Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-08 / 5. szám

2. oldal SZAMOS Az elhagyott menyasszony merénylete. Szatmári István második drámája. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 7. A szatmári köz kórház sebészeti osz­tályán egy súlyosan sebesült, irtóztatóan eltorzult arcú fiatalember fekszik. Az arca tele vitriolmarta sebhelyekkel, a kezén szintén súlyos égési sebek, a szemei pedig bedagadtak úgy, hogy kinyitni sem tudja 6ket. Egyelőre úgy látszik, hogy a gyors orvosi segély és a gondos kórházi ápolás megmentik a szemevilágát a szerencsétlen embernek, aki szerelmi tragédia áldozata s aki immár másodízben szerepel a nagy nyilvánosság előtt, mint szerelmi dráma böse. \ Szatmári István. Ez a név nem ösmeretlen az újság­olvasó közönség és különösen a szatmári közönség előtt. Egy helybeli jómódú csiz­madia mester fia, aki pár esztendő előtt — akkor még mint gimnázista diák — szerelmes volt a zárdái tanitónőképző egyik növendékébe és mivel szerelme — már koránál fogva is — reménytelennek bizonyult, az utcán revolveréből rálőtt a leányra. Azután pedig szülei lakásán maga ellen fordította a fegyvert. A revolvergolyó szerencsére okosabb volt, mint aki útnak indította és nem tett nagy kárt sem a leányban, sem a fiúban és mindketten hamar kiheverték sérü­léseiket. Szatmári István az esküdtszék elé került, az esküdtek fölmentették. A merényiét hire annak idején be­járta az egész ország sajtóját. Szatmári az eset után abbahagyta gimnáziumi tanulmányait és belépett a vasúthoz altisztnek. Innen sorozták be katonának. A katonaságnál a hadkiegészítő iro dába osztották be, a nyári szezonban pe­dig a katonai uszodához volt kivezényelve pénztárosnak. A hadkiegészítő iroda helyisége tud valevőleg az Attila-utcán van. Ugyancsak az Attila utcán volt Joó Sándor kelme­festő fióküzlete, amelyet egy Domahidy Berta nevű 17 éves leány vezetett. Domahidy Berta. Domahidy Berta szegény családból származik. Az apja kötélverő mester volt Szatmáron. A leányt nyolc hónapos kora óta tesívérnénje, Domahidy Mariska ne­velte, aki Szabó György, helyi érdekű vasúti mozdonyfütö felesége. Szabóóknak maguknak is tizenkét gyermekük volt, akik közül hat él. A sok gyerek és a szerény jövedelem dacára Szabóék szere­tettel nevelték Domahidy Bertát, aki — hogy kevesebb terhére legyen nővére csa­ládjának — beállott Joó Sándor fióküzle­tébe kezelőnőnek. Szatmári István, aki gyakran látta az utcáról a leányt, hamarosan módját ejtette, hogy megismerkedjék vele. ,Megkérem a Bertuska kezét.u Szatmári egyenesen komoly szándék­kal kezdte az udvarlást. A leánynak — nehány találkozás után — kijelentette, hogy nőül veszi és mikor egyszer az ut­cán kettesben sétálva találkoztak a lány nővérével és nevelő anyjával, Szabó Györgynével, azonnal, ott helyben meg­kérte tőle is a lány kezét. — Megkérem a Bertuska kezét — mondotta Szatmári — tessenek megen­gedni, hogy ezután a házuknál taiálkoz- hassam vele. Szabónó beleegyezett, hogy Szatmári a házhoz járjon s a szegény mozdonyfütö családjában nagy volt az öröm, hogy a Bertát egy jómódú családból való vasúti tisztviselő fogja elvenni. Szatmári folytatta látogatásait a ház­nál és szerelemmel eltelve tervezgette je­gyesével jövő boldogságukat. Anyának érzem magam“. A fiatalok, természetesen, nagyon sokat voltak egyedül és ennek a sok egyedüllétnek ugyancsak természetes kö­vetkezménye az lett, hogy Domahidy Berta, aki nagyon szerette vőlegényét, kénytelen volt nevelő anyjának bevallani, hogy anyának érzi magát. Szabóék természetesen szemrehányá­sokat tettek Szatmárinak, aki azonban ki­jelentette, hogy vállalja az apaságot és jóváteszi hibáját azzal, hogy minél hama­rabb feleségül veszi Bertát. Időközben Szatmári Istvánt felülvizs­gálatra vitték Kassára es a felülvizsgála­ton kidobták katonáóktól. A katonaságtól kiszabadulva Szatmári vi«szament a vasúthoz és a galíciai határ­szélen levő Siánki állomáson teljesített állomásfelvigyázói szolgálatot. Innen is forró szerelmes leveleket irt a lánynak, akit még mindig házassági ígérettel hitegetett. — Légy nyugodtan kis anyám, irta egyik levelében, elmegyek érted nemso­kára és megtartjuk az esküvőt. Szegények leszünk nagyon, de nagyon boldogok. Nemsokára megszületett a gyermek, aki azonban nyolc napos korában megholt. A megcHunyult anya. Meghalt a gyerek, megszűnt az apaság. A gyermek halálhírét természetesen megírták az apának is, aki ettől kezdve egyáltalában nem adott óletjeit magáról. A