Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-03 / 278. szám

■ : > 2. «Mal. IZÁIÍOS djMJ. december 3.) 2?8.*zám. Éppen ezért az Ipartestület órintke zésbe lépett a hozzá, közelálló ipari egye­sületekkel és kereskedő testületekkel. A demonstráló nagygyűlésen való el- nöklésre dr. V a j a y Károly kir, tanáesos, polgármestert, ünnepi szónokul pedig dr. Kelemen Samu országgyűlési képvise­lőt kérték fel. Azt hisszük, a nagyszabású akciónak meg ia lesz a kívánt eredménye és a szat mari iparosság, a vele szövetkezett egyéb társegyesületekkel együtt a demonstráló gyűlésen impozáns formában leszögezteti a leendő munkásbiztositási törvénynyel meg valósítani kívánt reform igényeit. URANIA fnozgófánykép-azinliáz Xazinozy>utC£a b» Iparos otthon rassz 1913 december 2. kedden és 3. szerdán mindkét nap este 6 órától folytatólag az Italo és Ambrosio világhírű filmgyárak legújabb remekei: Híradó, aktuális. Ágoston és Rajak kincse, kacagtató. Baume les Mesieurs sziklái, term. Az élő baba, dráma 2 felv. Adolár nősül, humoreszk 2 felv. Végül óriási szenzáció: Mirtus koszorú érdokfeszitő izgalmas dráma 3 felv. A terem fűtve van, — Kedv. jegy érv. — Rendes helyárak. — KEDVEZŐ VALLALAT folytán 1914 febr. 1-én Budapestre költözöm, mely oknál fogva áraimat tetemesen leszállítottam. Tekintettel a küszöbön levő karácsonyi szükséglet beszerzésére, nem mindennapi alkalom kínálko­zik a t. vevőközönségnek nálam a bevásárlásra. — Nagy raktár van még ! — Elsőrangú kém.- és puhakalapok. — ___Úri febémemüek. — Nő ij_Jórfij_és_g^ermekhar^ — Bőr- és kötött keztyük. — Nyakkendőkülönlegességek, stb. — _____Úri divatáruk.______— Tá jékozás céljából kérem megtekinteni ---------- kirakataimat. ===== Tisztelettel KARDOS úri divatüzlete. Csakis a színházzal szemben! Ki szijiyltM üzlet Szatmár Rákóezi-utca (Törvényszékkel szemben.]) Lószerszám és táska áruk raktára, zzz Székely István. Séta a szatnfári „MüVészfyázban.“ — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, dec 2. Lövölde volt régen, aztán cselédbálo­kat rendeztek benne, végül tyúkólnak használták. Most hirtelenében, az ősz eleje óta alaposan megváltozott a képe. Hangulatos kis “kerti pavilion lett belőle, amelyben „művészek“ dolgoznak. Fólszegen, sután, esetlenül folyik ez a szó a toliból. Szatmáron — művészek. És a szatmári művészeknek házat, műter­met „adományozott* a váro3. Szinte hihe­tetlen. A Kossuth-kerti régi lövölde emele­tére kényelmes lépcső vezet fel. Az elő­szobában egy öreg ember gyalul. Az egész előcsarnok tele forgáccsal, deszkadarabok­kal, drapériákkal és egy sarokban tömén­telen diszvirágokkal. Az első ajtón találomra benyi'ok. Papp Aurél mester a létra tetején áll, két hűséges diákja egy hatalmas csendéletet nyújt fel neki. A dobogón egy szép szakállas öreg bácsi ül, előtte Pété; ffy Alice, a mester kitűnő tanítványa rajzol. A középső asztal tetején a villany- szerelő manipulál, az íróasztal, bocsánat, „a trónus“ körül két másik „csatlós“ hur­colja a szobrokat. Képek hevernek minden sarokban, szobrok minden picurka polcon. Papp Aurél a létra tetejéről köszön, amúgy magyarosan, az ismert, kedélyes stílusában. — Na persze a „Szamos“ kellett még ide. Éppen csak maguk hiányoztak, hogy elveszitsem azt a kevéske nyugalmas percemet is, amellyel rendelkezem. — A publikum kiváncsi, mester, a szatmári Müteremház megpezsdült életére. Egy kis intim vallomást szeretnénk közzé tenni, amely reávilágitson a szatmári mű­vészet hihetetlen megszületésének körül­ményeire. — Szóval önarcképre volna szüksé­gük — kedélyeskedik a létra tetejéről Papp Aurél — ott van a nagy Kain szobrom mellett az a rézkarc, az az én önarcké­pem. De tréfa nélkül, ha már szívesek voltak felkérni, mihelyt rendbejövök vala­mennyire, vallani fogok. Őszintén, becsü­letesen és — szívhez szólóan. — ? ? — A szivekhez kell most kettőnknek, Litteczky Endrével, szólani, mert például magamnak tiz évi munkáját akasztom