Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-30 / 24. szám
A februári ciklus esküdfbirái. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmór, január 29. A szatmári törvényszéken tegnap sorsolták ki a február 16-án kezdődő esküdt- száki ciklus polgári biráit. Kisorsoltattak rendes esküdtekül: Rónát Géza magánzó Nagybánya, Lethnger Béla könyvelő Nagykároly, Al- bánczy Gyula borbély Nagykároly, Dobrai Jenő káipttös Szatmár, dr, Gyene latrán földbirtokos Porcaalma, ifj. Grehl József földbirtokos Genes, Balogh Dezső borbély Szatmár, Jeremiás Zsigmond könyvelő Szalmái', Heidelhoffer Pál gazdálkodó Gil- rács, dr. Harcsár Géza ügyvéd Szatmár, Miklosovszki Antal ‘ mészáros 8zatmár, Ackermann Mihály bádogos Szatmár. Kenyeres József kereskedő Szatmár, Boros Aurél gazdálkodó Portelek, Kinál Ján* birtökos Nagykároly, Gitta Jusztin kereskedő Nagybánya, Meszesi Ferenc iparos Nagykároly, Simon János szappanos Szat- már, Hintalan Mihály iparos Nagykároly, Csapó Lajos szabó Szakmar, Irsik B'erenc kereskedő Nagykároly, Kovács Lajos ács Szatmár, Bakó József földbirtokos Szatmár, Görömbei János szües Szatmár, Frank Lajos vendéglős Nagykároly, dr. Nagy Barna ügyvéd Szstmár, Németh József földbirtokos Csenger, Juhász Gábor gazdálkodó Csahole, Czegő Isttán földbirtokos Szatmár, Lénárd Károly asztalos Szattnár. Pótesküdtekül kisorsoltalak: Bölönyi L4‘zló mészáros, Borgida Miklós kereskedő, Bretzkó János kereskedő, Éva András gazdálkodó, Klein Vilmos, Kovács Ábrahám fakereskedő, Dunka László szabó, Kerékgyártó István mészáros, Krón Mihály vendéglős, Szőnyi Zo‘- táu kereskedő, A szegényház létesítésének lehetőségei. A »«eíéíiyhájs épülete. — A sxegépyek. — A* ellátás költségei, — A Szamos eredeti tudósítása. —■ Szatmár, jaa, 29. Tervszerű intézménynek létesítése mellett a város szegényei megkaphatnák a város rendelkezésére álló összeg jóvei tából a szegényt és az embert megillető szerény közellátást, mig a jelenlegi személyenkénti és esetenkénti segélyezés rendszere mellett a szegények esupán csengő koronákat kapnak az éhenbatás nyavalyája ellen. Ezzel a megállapítással zártuk tegnapi cikkünket. A szegényeken és a szegénység nyo moruságán tehát a városi évi 30000 korona mit sem segít, mig ugyanennyi ősz szeg logikusabb és modernebb felhaszná lása boldogságot hozó manna lehetne. A eól egyedül egy szegényház kér* tán belül volna megoldható. A szegényháj» épülete. Magától értetődik, hogy a jelenlegi nyomasztó viszonyok közepette a város nem fektethet jelentékeny tőkét egy szegényház épületébe, miért is megfelelő, ke vés hasznot hozó, városi épületet kell erre a célra felhasználni. A legalkalmasabbnak látszik — különösen anyagi szempontból — » Honvéd- atomi régi laktanya. Ezt az ódon ka szárnyát jelenleg csupa tengődő kisember lakja, akiknek egyik töredéke alig pár forintot fizet évi bér fejében, a másik része pedig jelenleg is szegényháznak tekinti, már mint a bérösszeg megfizetésének szempontjából. Ebbe a házba, a város összes szegényei könnyen elhelyezhetők volnának. A szegényház berendezése pedig részben a régi kórház berendezéséből, részben készpénzből lerne előállítandó. Az utóbbi összeg fedezéséről külön szólani nem érdemes, mert hiszen a szegényalap két 'esztendő alatt az első beruházást játszva megtakaríthatja. A szegények A város jelenleg 300 szegényt része sit segélybe. A 30C szegény közül nyolc van, a tegnap kifejlettek szerint, érdem tétén a köz oltalmára és gondozásá a; negyven nem annyira szagény, hogy a szabadságát feláldoz a szegénységének megszüntetése érdekében, nem megy be a szegényházba; htrminc szegénynek családi és egyéb körülményei nem engedik viszont, hogy a .szegényház áldását igénybe vegye. A 300 szegény, egy szegényház léte sité-'e esetében, tehát a következőképpen oszlik meg : Só ember nem érdemli a szegény házat. 40 ember nem akar szegényházba menni. 