Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-11 / 259. szám
(1918 MT«mber 11.) 269. szám. SZAMOS 3. oldal öngyilkos uriasszony. Nyíregyháza, nov. 10. Nádas Jenőnó, egy tekiatólyes és jómódú földbirtokos felesége afeletti elkeseredésében, hogy már évek óta betegeskedik, ma marólúgot ivott és meghalt. A város közigazgatási bizottságának iilége. A közigazgatási bizottság tegnap tartotta Csaba Adorján főispán elnöklése alatt rendes ülését. Dr. Vajay Károly kir. tan., polgár mester jelentését Kőrösmezey Antal főjegyző olvasta fel. A jelentéssel részletesen a közgyűlésről szóló tudósításunkban foglalkozunk. Plachy Gyula kir. tan., pénzügyigaz- gató jelentése szerint egyenes adóban a múlt hónapban 32.373 K 51 f, hadmen- tessógi díjban 122 K, bélyeg- és közvetlen illeték fejében 22.431 K, fogyasztási és italadóban pedig 11.591 K 66 f. volt a bevétel. Egyenes adóban 6994 K 11 f-rel, hadmentességi dijban 177 K 30 f rel volt kisebb, bélyeg és közvetlen illetékben ellenben 12.167 K val volt nagyobb a befizetési eredmény, mint a múlt év október havában. Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos a közegészségügy kedvezőtlen állapotáról tett jelentést. A város területén 65 he venyfertőzó megbetegülós fordult elő, még pedig vörheny 3, béltifusz 5, hörghurut 1 és kanyaró 55. A betegek közül difterisz- ben 1 és kanyaróban 1 gyermek halt el. A kanyaró nagyobb mérvű elterjedését a főorvos szerint a szülők gondatlansága okozta, amennyiben a betegséggel megfertőzött családból eleinte az egészséges gyermekeket is elküldték az iskolába. A betegség terjesztésének ezt a módját a hatóság a betegek lakása elé állított őrökkel akadályozhatja meg. Ennek az óvóin- tézkedésnek meg is van a kívánt eredménye. A járvány azóta csökkent. Dr. Fabó Zoltán vezető kir. ügyész jelentésében megemlíti, hogy a törvény széki fogházban október hóban 222 fogoly volt. Rabmunka keresmény cimén a kincstárnak 67 K 23 f, a raboknak pedig 119 K 95 fillér folyt beBodnár György kir. tanfelügyelő bejelenti, hogy a kultuszminiszter a gazdasági ismétlő iskolához egy szaktanitónőt nevezett ki. Czilly György törvényhatósági állatorvos jelentése szerint vasúton belföldre 196 szarvasmarhát, 3744 juhot, 5192 ser tést, külföldre pedig 122 szarvasmarhát, 670 juhot és 119 sertést szállítottak el. Jelenti még, hogy a Digesztor által feldolgozott aoyagokat az állami bakteriológiai intézet megvizsgálta és ennek alapján a Digesztor működése kifogástalannak mondható, mert a feldolgozás alá kerülő ragadós állati hullákban a fertőző anya gokat teljesen megsemmisíti. tőimében memorandumot intézett az igazságügyminiszterhez. A memorandumban röviden precizirozta az országos gyűlés álláspontját a törvényjavaslattal szemben. A memorandum átadására Fényes Lászlót kérték fel. Ennek végeztével sor került a sajtó nak a VHOSz igazgatóságában ülő Sonntagsjägereire. Azokra az emberekre, akik iparkamarai titkárok, ügyvédek, bankemberek, telekkönyvezetők, néptanítók és egyebek, — csak minél kevésbbé újságírók. Akik sájtószindikátusosdit játszanak — sajtó nélkül, akik akkor Írnak, ha a saját érdekük kívánja, akik felhasználják a sajtót a saját céljaikra, de akik soha még egy napilapnak egyetlen számát meg nem csinálták, akik soha az újságírás komoly és igazi munkájában részt nem vettek. Veszedelmesebbek ezek az emberek a sajtóra nézve a sokszor kipellengérezett álhirlapiróknál is. Mert amig az álhirlapiró könnyen leleplezhető, addig ezek a félhir- lapirók egy-egy verssel, tárcával, szüreti mulatságról, disznótorról, névnapi ünnepélyről szóló alkalmi tudósítás megírásával megváltják a jogot ahhoz, hogy a tájékozatlan közönség újságíróknak tekintse őket. A lapot, az újságot nem ők csinálják, ők csak a hivatásos újságíró keserves munkájával elkészített lapot használják fel arra, hogy beleprotezsálják alkalmi cikkeikéit, amelyek minden egyéb célt szolgálnak, csak az igazi újságírás céljait nem. Már pedig ha valaki néhanapján elmegy egy bérkocsin kocsikázni és kölcsönkéri a kocsistól a gyeplőt, — azon a réven, hogy ő néha lcvat hajt, ugyebár még nem hivatásos bérkocsis ? Az még csak tagja sem lehet a bérkocsis ipartársulatnak, annál kevésbbé vezetője. Aki lombfürószmunkát csinál a saját gyönyörűségére vagy azért, hogy másoknak kedveskedjék a müvével, — az még nem hivatásos asztalos. Természetes