Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-02 / 277. szám
• v Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 277 szám POLITIKAI NAPILAP A nyomor enyhítésére Igenis, semmi tagadni való sincsen abban, de tagadni nem is lehetne, hogy Magyarország fölötte súlyos közgazdasági viszonyokkal küzd. Mikor gróf Tisza István kormánya vette át az állami ügyek vezetését, azokhoz a nagy nehézségekhez, melyeket a kedvezőtlen pónzviszonyok okoztak 1912 eleje óta szerte az egész civilizált világon, nálunk még elemi csapások is járultak. Árvizek pusztították az országot és rósz lett a termés. Hát ez csak fokozhatta a nyomorúságot és Huszár Károly, a sárvári képviselő semmi újat se mondott, amidőn szombati interpellációjában utalt a szomorúan nagymérvű munkanélküliségre, mely ezernyi ezer családnak okoz szenvedéseket. Semmi újat se mondott vele, sőt kiderült, hogy éppenséggel nem volt szükség arra, hogy a nyomorral szemben cselekvésre ösztökélje a kormányt. Mert nyomban az interpelláci után szólásra emelkedett a miniszterelnök, hogy az interpellációra megfeleljen Milyen egyszerű és könnyű lett volna, hogy gróf Tisza István egy úgynevezett szines és érzésteli frázisokban bővelkedő beszédet mondjon ! De Tisza teljesen került minden retori hatást. Egyszerűen, cicoma nélkül mondta el a mondandóit, bizonyságául annak, hogy a kormány mennyire a feladata magasBoromisza Tito mütermában. Irta: Révai Károly. Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul ! Aki nem ért a festőművészeihez, az ne mo- djon kritikát egy művész alkotásairól. Ezek az én elfogadott aksziómáim. Gyako lom is őket. Amihez nem értek, ahhoz hozzá nem szólok, mert nem szeretném, hogy rám olvassák a következő tételt: „Ha okos vagy és hallgatsz, — azt nagyon ostobául teszed, de, ha ostoba vagy és hallgatsz, — azt nagyon okosan teszed“. Mindezeket elő járó beszédül abból az ah alomból mondom el, hogy Boromisza Tibor festőművész a napokban meghívott műtermébe, mint a „Nagybányai Hírlap“ főmunkatársát s fölkért, hogy nézzem meg 10 évi munkálkodásának gyümölcsét, mi előtt Budapesten kiállítaná. Seaki idegen nem volt jelen, csak a helyi lapok szerkesztői, mint belső embe rek. Festő, iró, színész és muzsikus mind egy kaptára húzott cigánylegóay. Tehát magunk közt voltunk! latán áll, mert a lényege a szavainak ez volt: — Felszólítás nélkül is cselekedtünk már, hogy a munkanélküliségen és nyomoron enyhítsünk. De cselekedni fogunk még többet is ! Semmi reklámhaj hászat, semmi hatásvadászat e beszédben, mely talán éppen ezért ért el minden oldalon olyan erős hatást, hogy maga az interpelláló Huszár Károly is tudomásul vette a válasz nagy részét. Utalt a miniszterelnök arra, hogy ennek a kormánynak a legfőbb gondját az ország gazdasági helyzete okozza, minden erejével azon törekszik is, hogy a válságos helyzeten segítsen, de tudatosan megtesz mindent arra nézve, hogy a maga akciójában a feltűnést kerülje. Vagyis nem tapsokat akar aratni, nem dicséreteket óhtnt zsebre tenni, hanem segíteni kíván. Épp ezért az intézkedések egész sorát léptette életbe már eddig is. Elelmisze:’segitséget osztatott ki, a kereskedésnek <s segítségére sietett, a gabonauzsorának lejét vette, gondos kodott róla, hogy a nép rendes árakon jusson élelemhez s a megrongált utak és vasutak helyreállítására, valamint a legsürgősebb vizszabályozásra azonnal megtett minden intézkedést. A kereskedelmi miniszter máris terjesztett be törvényjavaslatot bizonyos útépítésekről s ezt követi a földmivelésügyi miniszter javaslata, mely felhetalmazást kór, hogy a vizszabályozó társulatok előleget