itt a falakra és azt szeretném, ha ennek a tiz éves — mondjuk igy — kínlódásnak anyagi eredményét is sikerülhetne elérni. — Hány darab kerül kiállításra, mester ? — Magam sem tudom. Most szedem össze őket. Lehet úgy 300—400 darab. A rettenetes összevisszaságban jelen leg még lehetetlen az anyagot áttekinteni. Egy-két kitünően színes csendélet kap meg. A baloldali falon a szatmári piac napsütéses részlete dominál. Az egyik sa­rokból kikapirgálok egy rézkarcot. Bacha- nalia a cime. Hatalmas, mély, erős és ere deti. A dobogó mellett vagy száz rajz. Részint szatmári, részint párisi munkák. Köztük egy Aquatinta technikájú, amely, biztos vagyok benne, a leghamarabb ve­vőre talál,. — És mik azok ott az íróasztal mel­lett, mester? — Kompozíciók, talán soha el nem készülő kompozíciók * Oltárkép vázlat, portré, csendélet, tájkép, bányajelenetek, rézkarcok, tőraj­zok, plakettek, közöttük a Tisza Is'váné, szobrok, megint szobrok . . . irtózatos massza, amely mind egytől egyig Papp Aurél szívós kitartását, általánosan elis­mert tehetségét és lázas munkaszeretetét dicsérik. Az iskola, a tanárságának nyűge nem tudta talán sohasem megingatni abban a biztos hitében, hogy az élete egyedüli és tulajdonképpeni célja mindenkor és min dénáron csupán a művészet lehet. A művészetét erős grafikai és kifej­lődött formaérzék jellemzi. A rajz tudása minden parányi darabján feltétlenül domi nál és ezeknek a sajátságoknak szeren­csés egyesítése teszik Papp Aurélt nem csak kitűnő festővé, de elsőrangú szob- rászszá is. A két kis gyermekének szobra előtt nemcsak e sorok Írója, de a tárlat egész közönsége kénytelen lesz percekig megállani. Ifj. Litteczky Endre körülbelül már készen várja a kiállítás megnyitását. A képei már szépen sorakoznak a Papp Aurél közvetlen szomszédságában lévő műterme falain. Ő már a kiállító művészek legked­vesebb ; de legnehezebb munkáját végzi. Számozza a képeit és megszabja az árakat. — Mit gondol mester, fog a publikum vásárolni ? — Hogy fog-e vásárolni . . . ? Ki számithatatlan; de, hogy erkölcsi köteles sége Szatmár intelligens közönségének anyagi támogatásával bennünket előbbre segíteni, kétségtelen. Papp Aurél kollégám, valamint én is, nem a művészetünk révén keressük meg a kenyerünket. Mi, ha sza­bad egy kis aforizmát megkockáztatni, azért dolgozunk, azért keresünk, hogy a renge teg pénzt felemésztő művészet szépsé­geinek élhessünk. Úgy hiszem a közönség méltányolni is fogja a törekvésünket. A művész circa száz képe közül ta­lán a raguzai és istriai tájképek meleg hangulata kapott meg bennünket a leg­inkább. Feltűnést fog kelteni Litteczky Endrének egy némely karakterisztikus portréja is. A témáiban sok az in'imitás. A dolgai színesek, a kezelése könnyed és úgy hisszük, hogy fizikai idejének hiánya az oka, hogy nem tudhatja képességét tel­jesen kiaknázni és kénytelen az ambíciója rövidebb lélegzetű dolgokkal megelégedni. A szatmári tájképeiben éppen úgy, mißt az itáliaikban kitűnő érzékkel adja vissza, a külömböző melegsógü nsp fényét. És a szatmári Müteremház minden zugába beszűrődik valami uj életet sejtető fényesség, a helyi művészetünk uj életé­nek nagy és dicsőséges jövőt biztató fénye. Két ambiciózus, melegen érző, kitűnő quaiitásu művészember indul neki uj haj­lékában régi életét folytatni és remény­kedve lesi a közönség hangulatát. A pub­likum áldozatkészségétől függ most már, hogy ha majd a gyaluforgácsok helyébe délszaki növények kerülnek és elérkezik a vernisage órája, nyugodtan tekinthet-e a két művész a szatmári művészet remény- teljesebb jövőjének elébe. (h s.) Megkezdődik a karácsonyi vásár aján­déktárgyak kiosztással egybekötve a Párisi Áruházban. Üzlet kiárusítás! Ugyanazon üzlet átadó. Értesítem at. közönséget, hogy Kazinczy-utca 12. sz. a. Kézimunka üzletem összes áruit üzletmegszüntetés miatt félárban kiárusítom. « —_ Tisztelettel Moskovits Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents