Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-25 / 296. szám
(MB äeeember 2í.) 296. szám. SZAB 0 ö 8 oldat, szökevények és akik munkahijában kenyérért jajgatnak ? A teljesen elcsigázottak, az u olsót vonaglóknak három napi kosztot és lakást ad a Szövetségi Msgyar Házi! .És mikor a három nap eltelik ? És mikor az utolsó cent is elfogyott? És mikor már szállás siucsen a burdon ? Iszonytatóan kétségbeej ö. A riportnolesz még tele v in panasz szál, sirámmal, csak úgy hemzsegnek ! benne a keserves jajok. Nem szabad töb j bet papírra vetni belőlük, mert könnyen a 5 hihetetlenség latsza át keltenék a sorok. ; Hihetetlen szinte, hogy a rettenthetetlen munkakolosszu*, a szédítő koncepciójú Amerika ö-szeroppant volna úgy és éppen annyi- a, mint ahogyan a kivénhedt Európa kicsinyke Magyarországa is elveszítette hajdani kánaáni színezetét A statisztika és mindenekfelett a sá padt képű, beteg visszavándorol ak mess i hangzó jaja azonban halálos bizonyságul szolgál. Maholnap megszűnik a kíván dóri ás, de nem azért, mert megszűntek a k vándorlás okai y hanem, azért, mert megszűnt a kivándorlás lehetősege, megszűnt Amerikában is a megélhetést biztosit > munkaalkalom. Ég és föld között lebegünk tehát Nem frázis, hanem szomorú valóság. Magyarország, igy Sza már is insóg népkonyhákat állít fel és Amerika sem tudja már a tőle meg-zokott zsíros fala ot nyuj tani. Az első negyvenötezer csak elöcsa- patja annak az óh-óg és h dog tizedelte oro-zorszagi Nap deon hadseregnek, amely elment hódítani és amely hódítás halve Vereséggel került vissza. A szociológia megállapító' a régen, hogy a helytelen népesség elhelyezkedés a társadalmi bajok non plus ultrája. Mar pedig az Árneiikába való áram lás sem len ;t <tt egyéb és mint a ta, asztalát bizonyítani kezdi, nem is volt egyéb a gyarló, m 'galóged i nem udó ember merénylő ónéi, amelyet a hely s elho yez kedés törvénye e len eíkövemi pr bált. _____________________ A gazdasági válság es a munkabérek. A jelenlegi gazdasági válság, mint minden válság, a piacnak nagyobb mérvű megrázkódtatása, ezért a vállalatok tize mének redukálását, sőt azok egy rósz - nél az üzem beszüntetését, a tönkreme - nést idézte elő. E tény következtében a munkások nagy része foglalkozás — és ami az ő speciális helyzetükben ezzel körülbelül egyértelmű — kenyér nélkül maradt, annal inkább, mert a válság természeténél fogva a rokoniparágakat is sújtotta ós igy a munkás az utóbbiaknál sem kaphatott foglalkozást. Aszerint a munkások száma, a mun- kakinálat relative nagyobb lett, a vállalkozók (a különböző iparágak munkaadói) az előállított termékeken a közönség fizetőképességének épen a válság miatt bekövetkezett gyengülése folytán olcsóbban kénytelenek túl adni: ennél fogva a munkabérek esése, a munkások keresményének csökkenése állott elő. Már most a munkabérek csökkenése, a lakás és élelmiszerek drágasága miatt, az alkalmazásban levő munkások megélhetését is fokozottabb mértékben •nelieziti, nem is említve a munkából kiszorultak, a munkanélküliek, éhes, a társadalom támogatására utalt tömeget. Természetes, hogy a munkásság mindkét kategóriája részére nem a hatóság, a jótékony egyesületek ideig-óráig tartó természetbeni, vagy esetleg pénzbeli támogatása volna a megfelelő, eredményes segítség, hanem a munkaalkal- mok, a munkakereslet szaporodása, ami azután a munkabérek emelkedését is természetszerűleg maga után vonná. Ezt azonban, sajnos, nem rövid pár hót, hanem csak hosszabb idő múlva, a gazdasági helyzet javulásával ós a vállalkozói kedv feléledésével lehet remélni. A munkásság a jobban élni akarás természetes ösztönénél fogva és életmódjának fenntartása érdekében a régebbi normális gazdasági viszonyok között kapott magasabb munkabérekért küzd. Azonban a fentebb kifejtett indokok ós kényszerítő körülmények miatt a gazdasági vá ság alatt a munkásság ilyen irányú törekvése