Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-06 / 281. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913281 szám ■ *■■■•■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ I ^ossuíjj-keriii Eppeskeit (£$) Szatmár város kihasított egy pár négyszögölet százados tulajdonából és odadobta, tagadhatatlanul szép és nemes gesztussal, művészeinek alamizsnául. A város programjában már évek óta ben»e szerepel az a bizonyos „kultúrpalota“, amelynek valóságba öntését, az anyagi akadályon felül, tulajdonképpen és elsőror- ban a kultúra hiánya késlelteti. A kultúrának egyik együtthatója minden időkben a művészet volt és mivel a művészet helybeli első je enségei- ből hatalmas és elvitázhatatlan meglévő- ség fejlődött ki, kénytelen volt a város a tervbe vett kultúrpalota megelőzésével, művész-palotát teremteni. 4 Kossuth-kert egy parányi darabját Epreskertté, a művészetek, a festészet templomává avatjuk fel a vasárnapi impozáns és jelentőségteljes ver- nisageon. Ezzel azonban a szatmári művészet kérdése végleg megoldva nincsen. Pedig ha a városi költségvetés labirinthu- sába betekintünk, sajnálattal kell tudomásul venni, hogy ennek a nemesen felbuzdult komédiának a vasárnapi ver- nisage-zsal az utolsó jelenete gördül le, ahelyett, hogy csupán az első és nem egyetlen felvonása végére tettük volna oda a pontot. A hivatalos városnak éppen úgy, mint a nagyközönségnek tulajdonképpen csak most kezdődik igazi és becsületes mecénási szerepe. A hivatalos városnak, a nagyközönségnek tulajdonképpen most kell megmutatni, hogy tudja-e mi a polgári kötelessége a pótadó mefizetésén és a törvényhatósági bizottsági tag választások megpeticionálásán felül. Sem a várostól, sem á közönségtől el nem vitathatjuk, hogy tett valamit már abban a pillanatban, mikor a tyúkólból müvészházat teremtett, mikor lefizetve a belépődíjat, elment a ver- nisagra, illetve a kiállításra. Ez a valami azonban nem jelenti a szatmári művészet megkönnyebbülését. A szatmári müteremház megalkotása csak egyik előfeltétele a művészet ápolhatásának éppen úgy, mint ahogyan a szatmári közönség esetleges kóp- gusztálása is csupán csak ambíció serkentő lehet az alkotó művészeinkre nézve. A momentán dicsőséghez, ami azt illeti, ez is elegendő, de nevetségesen kevés, sőt a semminél is alig több a biztosítandó fennmaradás szempontjából. Papp Aurél és Litteczky Endre, ez a két ambiciózus művész tele szeretet tel, lelkesedéssel és kitartással évek óta dolgozik már a művészet szépségéért önmagáért. Az ideális lángostorfontoga- tás napsugarakból idejét lejárta, divatját múlta és előbb-utóbb a kérlelhetetlen belefásuláshoz vezet. Napsugárból lángostort is csupán addig fonnak bolzai leányokhoz hasonlatos rajongók, mig reményük van arra. hogy holmi profán kezek csengő aranyért szijostorokat rendelgetnek. Es a művészet szépségének, tisztaságának, tessék e sorok Írójának elhinni, egyáltalában nincsen ártalmára a profán arany kontárkodása és pressziója. Sokkal melegebbek lesznek a színek, intimebbek a hangulatok, merészebbek a koncepciók, ha az ihlet nem csupán a lélek szépsége és fenköltsége, hanem az aranyok nem utolérhetetlen vágya is fűti. Mert, mondjuk csak meg magyarán, üzlet a művészet is és nem művészet, hanem őrület az alkotás, amely mellett éhen halhat minden fellelkesült, exaltált lélek. Szatmár városában kevés a szépség, amelyben a polgár szeme, füle, értelme kielégülve megpihenhetne és