Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-02 / 277. szám

• v Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 277 szám POLITIKAI NAPILAP A nyomor enyhítésére Igenis, semmi tagadni való sincsen abban, de tagadni nem is lehetne, hogy Magyarország fölötte sú­lyos közgazdasági viszo­nyokkal küzd. Mikor gróf Tisza István kor­mánya vette át az ál­lami ügyek vezetését, azokhoz a nagy nehéz­ségekhez, melyeket a kedvezőtlen pónzviszonyok okoztak 1912 eleje óta szerte az egész civilizált vilá­gon, nálunk még elemi csapások is já­rultak. Árvizek pusztították az országot és rósz lett a termés. Hát ez csak fo­kozhatta a nyomorúságot és Huszár Károly, a sárvári képviselő semmi újat se mondott, amidőn szombati interpellá­ciójában utalt a szomorúan nagymérvű munkanélküliségre, mely ezernyi ezer családnak okoz szenvedéseket. Semmi újat se mondott vele, sőt kiderült, hogy éppenséggel nem volt szükség arra, hogy a nyomorral szemben cselekvésre ösztökélje a kormányt. Mert nyomban az interpelláci után szólásra emelkedett a miniszterelnök, hogy az interpellációra megfeleljen Milyen egyszerű és könnyű lett volna, hogy gróf Tisza István egy úgynevezett szines és érzésteli frázisokban bővel­kedő beszédet mondjon ! De Tisza teljesen került minden retori hatást. Egyszerűen, cicoma nélkül mondta el a mondandóit, bizonyságául annak, hogy a kormány mennyire a feladata magas­Boromisza Tito mütermában. Irta: Révai Károly. Aki nem tud arabusul, az ne beszél­jen arabusul ! Aki nem ért a festőművé­szeihez, az ne mo- djon kritikát egy mű­vész alkotásairól. Ezek az én elfogadott aksziómáim. Gyako lom is őket. Amihez nem értek, ahhoz hozzá nem szólok, mert nem szeretném, hogy rám olvassák a kö­vetkező tételt: „Ha okos vagy és hall­gatsz, — azt nagyon ostobául teszed, de, ha ostoba vagy és hallgatsz, — azt na­gyon okosan teszed“. Mindezeket elő járó beszédül abból az ah alomból mondom el, hogy Boromisza Tibor festőművész a napokban meghívott műtermébe, mint a „Nagybányai Hírlap“ főmunkatársát s fölkért, hogy nézzem meg 10 évi munkálkodásának gyümölcsét, mi előtt Budapesten kiállítaná. Seaki idegen nem volt jelen, csak a helyi lapok szerkesztői, mint belső embe rek. Festő, iró, színész és muzsikus mind egy kaptára húzott cigánylegóay. Tehát magunk közt voltunk! latán áll, mert a lényege a szavainak ez volt: — Felszólítás nélkül is cseleked­tünk már, hogy a munkanélküliségen és nyomoron enyhítsünk. De cselekedni fogunk még többet is ! Semmi reklámhaj hászat, semmi hatásvadászat e beszédben, mely talán éppen ezért ért el minden oldalon olyan erős hatást, hogy maga az interpelláló Huszár Károly is tudomásul vette a válasz nagy részét. Utalt a miniszterelnök arra, hogy ennek a kormánynak a legfőbb gondját az ország gazdasági helyzete okozza, minden erejével azon törekszik is, hogy a válságos helyzeten segítsen, de tuda­tosan megtesz mindent arra nézve, hogy a maga akciójában a feltűnést kerülje. Vagyis nem tapsokat akar aratni, nem dicséreteket óhtnt zsebre tenni, hanem segíteni kíván. Épp ezért az intézkedé­sek egész sorát léptette életbe már eddig is. Elelmisze:’segitséget osztatott ki, a kereskedésnek <s segítségére sietett, a gabonauzsorának lejét vette, gondos kodott róla, hogy a nép rendes árakon jusson élelemhez s a megrongált utak és vasutak helyreállítására, valamint a legsürgősebb vizszabályozásra azonnal megtett minden intézkedést. A kereske­delmi miniszter máris terjesztett be tör­vényjavaslatot bizonyos útépítésekről s ezt követi a földmivelésügyi miniszter javaslata, mely felhetalmazást kór, hogy a vizszabályozó társulatok előleget kap­hassanak földrnunkálatokra. Átn