dolog aztán, hogy ha ezek a nem hivatásos és hívatlan lomb- fürészelők a hivatás vitális érdekeit képező kérdésekben mondanak véleményt, akkor inkább tartják szem előtt azt, hogy milyen alázatos vélemény adása lehet kellemes nekik, de nem azt, hogy mi hasznos a hivatásnak. Mit fáj ezeknek az uraknak a sajtó- törvény helyreigazitási kényszere ? Mit bánják ők a kiadó kártérítési kötelezettségét ? Ők nem imák riportot, ők nem kénytelenek megbántani a rablógyilkosokat, tolvajokat. Az ő irodalmi működésük által rendszerint a költészet múzsája vagy az úgynevezett szépirodalom isiennője szenved sérelmet. Ezek pedig nem követőinek helyreigazítást, sem kártérítést. Az Aradon tartó t országos gyüló* felháborodva foglalt állást ezek ellen a fólujságirók ellen. Elhatározta, hogy széleskörű akciót indít, hogy a vidék minden hivatásos újságírója belépjen a VHOSz-be, ami ha megtörténik, a többség a szövetségben a hivatásos újságíróké, akiknek igy alkalmuk lesz ezeket az urakat leszállítani az újságírás bakjáról. A hivatásos újságírás igy megszabadul a kullancsditól, akik éppen úgy nem újságírók, ha néhanapján Írnak is, amint nem aradi vértanuk, ha a halálos ítéletüket Áradon mondták is ki. Elveszett f. hó 2-án a Zelinger-féle tánciskolában a délutáni kolonon egy kék-köves arany brostü. Felhívjuk a becsületes megtalálót, — kinek személyét már tudjuk, — hogy azt a »Szamos“ szerkesztőségébe juttatni szíveskedjen. A hivatásos újságírók a fólujságirók ellen Az aradi országos gyűlés. Irta: Dénes Sándor. Arad, november 10 Ösmeretes dolog, hogy dr. Balogh Jenő igazságügyminiszter a sajtótörvény ügyében meghallgatta az összes ujságiró- testületeket, akiknek véleményét megfontolás tárgyává tette és a beérkezett módosítások közül igen sokat keresztülvitt a sajtójavaslaton, amely ilyenformán — ha nem is teljesen — de igen sokban meg szelídült. Az igazságügyminiszter maga kije lentette, hogy a törvényjavaslatot nem tartja teljesen kifogástalannak és hajlandó a szükséges javításokat keresztülvinni. A sajtótestületek sorában megnyilatkozott a VHOSz. nevű testület is: a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége. Ez a derék testület pápább volt nyilatkozatában magánál az igazságügyminiszternél is, mert — mikor maga a javaslatot benyújtó miniszter elösmeri, hogy a javaslat erős módosításokra szorul — akkor a VHOSz. kijelenti, hogy ő kifogástalannak tartja a javaslatot, annak a sajtóra nézve legkártékonyabb paragrafusait is helyénvalóknak, üdvösöknek tartja és egyetlen óhaja, hogy ez a javaslat — lehetőleg eredeti formájában — minél gyorsabban óletbe- léptessék. A vidéki hírlapírók természetes m mit sem tudtak arról, hogy róluk és nélkülük ilyen vélemény gyártás történik, az igazgatóság tagjai közül is mindössze ketten voltak jelen hivatásos újságírók, ezek a gyű lés folyamán elhagyták a tanácskozást, a többiek mind úgynevezett fólujságirók voltak, az újságírás Sonntagsjägerei, akiknek az újságba írás csak mellékfoglalkozásuk és akiket a VHOSz. jóhiszeműen ottfelejtett a vezetőségben évek hosszú során át abból az időből, amikor a vidéki újságírás még olyan gyermekkorát élte, hogy hivatásosak hiányában újságíróknak tekintették ezeket az embereket is, akik hetilapok tárcáit, disznótor és névnapi rovatait látták el nem annyira az újság és a közönség, mint inkább a saját mulatta- tásukra. Ezek az öreg gyermekek aztán addig játszottak ujságirósdit, amig maguk is elhitték, hogy ők a vidéki újságírás hivatott képviselői és vezetői és gyermekded játék nak tekintették a sajtótörvényt is. A VHOSz igazgatóságának, illetőleg az igazgatóság csekély és éppen nem illetékes, hivatásos újságíróknak egyáltalán nem mondható részének ez Jaz állásfoglalása óriási felháborodást keltett a vidék hivatásos újságírói körében, akik vasárnap délután Aradon népes országos gyűlést tartottak ez ügyben. Az országos gyűlésen rósztvettek a vidék majdnem minden városának újságírói. Akik akadályozva voltak a megjelenésben, azok levélben vagy táviratilag mentették ki elmaradásukat és jelentették be csatlakozásukat. Rósztvett a gyűlésen Fényes László fővárosi hírlapíró is. Akik megjelentek, mind hivatásos újságírók voltak, a vidéki sajtó színe-java, ame'y magvas vitát folytatott le a sajtó törvény körül és végül elfogadta Fényes László határozati javaslatát, amelynek ér-