Szatmár városának ezideig nem is volt joga több kielégítő szépséget, több becsületesen igaz művészetet követelni, mert hiszen nem nyújtott eleddig senki és semminek sem művészetért aranyt cserébe. És Szatmárnak nemcsak palotákat, járdát és csatornázást kell építeni és Szatmárnak, mint az emberek egy kis közületének, nem csupán zálogházakat, kórházat és patronage-okat kell létesíteni és Szatmárnak, mint kulturáltságát demonstráló törvényhatóságnak, nem csupán a zenét és a színművészeiét kell, néha érdemen felül is szubvencionálni, hanem a festészetet és szob- rászatot is, amely egy ugyanazon anyának gyermeke, még pedig nem is mostoha gyermeke. Nemcsak a publikumnak, az egyeseknek kötelességük a megnyitó tárlaton művészeink pártfogása 'címén képeket vásárolni, de kötelessége a hivatalos városnak is, amely tudomásom szerint, éppen most szándékozik megteremteni a Szépművészeti vándor képtárának múzeumát. Kötelessége a képvásárlás ezenfelül még azért is, mert benne van, mint minden magyar városnak a programmjában és mert, a programm ellenére, nincsen a világon a művészeteknek még egy olyan mostoha hazájuk, mint Magyarország. Rövidesen majd meglátjuk, meghallotta-e úgy a város, mint a közönség, főleg a tekintélyesebb tőkések a müteremházi szivhezszóló rórátét? Tisza István gróf a román kérdésről. A „Szamos“ tudósitójának telefonjelentése. Budapest, de*. 5. A féléves költségvetés tárgyalásának mai napja váratlanul a miniszterelnöknek nagyjelentőségű nyilatkozatát hozta a román kérdésre vonatkozóan és pedig úgy a román királysággal való viszonyunk külpolitikai szempontjából, mint a hazai románsággal v*ló megegyezés kérdésében a miniszterelnök beszédének minden szava oly fontos, hogy annak kívánatos ismertetése n8m nyújthat kellő tájékozást. A Neue Freie Pres»e-nek külpolitikai kérdésekben legutóbb gyakorolt elfogult magatartását a miniszterelnök finoman, de erólye»en kritizálta és azt kérdezte Pop Csiesó képvisolőtől, akinek beszéde a miniszterelnök felszólalásának alkalmul szolgált, hogy miért hisz inkább a Neue Freie Pressének, mint aromán kormány ál*al kiadott zöldkönyvnek, amely a monarchia magatartásának kor>ektsógót a legteljesebben elismeri. Hogy a legutóbbi román mozgósítás alkalmával a túlzó románok viselkedése folytán Magyarországon is bizonyos hangulati egyenetlenségek mutatkoztak, azt a miniszterelnök is, Pop Csi- csónak igazat adva, a magyar soviniszta sajtó egy részének pökhendi és neveletlen hangjának tudta be, mely diskreditálta a magyar nemzetet a világ szemében, de rámutatott arra, hogy viszont a romániai sa^tó egy része is minden kritikán aluli viselkedést tanúsított, ezáltal a hangulat kiélesitósóhez jelentékenyen hozzájárult. Nagy hatást tett a miniszterelnök azzal a kijelentésével, hogy az ő nemzeti politikája a megértés és a békés vonzás alapgondolatán épül fel. A románoknak a magyarokkal és a monarchiával vállvetve kellene állást foglalni, támaszkodva az Eur pa közepén végighaladó német erő- koncentrációra, hogy elhárítsák az általános pénszlávíeztikus irányzat veszedelmeit. Ezért dolgozik és ilyen szellemben folytatja politikáját a miniszterelnök több mint 20 óv óta. A románoknak például állítja s magyar nemzethez való viszonyuk teMinden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hajtájer Pái mhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár. mm® DECEMBER 6 SZOMBAT Miklós pk. Jelen ssRäsmmk 6 oldal.
