Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-16 / 264. szám
w 2. «Mai. SZAMOS (1913. ■OT«a»lMr 16.) tuám. ítélet a tintatartó-pörben. Bpest, nov. 15. A kir. ítélőtábla ma hozott ítéletet a tintatartó-pörben és Zakariás Jánost egyhónapi fogházra és száz korona pénzbírságra, Hoffmann Ottót és Markos Imrét tizenöt-tizenöt napi fogházra ítélte. Beck Lajost, Madarász Józsefet és Méreyt pedig a hatóság elleni erőszak vádja alól felmentette. A szalmám szabadkőművesek. Illetve akiket a Szemle lát annak. Szatmár, nov. 15. A „Heti Szende“ legutóbbi számában hírül adja, hogy Szatmáron 60 taggal szabadkőműves páholy alakult és az állítólagos tagok nevei közül többeket felsorol. Tudósítását idézőjel között, mint a Magyar Kurír katholikus kőnyomatos közleményét jelöli meg, és ehhez fűzi egyéni vélekedéseit, amelyeknek irányzata általánosan ismeretes. A „S z a m os‘ lehető világosságot akarván deríteni az ügy állására, tájékoztatásért fordult dr. T a n ó d y Endre ügy védhez, aki köztudomásúlag és bevallottan szabadkőműves. Tőle kaptuk a következő felvilágosítást: — Mondanom sem kell, hogy az illető újság hazudott; ezt Önök nélkülem is tudták. Ezúttal ugyan nem hitágazatokról volt szó, de a szokás hatalma nagy. Sőt nem is egyedül hazudott. Társas vállalatba bocsátkozott és meghazudtatta egy klerikális sajtótársát. Ezek után értem, hogy Rómának magyar- országi küldöttei miért olyan kényesek velünk, radikálisokkal szemben a hazafiság kérdésében. Ők állanak ugyanis legközelebb a magyar honszerelem örök igéjéhez Csak egy betű különbség választja el őket. Ők: „Hazudnak rendületlenül.' A Magyar Kurírban soha sem ilyen, sem hasonló közlemény nem jelent meg. És a klerikális újság kitalál egy hazug ságot és szegény Kurírnak a szájába adja, A közleményből ugyanis valótlan, hogy Szatmáron szabadkőműves páholy alakult volna. De rövidesen meg fog ala kulni, amiben nem csekély érdeme van a klerikális újságnak. Majd Számoljon be a gazdájának ezzel az eredménynyel és kérjen támogatásemelést az édes hazai földből húzott jövedelmekből Továbbá valótlan, hogy a szatmári szabadkőművesek azonosak volnának az általa közölt névsorral. Az sem igaz, hogy szabadkőművesek, az sem igaz, hogy nem szabadkőművesek. Ez az a tökélye a ha zugságnak, mikor az ellenkezője sem igaz annak, amit valaki mond! így tudni hazudni, ehhez legalább is 1913 éves tréning szükséges! Mind koholmányok ezek, amikre nézve egészen hivatott vagyok cáfolatot adni. Hivatottságom csak abban fogyatékos, hogy elfogult vagyok az illető újság javára. A legszorgalmasabb olvasója vagyok, mert állandóan ir rólam és álUndó „Mementó Móric“-eal figyelmeztet, hogy zsidóból lettem és zsidóvá leszek 1 Min denkinek megvan a gyengéje, hogy sze réti, ha foglalkoznak vele. Csak azt sajnálom, hogy nem tud az Írni, aki Írja, és nem'szellemes ember. Dehát nekem jó az ilyen is. Ez annyiban függ össze az ügy- érdemével, hogy a papok lapja, amig csak lehetett, igyekezett a szabadgondolat, a haladás és a radikáizmus ügyét itt Szatmáron az én egyéni és tisztán személyemre szorítkozó stréberségi esetnek feltüntetni. Most, hogy éktelen csaholásával a tisztább és emelkedettebb lelki életrevágyó embereket összetereli: — most megijed és mindenáron szabadkőművest akar vadászni. Ezért állítja fel a koholt listát a koholt páholyról. Csakhogy szabadkőművest vadászni nagyon nehéz dolog. A „Heti Szemle“ úgy fog járni, mint a részeg vadász, aki duplán látta a nyulat és mindig bele tatáit abba a — misikba. A