30 ember nem mehet szegényházba és végül 150 embert fog tényleg ellátni a szegényház. De ezt a százötven embert el fogja látni, sőt többet is képes lesz idővel becsületesen eltartani, míg a mai segélyezési lendszer mellett nem hiszem, ho^y a vá ros egyetlen egy szegénye is fel tudna vergődj a kultur állam nélkülöző; de mégis emberi életet élő polgárai sorába. Ez a százötven ember pedig, vagy legalább is ezeknek 90 százaléka munkát ad ellátása fejében a városaik, mig a je lenlegi rendszer mellett a szegény, kifejtett munkáját házigazdájának teljesiti — uzserában. k Az ellátás költségei. Az ellátás költségeit Vészben a szegényalap évi dotációja, részben pedig a szegényházba internáltak munkája szolgáltatja Elsősorban is a munka hozadékát kell áz ellátás költségeire felhasználni, amely munka értékét lebecsülnünk egyáltalán nem szabad. A 150 bennlakó s e gény közül 135 okvetlenül munkabíró. Ebből viszont száz ember feltétlenül képes a nyári időszakban a különösen jövedel mező bolgár kertészet üzésére. Egy hold föld megmunkálására (a gyenge fizikumot tekintetbe véve) 10—12 ember teljesen elegendő. Viszont a kertészkedő bolgárok egy hold földből évente 120—160 koronát okvetlenül előtudnak teremteni. Száz szegény hét hold földön 840 koronát tud a nyári szezonban megkeresni, mig a téli szezonban házi munkával is ké pes lesz egy pár koronát előteremteni. A bolgár kertészet üzésének ezenfelül az az előnye, hogy a kertészet piacra nem vihető, nem tetszetős, nem sikerült termése bőségesen elegendő a megmunkálói nyári táplálására. A kertészettel foglalkozók a téli idényben, a gyengébb erejűek pedig egész éven át foglalkozhatnak házi munkával, házi iparral, elsősorban kosárfonással, amely iparűzésével nem konkurálnak szatmári iparossal. Ezenfelül tdlfoaztással, zsákva- rással, papi, zaeskókészitóssel, lábtörlők elő állításával, harisnyakötéssel . . . Nem akar a jelen cikk jóslásokba bocsátkozni, nem szándéka a szegén, ek munkájának évi hasznát számszerűleg megállapítani ; de hangsúlyozni kívánja, hogy 135 g.yeage ember munkája valószínűleg elég leend 70 szegény ember bátortalan igényének szerény kielégítésére. Igaz, a számadásunkba nem vettük- be a régi Honvéd laktanya évi hasznát, a tagosítás befejeztével od .kerülendő városi földek hozadékát, de nem is kötelességünk, mert hiszen ismertető közleményeink csupán annak bizonyítására szorítkoznak, hogy Szatmár, a magát kultur városa ik tartó Szatmár, intelligenciáját dernom- trálre, felállíthatná a szegényei házát már csak azért is, mert különösebb anyagi áldozatába nem kerül. És ha pláne anyagi áldozatot nem is kénytelen hozni a város, idejének egy pár óráját követeli csupán a létesítendő sze gényház, okvetetlenül meg is kell teremteni. El kell tüntetni végre a város utcáiról a nyomorúság irtózatos kópét, el kell tüntetni, mert így követeli a közegészség, a közbiztonság, a köz tisztelete és végül és elsősorban szegényeink érdeke. Soha sem szabad szemelő! téveszteni, hogy egy község, egy város nem sülyed hét az alkalmi egyesületek nívójára és hogy éppen ezért nem tett eleget közjótékonysági kötelezettségének akkor, mikor a rendelkezésére álló összeget boldogtalanéi között széjjel szórta, kegyosztón, fejedel- mileg. Kötelessége a boldogtalanság, a nyomorúság megszüntetésének intézményes biztosítása, a jövendőig való előrelátás és az «setlegeiségek ismeretlenségének óvatos elkerülése. És ezeket a súlyos kötelezettségeket okvetlenül, olcsón és biztosan teljesíti a sseg&nyház. ____________________________________(h •;> Az országos szimfóniái zeqe- kar hangversenye. _ — A Szamos eredeti tudósítása. — 1 Szatmár, jan. 29. A Sakuntala nyitány után felhangzó tapsvihar volt ezideig a legőszintébb tetszésnyilvánítás, amit a hideg szatmári közönségtől hallottunk. Az alig kétszáz főnyi intelligens hallgatóság megmutatta, hogy ismeri a taps szükségességét, de csak akkor és annyiban, amennyiben kétségtelenül tapsra érdemes művészettel áll szemben. Az országos szimfóniái zenekar megérdemeli a sikert, Kun László, e hatalmas zenekar szuverénje, feltétlen ura ós minden pillanatban parancsoltja megórdem'i az elismerést. Ma este hallottunk, az utolsó Isay hangverseny után először ismét muzsikát, amely kielégítette kívánalmunkat, megnyugtatta és felfrissítette idegeinket és megtartott óennünket továbbra L ilt-ott ernyedő hiedelmünkben, amely szerint Szatmár igenis tudja, mi a zene. A Sakuntala nyitány bravúros dinamikai hatása, a Volkmann szerenád máso dik tételének bámulatosan tökéletes pianis simói, a Csajkovszky Patheiique szimfóniájának harmadik tételében produkált for- zattók, hogy egy két passzusát ragadjuk ki csupán a mai hangversenyen bemuta tott programm számainak, egytől-egyig bá mulatba ejtették a közönséget. Kun László maga is m g lehetett a szatmáú közön ég hangulatával és elismerésével elégedve, mert szives volt a hivatalos programúját egy felette értékes számmal megtoldani. Loblovitz Béla, a zeneka- hangverseny mestere, a Budapesti Zene-Conserra- tőriurn igazgatója, Isay mester volt kitűnő
