest, jan. 13. Ma folytatták a parlamentben a sajtó vitát, amelyhez igen sok > llerizéki szónok hozzászólt. Az ülés a legteljesebb rendben tartott a délutáni órákig, amikor Sághv Gyula, Haller István, Szebeni Antal és Becsky Emil elhangzott beszédei u‘án az elnök javasolta, hogy szakítsák meg a vitát. Ellenzéki oldalon hallani sem akartak a vita megszakításról és kiabálni kezdtek. A nagy zaj közepe t felugrott Károlyi Mihály gróf és az elnöki emel vény felé kiáltozott: — Tessék a javaslatot levenni a napirendről! Utána Vázsonyi Vilmos ugrott fel helyéről és a miniszterelnök felé a már megszokott ellenzéki tenorban újabb koholt panamavádakat v gdo-ott, amire gróf Tisza István nagy tetszó-t keltő beázid del válaszolt. A miniszterelnököt beszédében szün télén kiabálásukkal akarták z várni a baloldalon, mire az elnök több ellenzéki képviselőt rendreut sito t. Amikor mar az ellenzéki képviselők is beleuntak a kiabálásba a mi iszler elnök folytatta beszedet, mire a baloldalon ismét zajongani kezdtek. A kiabáló dien1 zeki képvise ők közül Justh Janó 4, Fernbach Károlyt és még hat képviselőt a mentelmi bizottság elé utaltak. Miután belátták az ellenzéki képvi selők a botrányrandezó-úik sikertelenségét, mindannyian kivonultak az ülésterem bői amire ezután a miniszterein k élénk tetszés és nagy taps közepette befejezte beszédjét. A miniszterelnök beszéde u án, elnök az ülést este ,7 orakor bezárta. . Zavargás az utcákon. A munkásság tudvalevőleg ma estére nagy tüntetésre készült, amit azonban a fők pitány betiltott. A parlamentet nagyszámú csendőrsóg, rendőrség és katonaság SZAMOS őrzi, ennek dacára mégis mintegy 800 főnyi tömeg a parlament elé vonult, ahonnan azonban csakhamar elkergették őket. Sokkal veszedelmesebb volt azoknak az apró munkáscsapaloknak a garázdáiko dása, akik a Váci körúton, József körúton, Rákóci-uton és Budán kirakatokat, villamos- kocsikat törtek össze A lovasrendőrök mindenütt szétverték a garázdálkodó csap ltokat és igen sokat közülök előállítottak. Mindezek dacára még mindig folynak a garázdálkodások. Hol itt, hol ott jelenik meg egy romboló csapat, mely mindent, ami elé kerül tör, zúz. Többek között bezúzták az „Az Újság“ kiadóhivatalínak ablakait és ha a rendőri készenlét idejében meg nem érke zik, még a kiadóhivatali személyzetet is inzultálják. EAi órákban különben n»gy a kavarodás a fővárosban. Az üzletek és kávé- házak vasredőnyeit mindenütt sietnek lehúzni, mert rettegnek a munkáscsnpstok megjelenésétől. Ezek a garázdálkodások veszedelmesebbek, mint az 1910. és 1912. évi tüntetések, mert most csupán 15—20 ember rendezi csapatonként a bo’rányt és a rendőrség nem győzi szótkergetni a fő város minden részén garázdálkodó csapatokat. Az utcákon lovasrend Irsóg és hu szárság ciikál, alig lehet látni egy egy embert a járdákon. A garázdálkodó csapatok kapualjak bél rontanak elő és mikor a a rendőrség rajtuk üt, már kiszámi1 hatat lan károkat okoztak. A közúti vaspá ya hót villamos kocsijának összes ablakait beverték. A lakosság rettegve hajtja fejét nyugalomra, mert nagyon félnek a féktelen csapatok garáz dálkodásától. A közigazgatás reformja. Irta : Péchy Péter, az avasi járás főszolg birája. IV. Az egy más társadalom volt, a magyar nemesség társadalma, szentelt hagyományokon fejlődötten a maga érintetlen őserejével, maitól teljesen eltérő felfogás és világnézettel, — amit Beöthy Ákos a Magyar államiság fejlődése cimü müvében „Az úri emberek társadalmá“- nak nevez — s melyet Mocsáry Lajos Grünwald Bélával szemben folytatott polémiájában legjobban jellemez. „Az akkori nemzedék az országgyűlési scandalumokat nem ismerte — s a 48 as törvények ezért nem intézkednek erre az esetre. Nagyzási hóbort, kapaszkodási viszketeg ismeretlen fogalmak voltak. A pénz szerepet nem játszott, tekintélyt, befolyást nem adott. A vagyontalan Kossuth, a szerény viszonyok között élő Deák játszva nyerték el az országos közvélemény vezetését a dúsgazdag — Széchenyi, Wesselényi, Batthyány felett. . Vezérlet, befolyás tisztán erkölcsi és szellemi tényezőkön nyugodott. A nemzet erkölcsi és szellemi életet élt — a classicusok emlőin és az úri becsület jegyében. Tekintély adta a mérvadó emberek * ** számára a befolyást, mely a történeti névnek, az idősebb kornak s főleg az érdemeknek volt folyománya. A tekintó- lyességnek meg is volt a maga hierarchiája : községi, megyei, országos tekintélyek voltak azok, kik mintegy hármas fokozatban vezették a közvéleményt, a mint az területileg megoszlott és tagozódott. Fizikai épség, erkölcsi és szellemi erő jellemezték azt a nemzedéket — képessé tévén játszva elviselni annak a kornak politikai fergetegét, a szabadságharc izgalmait. (L. Beöthy: Államiság.) Ezen társadalom ügyei. intézésére volt alkalmas az önkormányzati választási rendszer. Urak végezték a teendőket egy úri társadalommal szemben; végezték ' addig, amig a közbizalomnak részesei voltak, vagy amig kedvük volt a közügyekkel foglalkozni s aztán haza mentek birtokaikra, magukkal vivén a hazával szemben jól teljesített kötelesség felemelő tudatát. Széchenyi emliti naplói 463. lapján, hogy aki kormány-hivatalt vállalt, mindjárt lejárt embernek tekintetett. Ez jellemző a maival szemben, ahol az emberek hatalomra törekszenek. Ez a kor volt a vármegyei élet a választási rendszer jogosult és hivatott korszaka. A mai felfogással ellentétes elveire csak azt a példát hozom fel, amit Beöthy Ákos nekem elbeszélt, hogy midőn neki, mint fiatal gyereknek keresztapja Wesselényi Miklós egy teli vér csikót ajándékozott a zsibói ménesből, azt azzal a kikötéssel tette, hogy „soha sem fog korteskedni“. Szégyennek tartotta az akkori „úri felfogás“ azt, hogy valaki korteskedéssel érje el a közvélemény, a nemzet bizalmát. Erről a korról írja Széchenyi. titkárának Tasnernek: „Jetzt sehe ich es deutlich! Jetzt kommen mir alle Menschen zu den Magyaren gestellt wie es geworden wä-re, als sehr unter geordnet und dumm vor“. Azóta a magyar társadalom képe teljesen megváltozott. Az er ölési és szellemi élet az anyagiasságnak adott helyet — azoknak az életirányoknak, amelyek a szabad Amerikát naggyá és hatalmassá tették s amelyek az oda kikivándorolt egyént 1—2 évi ott tartózkodás után elszakithatatlan kapcsokkal fűzik a modern ember tipikus társadalmához ! A hazafias áldozatkészség, a közérdekbe beolvadó sőt annak az egyéniségét alárendelő altruizmus helyett az invidualizmus az önző egyéni érdek „az egyszer élünk“ gondolatvilágán fejlődve vezetik az egyén eletirányát s a moderne con dottieri nem egy fényes élet pályáját látjuk magasra emelkedni a pénzszerzés világában. (Folyt, köv.) Szurduki kőszénbánija r.-fc vidékére képviselőnk BEIT EB MÓB1TZ Termei magas fütőértékü, kályhafűtéshez igen alkalmas darabos i szenet, továbbá rostált kocka, dió, aknaszenet, valamint = téglagyártáshoz daraszenet 3 osztályozásban. Szatmár-Nómeti város és fakereskedő Szatmár, Szamospart. — Porosz szén és kox is kapható.