szerencsétlen, meg-j tett leány fáj dalmát még növelte a?, is, hogy szülés- közben inszakadást kapott s ettől hatal­mas daganat keletkezed a nyakán. Megszégyenítve, ele ufitva, elhagyatva állott a világban, mikor Szatmári azt üzente neki, hogy keres ő tei Bikszádon, ahova őt időközben áthelyeztek. A leány reménykedve kereste fel vő­legényét, aki azonban ri legen közötte vele, hogy nem veheti el, mert a szülői nem egyeznek bele, hogy szegény leányt vezessen oltárhoz. Hiába tett szem t-h myást neki a szerencsétlenné tett leány családja, hogy hallgat a szüleire, mikor mar jóvátehetet­len bűnt követett el a iöánynyal szemben, akit házassági ígéretekkel ejtett meg, Szatmári hajthatatlan m<rídt Arra hivatkozott, hogy a gyerek úgyis meghalt, az ő kötelezettsége meg­szűnt. Mással megy az esküvőre Kétségbeesve, elkeseredve próbáltak beletörődni a szerencsétlenségbe Szabóők. A csúffá tett leány valósággal buskomorrá vált a szégyen és szívfájdalom miatt. Szerette csábítóját, aki most ridegen eltaszitotta magától. Restellt az utcára is kimenni a szégyen miatt És mindezeken felül a nyakán ott éktelenkedett a szörnyű daganat, szerelmének és anyaságának ke­serves emléke. Ebben a kétségbeesett helyzetben érte őket az a végleg lehangoló hir, hogy Szatmári István vőlegény lett. (7314. január 8 5. aaám. Egy vidéki állomási elöljárónak fia­tal és szép leányát jegyezte el és még a télen meg akarták tartani az esküvőt. Szabóók most már teljesen reményte­lennek látták a helyzetet. Most már tud­ták, hogy Szatmári többé nem fog visz- sza érni a cserben hagyott Domahidy Ber­tához és ezek után csak azon igyekeztek, hogy a szerencsétlen, elkeseredett leány­nak visszaadják az életkedvét. Ez azonban nem sikerült. A leányt nem lehetett megvigasztalni. Azt azonban senkisem sejtette, hogy az elkeseredett és szerencsétlenné teit leány milyen végzetes tervet forgat a fejőben. „jBgy üveg vitriol.“ Kedden a bikszádi állomáson Szat­mári István teljesített forgalmi szolgálatot. Az este hat órakor beérkező vonat­nak egy második osztályú kocsijából egy feketeruhás, sürjen lefátyolozott nő szál­lott ki és egyenesen Szatmári felé tartott. Szatmári a söAtségbea és a sürü fá- tyolon át nem ösmerte fel a nőben Doma- hidy Bertát, aki mikor a férfi közelébe ért, a karján levő nagykendő alól előka­pott egy nyitott befőttes üveget és az abban levő vitriollal szemközt öntötte Szatmárit. Szatmári az égés irtózatos fájdal­maira kiabálni kezdett, mire az állomás személyzete és az utasok odasiettek, le­fogták a merénylő leányt és ütlegelni kezdték. A lány nagynehezen kiszabadította magát és felugrott a mozdonyra, ahol só­gora és nevelőapja: Szabó György telje­sített szolgálatot. Szabó, aki semmit sem tudott arról, hogy a leány mire készül és arról sem volt sejtelme, hogy sógornője a vonaton utazik, kétségbeesve ösmerte fel a nőben Domahidy Bertát. A sérülések. Szatmári István a fájdalomtól fél- őrülten menekült az állomási épület felé. A vitriol telefecskendezte az arcát és sze­meit, azonkívül a kezén szenvedett súlyos égési sebeket. Sebeit kimosták, Sárközről elhivatták dr. Telts körorvost, aki bekötözte, ma reg­gel pedig beszállították a szatmári köz­kórházba. Itt dr. Kölcsey Ferenc főorvos vizs gálta meg Szatmárit és megállapította, hogy az arc nehány helyén és a jobb kézfőn súlyos égési sebek vannak, a sze­mek csak be vannak dagadva, azonban a beteg látókópességét — mint eleinte hit­ték — nem fogja elveszíteni. Szatmári gyógyulásaa mindenesetre sokáig fog eltartani, de állapota nem súlyos. \ A leány. Domahidy Berta a merénylet után a bikszádi csendőrsógre ment, ahol önként elmondta az egész merényletet. A csend­őrök ma délben a két órakor Szatmárra érkező vonattal behozták Szatmárra és átadták az ügyészségnek, ahol előzetes őrizetbe vették. Naponta friss tescheni és sárvári teavaj. Kug- ler és Heller bonbonok. Saját pörkölósü kitűnő kávé keverékek. Pezsgők, borok és likőr külön­legességek. Prágai sódar és felvágottak. > Szolid és pontos kiszolgálás. - ."."-i— BORGIDA MIKLÓS csemege és fűszer üzlete SZATMÁR, DEÁK-TÉR. Városi bérpalota Telefon szám : 336. Telefon rendelések azonnal házhoz küldetnek. ÉRTESÍTÉS, á városi bérpalotában a Hungária-közben levő könyv- és papirkeres- kedésemet csak február 1-ig tartom fenn. Ké­rem a t. közönséget, hogy szükségletét nálam még január hóban szerezze be. Az üzlet be­rendezése alkalmi árban megvehető. Tisztelet­tel Hartman Móritz.

Next

/
Thumbnails
Contents