klerikális újság is mámorának torz árnyait fogja lepufíantani, ha ugyan ezek után be nem adja a vadászjegyet. Azokra a fantomokra azonban, amelyek gyűlöletéből és hitvány foglalkozása lázából kelnek, hiába lő, mert azokon nem fog. Az ostobaság és gazság halhatatlanok ; csak az igazság hal meg naponta De fel is támad 1 Ugyancsak ez ügyben kaptuk az alábbi levelet: Tisztelt Szerkesztő Ur! Miután a „Heti Szemle“ f. évi 46. számában a szatmári szab dkőmüves páholy állítólagos megalakításával kapcsola tosan személyemmel is foglalkozik, mit szó nélkül hagyni nem akarok, szíveskedjék soraimnak becses lapjában helyet adni. Megnyugtathatom Szerkesztő urat már most, hogy nem egy hírlapi polémia bevezető része akar ez lenni, csupán száraz tények leközlésére szorítkozom. A „Heti Szemle“ ugyanis hosszabb idézetének forrásaként a „Magyar Kurír“ t nevezi meg, melynek felelős szerkesztőjét felkerestem s ott legnagyobb meglepetésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy ezen idézőjel között a „Heti Szemlédben leközölt rész rövidebben bár és csak két newel ellátva beküldetett, de lapjában, a „Magyar Kurír“-ban nem jelent meg, hanem méltó helyére: a papírkosárba került. Ezt a szerkesztő, felelősségének tu datában, a leghatározottabban jelentette ki, nagyobb bizonyságul elém tette lapjának két hétre visszamenő összes számait. A doloT ezen részét kiméletességből megjegyzés nélkül hagyom, alkosson ezen eljárásról mindenki jóizléséből kifolyólag véleményt. Kijelentem azonban, hogy a szatmári szabadkőműves - páholy megalakulásé nak előmunkálatairól tudomással nem bírtam, a belépésre nem is gondoltam s úgy tagja nem is lehetek, nem is vagyok. Ebből kifolyólag azt a tanácsot adhatom a „Heti Szemló“-nek, hogy az általa oly jónak minősített hírforrásait zárja el gondosan, mert ilyen hirssolgál tatással az olvasó közönséget téveszti meg. Amennyiben pedig csekélységemmel részletesebben foglalkozik, felvilágosításul megmondhatom, hogy engem sem strébernek, sem kapaszkodónak nem ösmer senki, hazafiságot a „Heti Szemló“-tői nem kell tanulnom, de még mástól sem. Mindazon kifejezéseket pedig, me lyeket a „Jegyzetek“ ben használ, egyszerűen visszaatasitom, ezzel az egyszerű visszautasítással is csak azért elégszem meg, mert a nevezett lapnak felelős szerkesztője pap. Megjegyzem végül, hogy a nyilatkozatra is csupán azért határoztam el magam, mert a „Heti Szemle“ hivatali állásommal foglalkozik, melylyel a nekem im putált szabadkőmivessóget nem tartja ösz- szeegyeztethetőnek. Nem is azért védekezem a szabadkőművesség nagyhangú „vádja“ ellen, mintha osztanám a „Heti Szemle“ véleményét : hogy bűn, vétek és szégyen szabadkőművesnek lenni, — de a raffináltan feltálalt valótlanság megköveteli a cáfo latot. Tisztelt Szerkesztő Ur szívességét megköszönve, maradtam Szatmár, 1913. novomber 14 ón, tisztelettel Világossy Gáspár. %XJm' A tudomány mai álláspontja szerint oebizcnyithatóan az Odol a legjobb szer a száj — és a fogak ápolására. Ára: nagy üveg 2.— k, kis üveg 1.20 k. «»ÄflBimBSÄIÄ2^ÄSBeiEB18MiH13CgaEBKSeB«QS8gaaÄKiSSB3SSCB Steckenpferd niiomtejszappan elérhetetlen hatás szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytárakban, drogériákban, illatszer és fodrászüzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera“ liliomkróme, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. BERGMANN & Co. TETSCHEN a. E. Fényképes igazolványba való fényképeket jutányosán készit Friss Lenke fényképész Deák-tér 9. földszint.