kaphassanak földrnunkálatokra. Átn a kormány az utóbbi javaslat letárgyalását be se várva, saját felelősségére a vizA függöny felgördült : ötven hatvan kép vonult el szemem előtt, mint a Pathó •ég filmjei; s mikor vége volt, lehunytam szemem pihentetni, mert úgy éreztem, hogy a nagy szinpompától megvakulok. S m<nt mikor a halá’os csöndben egyszerre belesivit valami fülünkbe, úgy csendült fel lelkembea e mondás : Az erős férfi — épp úgy, m nt a vízesés, — magának vág utat. Aztán eszembe jutott a nagy Ibsen mon dása : A világon az a legerősebb férfiú, — aki egyedül áll 1 . . . Boromisza Tibor egyedüli áll . . . Elvonultan, csöndes magányában, bol dog megelégedésben ül naphosszat vászna előtt s hódol a szépség és igazság i dén nőjének. Tudja ö jól, hogy ahol a szépség az igazsággal egyesül, ott elő áll a művészet. Mit láttam ? Ha én erről számot tudnék adni 1 Szinpompát, szivárvány színeket, a tüzfo.rás f nyesikjainak ezer váltó zatát : rögöt, melyre gyémántot havazott a tél; léleksugárzó vonásokat, fény és hanghullámokat, amik édesen simogatják az ember leikét; a világ kék, zöld, pirog, sárga csodáit; napsugárban cikázó lepkét; felhőket, melyek mint szörnyeteg állatok szabályozó társulatok rendelkezésére bocsátja a szükséges összegeket, hogy a földmunkákat azonnal megkezdhessék. Mindehhez járul még, hogy az állam az ipari munkanólküiiség enyhítésére jelentékeny beruházásokat tesz. Főleg az államvasutnál, amennyire ezt a bud- getárius helyzet engedi, elősegíti a városok inveszticionális törekvéseit azzal, hogy megszerzi nekik az ehhez szükséges pénzt, szóval minden lehetőt megtesz a munkaalkalom szaporítására. A főváros közvetlenül igyekszik segíteni azokon, akiknek kenyér kell, de a kormány direkt segítséggel is támogatja a székesfőváros akcióját. íme, egy rövid felszólalásban hatalmas beszámoló a már eddig történtekről és dús programm az insógeny- hitő tervekről! — Ha majd annak idején beszámolhatunk akciónkról — mondotta a miniszterelnök felszólalása során — talán megnyugtathatjuk a Házat, hogy nagyon komolynak tartottuk ezt az ügyet és a Ház azt fogja látni, hogy aránylag csekély eszközökkel takarékosan segítettünk azokon, akik valóban rászorulnak! Nos a Ház tapsolt, óljenzett és az ellenzék se vonhatta ki magát a miniszterelnök sallangnélküli, világos és őszinte beszédének hatása alól. íme, itt egy férfi, aki kötelességeit ismeri és teljesíti ! Ez vo t mindenkinek a gondolata. Vajha, mindebből az ellenzék is levonná a maga következtetéseit és belátná, hogy szemben azzal a közgazdauszkálnak az égen; tiszta, mosolygó, derűs eget, melyen lük’et a nagy csöndesség; néma éjszakát, melynek szive van s melynek dobbanását is lehet hallani; arcokat, melyeken a tej és vér keveréke küzd egymással ; szemérmes pirulással ébredő hajnalt, friss tavaszi levegővel, amikor tele az ég pacsirtadallal, kacagó ujjon- gással. Erdőket, melyeken leng a verőfény; hol táncot lejt a kacagó napsugár ; s láttam végül egy boldog embert, ki nem épit másra, nehogy megingjon alatta a föld, hanem, aki önmaga erején nyugszik, hogy jól álljon. O, láttam a természetet a maga isteni fr.nsJ gében, ami nem egyéb, mint egy végtelenül apróra felosztott isteuség 1 Azt tartják : a művészetnek és tudománynak egy bölcsője van, de nincs hazája. A Boromisza művészetének van hazája. Minden vonása ecsetjének a nagybányai humuszban született; ez a mi levegőnk, vizünk táplálta s á mi verőfónyünk nevelte nagygyál Én a Boromisza képeit nem a szememmel, — a szivemmel néztem. A szív szeme pedig nem csal és nem csaló • DECEMBER 2 KEDD I Bibiana Jelen száimtnk 6 oldal.
