Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-23 / 270. szám
5. oldal. (1911. ntvemher 23) S70. szám. SEAM OS KEDVEZŐ VALLALAT folytán 1914 febr. 1-én Budapestre költöaöm, mely oknál fogva áraimat tetemesen leszállítottam. Tekintettel a küszöbön levő ka^áesonyi szükséglet beszerzésére, nem mindennapi alkalom kínálkozik a t. vevőközönségnek nálam a bevásárlásra. — Nagy raktár van még 1 — Elsőrangú kém.- és puhakalapok. — Úri fehémemiiek. _____—■ Nő i-, férfi-, és gyermekharisnyák. — Bőr- és kötött keztyük. — Nyakkendőkülönlegességek, stb. — Úri divatáruk. — Tájékozás céljából kérem megtekinteni ===== kirakataimat. ■■ Tisztelettel KARDOS úri divatűzlete. Csakis a színházzal szemben! Aki mindennap következetesen használja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzelhető legjobb száj - és fogápolást gyakorolja. Ára: nagy üveg 2.— k, kis üveg 1.20 k. i—rnrn i ......Tr..... ...................i--inrrf HÖ IiGYEIM a jó fűző a helyei ruházkodás alapja és ez csak úgy érhető el, ha a legújabb hygienikus szabású fűzőt hercz Andor füzőüzletében (Szat. már, Deák-tér 2.) mérték után készítteti el. — A fiiző átvétele csak az esetben kötelező, ha annak szabása minden tekintetben — kifogástalan. — Fűzők tisztítását és javítása jutányosán eszközlöm. Óriási raktár kész fűzőkben is, 5 koronától feljebb. Hölgyeim i Óvakodjunk a füzőutazó nőktől, mert azok csak a közönség b e- csapására törekednek i Fűszer szagtól mentes teasütemények és bonbonok naponta frissen készítve Gindl- nél. Délelőtt friss Haché, délután sendvichek. Szerkesztői üzenetek, amelyek mindenkit illetnek* A „Szemérmesek a szegények“ cimü, minap ehelyütt megjelent cikkemre levelet hozott a posta. Kedves és naiv, mindazonáltal okos a levél, talán okosabb annál a válasznál, amely reá kövétkezhetik. Éppen ezért, de meg úgyis nyakunkon nemsokára az uj sajtótörvény, amely ránkparancsolja a rektifikációt, jó lesz megszokni a rendjét, — közöl jük a levelet, amely szól imigyen; Kedves szerkesztő ur ! Nem mesterségem az irkálás, mint az érdemes szerkesztő uraknak, de nem tudom szó nélkül hagyni azt a folytonos áskálódást a varró és masamód lányokra. Nem néztem meg, milyen a masamód lányok kalapja, a mit lehet, hogy ajándékba vagy valamely csekély szolgálatért kapott a főnöknőjótől, sem a varr lány nem ád 36 koronát amider- jéért, tár ciskola, mozi, színházi? de édes Istenem, hisz azt mondják, hogy aki dolgozik annak okvetlen szüksége van a szórakozásra, hát akkor minek róják fel hibául? De nem is ez a sértő a Szemérmesek a szegények cimü cikkben, ha nem a kokedálás, a kitűnő összeköttető sek, a kapuig kisórgető jogászgyerekek stb. Itt meg kel álljunk és csodálkoznunk a fele't, va’yon az, aki a múlt hó ten a fiatal városatyákról azt irta : a kinek nem inge, ne vegye magára, az most a varólányokröl általánosságba Írjon. Ó hogy is tehetek ilyen hasonlatosságot, akkor úri emberekről volt szó, most pedig varó lányokról, közbe elfe lejtik, hogy azok a varólányok mennyit dolgoznak, mennyi ideges nőnek a sze szólyit tűrik, hányán vannak, a kik szegény szüleiket fentiirtják, egyedüli becstelenségük legfelyeb abból ál, hogy nem engedik a te tvérkéjöket a Népkonyha pompás gulyáslevessóből enni, De igenis ösmerek varólányokat, a kik éjjel-ní’ppal dolgoznak, h’gy magokat is anyjokat eltartsák, lehetőleg jobb kíné zósueknek kel lenniük, mert a jogász bátyoknak minden délután a panóniába kell uzsonnázni! hát ez is a varólányok becstelensége ? Nem de, ha eszébe jutót volna, hogy lehetnek szülők a kik (mint a miliomos) valaha jobb napokat láttak, ezoknek a gyermekei varólányok, min den műveltség nélkül, de jól nevelve, szerény jó gyermekek lehetnek ? hisz ha arról van szó, hogy egy osztályt lerántsunk, akor minden osz'ályt le le hetDe rántani, remélem nem a helyes Írási hibákat fogja nézni hanem az irá3 értelmét és nagyon lekötelezne ha pár szóval felelne levelemre. Becses válaszát várva tisztelettel F. L. Amint látja, kedves kisasszony, becsesét megkaptam és sietek reá vá leszólni. Bizonyára ösmeri, kedves kis asszony, azt az anekdotát. . . Hogyne ösmerné, hiszen öltögetés, kalapdiszi tés közben fiatal, pajzán kisleányok nak meg van engedve, hogy szűk, bizalmas körben mulattassák egymást az imitt amott hallott jóizü történet kékkel. Szóval bizonyára ősmeri azt az anekdotát, mikor a kisvárosi férj ha\ zamegy a kaszinóból és azt mondja a \ feleségének: — Te Róza, érdekes pletykát hallottam ma a kaszinóban. A csendőrhadnagy azt mondta, hogy minden nőt végigcsókolt már ebben a városban, — egynek a kivételével. Mire a Róza elgondolkodik s imigyen szólja el magát: — Vájjon ki lehet az az egy? Ne tessék félreérteni a közkeletű vicc alkalmazását, mert éppen azt akarom kihozni belőle, hogy a mi esetünkben megszólalt éppen az az egy, akire — levele komoly, meggyőződéssel teli hangjáról ítélve — nem vonatkozik a mi kaszinóbeli kijelen ■ tésünk: a minapi cikkünk. Szóval, mivel eddig többen nem tiltakoztak e tárgyban, fel kell tennem, hogy Ön az az egy. És mint ilyennek, van egynémely igaza és egynémely igaztalansága. Az is elvetemedett, rosszlelkü ember, aki irigyli a kedves, naiv és főként a jólnevelt varró- és masamód kisasszonyoktól, hogy sok dolguk végeztével szórakozásra vágynak. Mozi, színház, regény, ajándékbakapott igénytelen kalapka, — eb, aki fel bánytorgatja. A miederről, na erről már lehetne csevegni, mint haszontalan, egészségtelen és fölösleges fény űzési cikkről. Sőt tovább megyek: még a ko kettálás sem bűn, nem vétek a kapuig kisérgető jogászgyerek sem, — egy bizonyos mértékig. Uramisten, ki ko- kettáljon, ha nem az örökkön vidám, fiatal, életkedvvel eltelt masamód- kislányok. Magam is elkokettálok . . . igen : elkokettáltam nem egy gyei ár tatlanul, barátságosan. Ezek, mint egyedülálló jelenségek, mind ártatlanok. De, ha már annyira rabjává teszi egyik-másik ilyen szórakozás a kisasszonyokat, ha annyira nagyzolóvá teszi őket, hogy feláldozzák érette, a kisasszony- voltukért a testvérkéjük népkonyhái ebédjét, — akkor bizony nem ártatlan dolgok már ezek, hanem csúnya példái a legridegebb önzésnek. Éppen olyan csúnya példái, mint a jogász- fivér Punnóniázása azon a pénzen, amin odahaza egy kis hús kerülhetne az asztalra. Nem egy osztály lerántásáról volt ott szó, kedves kisasszony, csak egy csúnya tulajdonságnak, a túlzott álszeméremnek az ostorozásáról. A varrólányok, masamódok csak példaképpen voltak odavetve, mert éppen úgy lehetnek pénztáros, vagy gépiró leányok, mint amazok. Már pedig nem zörgünk mi, ha a szél nem fuj : kutattunk a feltűnő jelenség okai iránt, hogy miért tartózkodnak egyes szegények úgy a Népkonyha kosztjától. És kutatásközben bizony igen sok konkrét eset jutott tudomásunkra, amelynek hü leírása volt az a cikk, Marxizmus. Az anyagi szükségletek kielégítését célzó materiális és a transzcendentális szo- cialismus között közcphelyen áll az az eliksi szocialisztiku8 törekvés, amely a munkára ég a tudásra, a tudományos munkásságra és a munkástudományossá?ra iparkodik fektetői a földi igazságtalanság ellen időről-időre építendő szociális véd- müvek alap falait. Ezen helyes, az ember erkölcsi szükségleteivel számoló törekvések vezérlik a