a kor­mány az utóbbi javaslat letárgyalását be se várva, saját felelősségére a viz­A függöny felgördült : ötven hatvan kép vonult el szemem előtt, mint a Pathó •ég filmjei; s mikor vége volt, lehunytam szemem pihentetni, mert úgy éreztem, hogy a nagy szinpompától megvakulok. S m<nt mikor a halá’os csöndben egyszerre belesivit valami fülünkbe, úgy csendült fel lelkembea e mondás : Az erős férfi — épp úgy, m nt a vízesés, — magának vág utat. Aztán eszembe jutott a nagy Ibsen mon dása : A világon az a legerősebb férfiú, — aki egyedül áll 1 . . . Boromisza Tibor egyedüli áll . . . Elvonultan, csöndes magányában, bol dog megelégedésben ül naphosszat vászna előtt s hódol a szépség és igazság i dén nőjének. Tudja ö jól, hogy ahol a szépség az igazsággal egyesül, ott elő áll a mű­vészet. Mit láttam ? Ha én erről számot tud­nék adni 1 Szinpompát, szivárvány színe­ket, a tüzfo.rás f nyesikjainak ezer váltó zatát : rögöt, melyre gyémántot havazott a tél; léleksugárzó vonásokat, fény és hang­hullámokat, amik édesen simogatják az ember leikét; a világ kék, zöld, pirog, sárga csodáit; napsugárban cikázó lepkét; felhőket, melyek mint szörnyeteg állatok szabályozó társulatok rendelkezésére bo­csátja a szükséges összegeket, hogy a földmunkákat azonnal megkezdhessék. Mindehhez járul még, hogy az állam az ipari munkanólküiiség enyhítésére jelentékeny beruházásokat tesz. Főleg az államvasutnál, amennyire ezt a bud- getárius helyzet engedi, elősegíti a vá­rosok inveszticionális törekvéseit azzal, hogy megszerzi nekik az ehhez szüksé­ges pénzt, szóval minden lehetőt meg­tesz a munkaalkalom szaporítására. A főváros közvetlenül igyekszik segíteni azokon, akiknek kenyér kell, de a kor­mány direkt segítséggel is támogatja a székesfőváros akcióját. íme, egy rövid felszólalásban ha­talmas beszámoló a már eddig történ­tekről és dús programm az insógeny- hitő tervekről! — Ha majd annak idején beszá­molhatunk akciónkról — mondotta a miniszterelnök felszólalása során — talán megnyugtathatjuk a Házat, hogy nagyon komolynak tartottuk ezt az ügyet és a Ház azt fogja látni, hogy aránylag csekély eszközökkel takaréko­san segítettünk azokon, akik valóban rászorulnak! Nos a Ház tapsolt, óljenzett és az ellenzék se vonhatta ki magát a minisz­terelnök sallangnélküli, világos és őszinte beszédének hatása alól. íme, itt egy férfi, aki kötelességeit ismeri és telje­síti ! Ez vo t mindenkinek a gondolata. Vajha, mindebből az ellenzék is levonná a maga következtetéseit és be­látná, hogy szemben azzal a közgazda­uszkálnak az égen; tiszta, mosolygó, derűs eget, melyen lük’et a nagy csöndesség; néma éjszakát, melynek szive van s mely­nek dobbanását is lehet hallani; arcokat, melyeken a tej és vér keveréke küzd egymással ; szemérmes pirulással ébredő hajnalt, friss tavaszi levegővel, amikor tele az ég pacsirtadallal, kacagó ujjon- gással. Erdőket, melyeken leng a verőfény; hol táncot lejt a kacagó napsugár ; s lát­tam végül egy boldog embert, ki nem épit másra, nehogy megingjon alatta a föld, hanem, aki önmaga erején nyugszik, hogy jól álljon. O, láttam a természetet a maga is­teni fr.nsJ gében, ami nem egyéb, mint egy végtelenül apróra felosztott isteuség 1 Azt tartják : a művészetnek és tudo­mánynak egy bölcsője van, de nincs ha­zája. A Boromisza művészetének van ha­zája. Minden vonása ecsetjének a nagy­bányai humuszban született; ez a mi le­vegőnk, vizünk táplálta s á mi verőfónyünk nevelte nagygyál Én a Boromisza képeit nem a sze­memmel, — a szivemmel néztem. A szív szeme pedig nem csal és nem csaló • DECEMBER 2 KEDD I Bibiana Jelen száimtnk 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents