Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-03 / 278. szám
4 oldal SZAMOS (Itll. decemcute1 a.) 278. métát. a nagykárolyi társulat tagja — A farkas premierjén vendégszerepelt és mai szereplése csak újabb garancia arra, hogy nem fogunk benne csalódni. B o r o s s Emil jáiszotta az ősemberré változott gentry alakját. Szeretnék v sszaadni referádánkban azt a hatalmas sikert, amit Boross mai első felléptével aratott, de akkor egy külön referádát kellene szentelni az ő méltatásának- Szerepe nehéz. Tarics — igy hivják — egyénisége vegyüléke az eldarabosodott urnák és a kaszinóból remeteéletbe vonult gént rynek. Boroäs felséges művészettel hozta ki szerepéből ezt az egymással ellentétben álló két egyéniséget anélkül, hogy a két léleknek egy testben való megnyilatkozása döccenést okozott volna. Kemény Lajos — bár néhol túl rajzolta szerepét — egyes helyeken, különösen az utolsó felvonás drámai kitöré seiben kitünően illeszkedett bele s drámai összhengba Azt, hogy néhol zökkent a beszédje, szeretnék inkább az első fellépés elfogultságának betudni, mint a szerep nemtudásának. Amazt megbocsátja a közönség, a második fellépésnél el is tűn k, a szerep nem tudása azonban — pláne a bemutatkozásnál — meg nem bocsátható ignorálása a közönségnek. Es ezt sem a publikum, sem az igazgató nem érdemelné meg a színészektől. A siker azonban igy is osztatlan és nagy volt. A közönség még az utolsó felvonás után is a lámpák elé szólította a szereplőket. Az Uránia közleményei Mii-tuskoszoru. Megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy az Uránia slágerei az utóbbi időkben mind a filmgyárak remekei közé tartoznak. A Mirtuskoszoru nem izgalmas jelenetekkel gazdagított rémdráma, de a maga közvetlenségével a legbájosabb filmdrámák közé tartozik. Kedves, hangulatos s illúziót keltő darab a mai és szinte jól esik ez a változatosság, amit az Urá nia igazgatósága a mozi műsorán nagy precizitással oszt be. Hol egy izgalmas, idegizgató dráma, hol egy kellemes, sima színmű lepi meg a mozilátogató közön sógot, amely, dacára a színház működésé nek, híven kitart a mozi mellett. Színházi látcsövei? és se^álal?, esti íarsolpol?, divatos l?ézi íás* l?ál?, illatszerei? Ragályinál. — Telefon 296- — Az egészség fenntartására iegfcniosabb kellek a tiszta baciilüs-mentes ivóvíz, mit úgy érünk el, ha Wéber János-féle szabadalmazott és orvosilag kipróbált — eredeti — vízssüfő készülékei szűrt vizet ha ználunk. Országszerte elvan terjedve, amittöbb elismerő levél bizonyít. Óvakodjunk a szűrésre be nem vált és rossz anyagból készült utánzatoktól. Elvállalok bármilyen bádogos munkát, melyet gyorsan és pontosan elkészítek. Maradtam kiváló, tisztelettel WÉBER JÁNOS K. Szatmár, Árpád-utca 61. szám. Narkózissal nem lehet kutyát fogni és fájdalom nélkül csak fogat lehet huzni. Fogatot ellenben sokkal nehezebb a jószág nak úgy huzni, hogy testi érzékeny sége valamelyes sérelmet ne szenved jen. A sintóri működés ellen nagyon sok panasz hangzott már el, de mikor oda került a sor, hogy segiteni akarnak a sintéri brutalitáson, még soha sem találtak egy megfelelő módot, amely kíméletesebb, finomabb, tapintatosabb lenne a megszokottnál. Ezzel tehát le kell számolni. Narkózis nincs, kapacitálni nem lehet a kóbor kutyákat, hogy üljenek bele jószántukból a sintérkocsiba, puszti tani pedig kell őket. Sokkal nehezebb azonban leszámolni azokkal az állatkínzásokkal, amelyeket nap-nap után látunk a szatmári utcákon a nélkül, hogy az ember — ha mindjárt a lelke facsa rodik is el a kínzások láttára — saját bőrének veszélyeztetése nélkül beleszólhatna Sőt: merjük állítani, hogy — bár az 1879: XL. t. c. 86. §-a kifejezetten kihágásnak minősíti és nyolc napig terjedhető elzárással és száz forintig terjedhető pénzbírsággal bünteti az állatkínzást — nem akadt még csendőr, aki a mindennapos állatkin- zási botrányok csak egyetlen esetéről is jelentést tett volna. Tegnap délután történt a Bákóci- utcán, az Osztrák Magyar Bank palotája előtt. Egy tűzifával megrakott szekér az ut mellé hajtott, a most vájt csatorna mély és puha sarába A szekér