szárabavehető, reájuk nézve kedvező eredménnyel nem fog járni. A munkásoknak a munkabérek javítására irányuló actiója általános jelensége a mai válságnak. , Szatináron is kifejezést adott már ennek a munkanélküliek munkát és segélyt kérő küldöttsége, amely a közelmúltban jelent meg dr. Vajay Károly kir. tanácsos polgármesternél. Szónokuk —• dr. Südy Tibor — a helybeli munkásság nevében többek közt arra kérte a vezetőséget, hogy a közmunkák kiadásánál a vállalkozó iparosok részéről a nagy munkakinálat folytán várható, a munkabérek csökkentésére irányuló törekvés ellen védje meg a munkásokat. Meg kell azonban már most állapítani, hogy semmiféle hatóságnak sem áll módjában a gazdasági válságnak a mun kabérek csökkentésére gyakorolt hatását megszüntetni, mert ez a válság törvény- szerű, elkerülhetetlen következménye. Különben a munkások e kívánságának teljes keresztülvitele már csak azért sem lehetséges, mert nemcsak a magánosok, hanem a város is, fókópen a beruházásokra felhasználandó kölcsöntőke magas kamatai miatt, a munkaadókra kedvező gazdasági konjunktúra, vagyis az . olcsó munkáltatás lehetőségét a maga részére természetszerűleg kihasználni törekszik. A hatóság ügyéről tehát a munkabérek javitása tekintetében túl sokat várni nem lehet. Remélhető azonban, hogy a város jogosult üzleti érdekeinek károsítása nélkül segítségére lesz a munkásoknak említett kívánságuk érvényesítésében a közel jövőben kiadandó közmunkáknál. A város vezetősége annak idején minden valószínűség szerint a középit- kezósek vállalatba adása alkalmával a munkásokat alkalmazó iparosoknál a rendelkezésére álló eszközökkel közreműködik, hogy a munkások részére a viszonyoknak megfelelő, méltányos munkabér biztosítható legyen. Gönczy Miklós dr. Izgalmas hajsza betörők után. Három év mülVa kézrekerült büdösök. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, dec. 24. Izgalmas ütjük volt azoknak, akik tegnapelőtt este a mátészalkai vonaton utazlak. A csendőrök ugyanis az este fél nyo c órakor a mátószalka fele haladó vonaton három betörőt fogtak el izgalmas hajs a után. Meg 1910 ben töitént, hogy E igei Márton miskolci ékszerész üzletét ismeretlen te te ek feltörték ós onnan mintegy 2500—3000 korona értékű ékszert elloplak. A betö őket akkor dacára az erélyes nyomozásnak nem tudták kézrekeriteni és három óv te lett el, mig a betörők nyo mába jutottak. Egy postán küldött levél, mely a rend usóg kezébe jutott, árulta el a betö őket, akik Heb ecenben akarták a miskolci be;ö ést. megismóte ni, a betörő- v lag ismeri al lkjai. Kerekes Imre. Novák István és Me^ei Gáb r u ind többszörös rovo'tmuhtal dicsekedhettek, amikor a miskolci betörést elkövették. A betörés után Némeior zagbi ut ztak ós Galícián kér ztül Kőrösmező felől érkeztek vissza néhány héti I ezei tt Magyarországba. Varo unknak is néhány napig nem várt Vendégei voitak s úgy tervezték, hogy a karácson i ünnepek alatt feltörnek egy nagyobb debreceni ékszerüzlet t. De nem voltak e óg óvatosak s egyik miskolci or- gazd jukna -oldott levelüket az ottani csendőrsóg elfogt. s enn k alapján indul tak el kerekesükre. M iramarorszigetről tegnap este érkeztek Szatmána a betörők és miu án udtak, hogy a csendőrség nyomukban van, egy kis kö utazással Ma ó szalka, Nyíregyháza felé aka tak Debrecenbe jutni A Misko cról utánuk indult csendőiö azonban nyo uukba utottak és az esie fel m lekor induló mátészalkai vo ia o i uiiiár.-ul szegődtek a betörőkhöz. A betö ők meg rezve a veszedelmet, le akartak u„r ni a lobogó vonatról, de eb ben megakadaiyozták őket a csendőrök, akik csakh imur bilincsbe verték a ve szed Imes üeiöiőket ós e»vit ók Miskolcra őket A vonat utasai még mi is izgalom mai tárgyalják a beiöiők utáni hajsza részleteit. Színházi schávulabaí, tarsolyodat, besflpüdet, Dralle i latsze* red^t stb-, mint legaldalmasabb ajáncLd tárgyadat ajánlja — Somlpap cLuatüzleíe.
