Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-12 / 260. szám

4 oldal ön gyógyszerét használom és teljesen egész­séges vágyót. Újból megköszönöm az Ön hálás és jó gyógyszerét és a hasonló betegségben szenvedő ismerős felebarátaimnak szivem mé­lyéből ajánlom. Tisztelettel PARASZT ISTVANNÉ kisbirtokosné. Görcs, szédülés. r Dóvabánya. Kötelességemnek tartom tekintetes orvos urat értesíteni, hogy a feleségem az Ön „Anti- neurasthin“-je használata utáu nagyon jól érzi magát. Fejfájása, szívdobogása, félelmei, gör­csei, szédülései, hát- és oldalfájásai, szemkáp- rázásai megszűntek, mit Önnek nagyon köszö­nök. Mindenkinek ajánlom és ajánlani íogom, Ifj. KOVÁCS JÁNOS. Hátgerincfájás. Mezőberény. Az öntől hozatott Antineurasthin gyógy­szer 9 doboz felhasználása után teljesen jól érzem magam, úgy hogy a hátgerinc és oldal­bordáknak fájda mai, valamint a gyomorbajom is jóra fordult. Bárkinek ajánlhatom. BORGULA GYÖRGY földész. Mi felajánlunk Önnek ezen fényesen be­vált szerből — anélkül, hogy egy fillérjébe is kerülne — egy teljesen ingyen próbadobozt küldeni, hogy láthassa, mily jót fog ez Önnek tenni. Másfajta szereket, amelyekről előre még azt sem tudja, ha vájjon a természete beveszi-e vagy sem? — drágán kell megfizetnie; mi alkalmat kivánunk Önnek nyújtani — még mielőtt elhatározná magát „ Antineurasthin “-ünk további használatára — azt előbb megpróbálni, mert tapasztalásból tudjuk, hogy az Önnek kitünően fog* izleni. Egy valójában jó és biztos dolognak nem kell a bírálattól félnie; a mi szerünk pedig jó is, biztos is, Egyidejűleg ugyancsak ingyen és bér­mentve fogunk Önnek egy — nemcsak min den idegbajban szenvedő, hanem minden csa­lád számára fontos — könyvet küldeni, amely világos, mindenki által könnyén megérthető szövegezéssel tárgyalja az idegrendszert és idegbajokat. Önnek csak egy levelezőlapot kell pon­tos címével kitöltenie, som kisérő levél, sem pénzküldemény nem szükséges; a kijelentés, hogy egy ingyenes küldeményt óhajt, elegendő. Biztosíthatjuk Önt, hogy a mi szerünk­nek; némely esetekben a csodával határos ha­tása bámulatba fogja Önt ejteni és egész ha­tározottsággal hangsúlyozni kívánjuk (és ez irányban szavatolás vállalunk), hogy az[semmi- féle izgató vagy kártékony alkatrészeket nem tartalmaz, ellenkezőleg mindenkinek, még a leggyengébbnek a természete is kifogástalanul beveszi. Az ize kellemes, bevétele pedig semmi nehézséggel nincs egybekötve, amennyiben az „Antineurasthin“ pasztilla alakban, egy —, a mellényzsebben könnyen hordható — doboz­ban lesz szétküldve. Kisértse meg, azután ítéljen. Rendelje meg az ingyenes próbakülde­ményt azonnal; a késlekedés mindig a legve­szélyesebb ellensége voit az egészségnek. Dr. Erhard Arthur, Társ. kori. szav. Berlin Schöneberg 1/B. 111. ßoros Imréről, a Szamosnak pár hónap előtt végleges nyugalomba vonult, fiatal munkatár sáról ma olvasnak először azok, akik két éven át mindennap olvastak a lap hírrovatában valami érdekes szenzá ciót — tőle. Körül-belül ez az átlagos újságíró sors volt az övé : lótni-futni, izzadva dolgozni, éjjel is virrasztani, kimeríteni idegeket, izmokat, agyon dolgozni agy velőt és az utolsó hírrel, amit még