féloldalt fordult, a kerek mélyen hevágott, a gyerek is láthatta, hogy azt a tetejesen megrakott sze keret onnan két ló ki nem húzza. Csak a kocsis nem látta be. Leszállóit a fa tetejéről és kezdetét vette a munka a csihi puhi. Vágta az igáso- kát, ahogy csak bírta, tőhbizben szemükre vetette, hogy ha nem bírnak huzni, miért nem mentek valami kényelmesebb pályára, miközben az ostor, zuhogott, mint a záporeső. A két igás, jóerőben levő, jóindulatú lovak, előbb próbáltak huzni. Nem ment. A kerék levágott agyig, a sár nagyon marasztós volt, felhagytak a próbálko zással, csak szomorúan, bánatosan tekintgettek hátra, mintha mondani akarták volna: — Mit gyötörsz bennünket, jó ember ? Hiszen mi keressük neked a kenyeret. Dolgozunk inunk szakad táig egy kis zabszalmáért, répáért, olcsó takarmányért hajnaltól sötét estig. Nem érdemeljük ezt tőled. Nem látod, hogy nem bírjuk a lehetetlen terét ? De a magyar csak vágja a két igás marját, oldalát, érzékenyebb részeit kegyetlen buzgalommal, ő maga is megizzad belé. Elnézem az oktalan parasztot. Ő maga is csak olyan igás, mini a két sárga. Huzza az igát inaszakadtáig reggeltől estig. Amit emberi erő elbír, elvégzi azt a testi munkát. Hogy ez ilyenkor nem gondol magára ! Hogy nem jut eszébe, hogy szolgasorban görnyedő hátán hasztalan pattogna a szitok, a szidás, » korbács, — ha egyszer nem bir többet! Segítség jön. Még egy szekér la. Kifogják előle a lovakat, elébe ragasztják az elakadt fuvarnak. Most már két ember vágja a két pár lovat, veri a vóknyát a göbös suhogóval, üti a füle közt az ostornyéllel, most már négy ló kapkodja hátrafelé a fejét. De a szekér nem mozdul. Csak az nem jut eszébe a két hóhérnak, hogy annyi idő alatt, amíg a jószágot kínozták, le lehetett volna rakni az egész szekér fát, kihúzatni az üres szekeret, meg megint vissza rakni a terét. Egy csomó ember, akinek nincs jobb dolga, körülállja a sintérmunkát, egymásközt megállapítják, hogy disz- nóság meg botrány, de szólani a meg dühödt magyaroknak senki sem mert, mert nagyon belejöttek az istenkáromlásba, ostorsuhogtatásba. Csendőrt kerestem. Nem volt. De meg ha lenne is: a mi esendő reink, különösen azok, akik újabban kerültek a szatmári őrsre, még nem jöttek bélé a srungba, hogy a közön ség figyelmeztetése is lehet parancs. Annyira nincsenek benne a svungban, hogy — csak példának hozom fel — a városatya választáson egy őrmester azzal akarta eltépni a főkapitány által kiállított passe partout t, hogy : még a főherceget sem respektálja. Holottan a főherceg egy két ranggal feljebb van a csendőr- őrmesternél. Ilyen körülmények között az ember tiehezsn szánja rá magát, hogy a csendőr jóindulatát — ördögöt jóindulat — kötelességérzetét vegye igénybe, ha nem főherceg a megbot- ránkozó. Ellenben nagyon üdvös dolog lenne, ha a csendőr jogi tudásába belevernék az 1879 : XL. t.-c. 86. § ác is, amely éppen olyan törvény, mint az, amelyik azt írja elő, hogy a részeg embert be keli vinni a kalodába és ott karhatalommal kijózanítani. Dr. Róth Ferenc luzasssga. Dr. R ó t h Ferenc, a szatmári kir. törvényszék volt elnöke, akit a király C3±k nemrég helyezett a budapesti kereskedelmi és váltó törvényszék élére, nőül vette özvegy dr. Grlücknó szül. Pollacsek Katinka úrnői Budapesten. Kinevezés. Csaba Adorján dr Mangu Gyula közigazgatási gyakornokot tb. vármegyei aljegyzővé nevezte ki. A Jótékony Nőegylet december 21-én, vasárn p délután 4 órakor árvaházában (Jókai utca 5.) karácsonyfa-ünnepet rendez. Aninek jóságos szive e gondolatra: „Árvák karácsonya!" megdobban, küldjön bármi osekóiy ajándékot a szegény gyér- mekek számára özv. Jókei Károlynó h. elnökhöz (Hunyadi utca) és tisztelje meg szerény, de igaz örömtől meleg ünnepünket szives megjelenésével. Fényképes ige zoíványba való fényképeket jutányosán készít Friss Lenke fényképész Deák-tér 9. földszint. Á Szatmári bazárban az összes játék-, diszmü-, emlék és rövidáru cik keket helyszűke miatt a közeledő - — karácsonyi és újévi vásár póny alkalmából mélyen leszállított áron bocsátom an. é. közönség rendelkezésére BLATNICZKV ISTVÁN Kazinozy-u. 10.