megír reszkető kezével, nyomtalanul, hir nélkül eltűnni — a feledésbe. Az életével nem sok okot adott szegény, szerény, de ambiciózus Boros SZAMOS Imre arra, hogy cikket Írjunk róla, de ma, amikor a munkában szétron­csolt fiatal, huszonegy éves testre ráborul a torontilvósárhelyi temető keskeny sir gödrének szomorú földje, amikor egy élni vágyó, az eleihez elkeseredett szívóssággal ragaszkodó fiatal embert három szál deszka kö zött leengedtek a földbe, — ma úgy érezzük, hogy félárbocra kell enged­nünk a lobogót azon a kis csolnakon, amelynek evezőjénél — úgyszólván j az utolsó lehelletéig — megfeszített munkát végzett szegény Boros Imre Két évig volt ambiciózus, lelkes munkása a szatmári napisajtónak. A gyilkos kór csirájával — kezdődő gégetuberkulózissaí — került közénk tele tetterővel, az újságírás iránti fanatikus szeretettel, fáradságot, aka dályt nem ősmerő törekvéssel és az élethez való ragaszkodással. Szerette, a rajongásig imádta ezt a nyomorúságos, minden bajjal kikövezett pályát, úgy, ahogy csak egy fiatal, léha, bohémlélek szeret hette és élvezte az életet, amel.nek még a küzdelmeiben, bajaiban is gyö nyörüséget talált. Hogyne élvezte volna: hiszen mindössze huszonegy esztendőt élt még le belőle szegény. Mint újságíró, ideálja volt a mozgékony, örökkön éber, minden érdekes hírért lelkesedő riporternek. Alig telt el egy-két hónap, hogy egé­szen idegen vidékről közénk került és már ősmerte ennek a városnak minden dolgát, minden emberét, párat lan ügyességgel fúrta be magát min den hirrforrásba és nem volt az a gondosan titkolt esemény, amelyről Boros Imre a legrészletesebben ne lett volna tájékozódva. A mindjobban fejlődő és az újságírói munkával nem rokonszen vező gyilkos kór már ráborította fekete fátylát'• a hangjára, a torkát már szorongatta a kínzó fájdalom, amikor egy téli táncmulatságon hal­lotta, hogy túl a hídon, a barakkban véres verekedést rendeznek a katonák. Kocsira — újságíró lévén — nem volt pénze. Azonmodon, báli öltözékben, kivágott lakkcipőben kilóstatott a ba rakkba, a félcipők lemaradtak a lá­báról, harisnyában, hal líra fazva ke rült elő — de a verekedés másnap benne volt a Szamosban, ’ Hasztalan korholtuk, hogy ön gyilkosság, amit müvei, hasztalan vettük ki a kezéből a tollat, féktelen fanatizmusa nem ismert akadályt: amikor betegsége ágyhoz kötötte, akkor sem az fájt neki neki, hogy valami hideg, könyörtelen fájdalom szorongatja a torkát, hanem a híreket sajnálta, amelyeknek felhajtását be­tegsége alatt elmulasztotta. Mint ember: becsületes volt a kisfizetésű riporter puritánságáig. Tu­dott valakit a tüzbemenésig szeretni, de gyűlölete nem ösmert határt. Különösképpen egy bálványhoz ragaszkodott határtalan kegyelettel : megboldogult édes anyja emlékéhez. Megtörtént, hogy küszködött a min dennapi ebédjének becsületes meg szerzésével, de szinte fukarul gyüj tögette a krajcárokat arra, hogy édes anyja sírja felé emlékkövet állít tasson. Aki ösmerte, — pedig kevesen voltak, akik nem ismerték — az fáj dalommal látta, hogy a végső pusz tulás hogyan írja rá halálos ítéletét a husszonegy éves arcra, hogyan sorvad, halad napról-napra kifelé az életből. Csak ö maga nem akarta respektálni a halálos veszedelmet Riportjárásközben leszédült a lábáról, beszédjét elfojtotta a halál (1913. november 12 ' 260 szám. krákogása, láz verte ki a homlokát, de a tollat erőszakkal kellett kivenni a kezéből, mikor „szabadságra“ ment, hogy egészségesen visszatérve, elfog­lalja a számára mindig fenntartott asztalt, amelyhez azonban mi már — a szomorú valóság tudatában — nem vártuk vissza. Mélységesen megható volt, amint berendezkedett arra az időre, ha az ,átkos meghűlésből* kigázol. Fürdöről- fürdőre, szanatóriumból szanatóriumba vándorolt, amióta tőlünk elment, vitte az élethez való ragaszkodás, a vágy, hogy visszajöjjön közénk. Még leg­utóbb is azt irta, hogy nemsokára itt lesz Ma aztán megjött a ném várat­lan, de mégis elérzékenyitő hir: Boros Imre az elmúlt szombaton meghalt. Egy kis faluban, Torontálvásárhelyen, édes apja házánál váltotta meg szen­vedéseitől a halál. És halálában a legsúlyosabb tragikum, hogy az életet fanatikusan imádó, huszonegy éves gyermekember elmúlására rá kell huznunk a sablont: hogy megváltás volt számára. Mi pedig elérzékenyedve. szere­tetteljes fájdalommal gondolunk itt, az ő árva íróasztalánál arra a moz­gékony, örökkön vidám fiatal emberre, akinek huszonegy esztendeje ott nyug­szik egy földhalom alatt messze tő­lünk, délen, egy elhagyott, szomorú kis falusi temetőben.. Egvházi kinevezések. Hosszú Vazul szamosujvári gör. kath. püspök Darabant Gyula bujánházai gör. kath esperest Avasujfaluba, Erdős Mihály avasujfalusi s. lelkészt pedig Bujánházára plébánossá nevezte ki. E'jegyié«. Madarassy Lás >ló elje­gyezte Ruprecht Ilonkát. Ij ügyvéd. Dr. Markovios Rodion fiatal ügyvéd Szatmáron nyitotta meg iro­dáját. Végre egy komoly jelölt. A város­atya jelöltek névsorába, amely eddig bő­séges anyagot szolgáltatott arra, hogy a választóközönség kiszemdje közülök, hogy kit ne tiszteljen meg bizalmával, ma egy uj, komoly név kerüít. Az első kerületben ugyanis megszaporodott . a jelöltek száma egy névvel: Franki Mihály, tekintélyes terménykereskedő nevével, aki — véle­ményünk szerint — igen nagy esélyiyel vesz részt a választási küzdelemben. Franki Mihályt, aki számottevő, agilis, komoly polgára a városn k és aki igen sok jóté­kony cselekedettel is érdemessé tette a nevét, tekintélyes választóközönség támo­gatja a jelöltségben úgy, hogy győzelme szinte bizonyosra vehető. Falkavadászaí. A Szatmármegyei Falkavadász Társaság november 15 én tartja meg Hubertus vadászatát. Meet: d. e. 11 óra, a lázárii vasút és kocsiút ke­resztezésénél. Este 8 órakor Szatmáron a Pannóniában vacsora lesz. A Mozi Élet negyedik száma ma délután jelenik meg Kármán Béla, Dénes Sándor és mások cikkeivel. A lap minden trafikban és az utcán már délután 5 óra­kor kapható. Nagy tűz Aranyosmegyesen. Ma este 9 órakor távirat érkezett Aranyosmegyes- ről a szatmári csendőrségre, hogy ott nagy tűzvész pusztít és segítséget kérnek. Á távirat vétele után a tűzoltók egy fecs­kendővel és egy szerkocsival s az auto­mobilon hat csendőr ment ki Aranyos- megyesre. Lapunk zártáig még a tűzoltók nem érkeztek vissza s igy a veszedelem nagyságáról tiszta képet nem alkothaiunk.

Next

/
Thumbnails
Contents