Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-11 / 259. szám

(1918 MT«mber 11.) 269. szám. SZAMOS 3. oldal öngyilkos uriasszony. Nyíregyháza, nov. 10. Nádas Jenőnó, egy tekiatólyes és jó­módú földbirtokos felesége afeletti elkese­redésében, hogy már évek óta betegeske­dik, ma marólúgot ivott és meghalt. A város közigazgatási bizottságának iilége. A közigazgatási bizottság tegnap tar­totta Csaba Adorján főispán elnöklése alatt rendes ülését. Dr. Vajay Károly kir. tan., polgár mester jelentését Kőrösmezey Antal fő­jegyző olvasta fel. A jelentéssel részletesen a közgyű­lésről szóló tudósításunkban foglalkozunk. Plachy Gyula kir. tan., pénzügyigaz- gató jelentése szerint egyenes adóban a múlt hónapban 32.373 K 51 f, hadmen- tessógi díjban 122 K, bélyeg- és közvetlen illeték fejében 22.431 K, fogyasztási és italadóban pedig 11.591 K 66 f. volt a bevétel. Egyenes adóban 6994 K 11 f-rel, hadmentességi dijban 177 K 30 f rel volt kisebb, bélyeg és közvetlen illetékben el­lenben 12.167 K val volt nagyobb a be­fizetési eredmény, mint a múlt év október havában. Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos a közegészségügy kedvezőtlen állapotáról tett jelentést. A város területén 65 he venyfertőzó megbetegülós fordult elő, még pedig vörheny 3, béltifusz 5, hörghurut 1 és kanyaró 55. A betegek közül difterisz- ben 1 és kanyaróban 1 gyermek halt el. A kanyaró nagyobb mérvű elterjedé­sét a főorvos szerint a szülők gondatlan­sága okozta, amennyiben a betegséggel megfertőzött családból eleinte az egészsé­ges gyermekeket is elküldték az iskolába. A betegség terjesztésének ezt a módját a hatóság a betegek lakása elé állított őrök­kel akadályozhatja meg. Ennek az óvóin- tézkedésnek meg is van a kívánt ered­ménye. A járvány azóta csökkent. Dr. Fabó Zoltán vezető kir. ügyész jelentésében megemlíti, hogy a törvény széki fogházban október hóban 222 fogoly volt. Rabmunka keresmény cimén a kincs­tárnak 67 K 23 f, a raboknak pedig 119 K 95 fillér folyt be­Bodnár György kir. tanfelügyelő be­jelenti, hogy a kultuszminiszter a gazda­sági ismétlő iskolához egy szaktanitónőt nevezett ki. Czilly György törvényhatósági állat­orvos jelentése szerint vasúton belföldre 196 szarvasmarhát, 3744 juhot, 5192 ser tést, külföldre pedig 122 szarvasmarhát, 670 juhot és 119 sertést szállítottak el. Jelenti még, hogy a Digesztor által feldolgozott aoyagokat az állami bakterioló­giai intézet megvizsgálta és ennek alapján a Digesztor működése kifogástalannak mondható, mert a feldolgozás alá kerülő ragadós állati hullákban a fertőző anya gokat teljesen megsemmisíti. tőimében memorandumot intézett az igaz­ságügyminiszterhez. A memorandumban röviden precizirozta az országos gyűlés álláspontját a törvényjavaslattal szemben. A memorandum átadására Fényes Lászlót kérték fel. Ennek végeztével sor került a sajtó nak a VHOSz igazgatóságában ülő Sonn­tagsjägereire. Azokra az emberekre, akik iparka­marai titkárok, ügyvédek, bankemberek, telekkönyvezetők, néptanítók és egyebek, — csak minél kevésbbé újságírók. Akik sájtószindikátusosdit játszanak — sajtó nélkül, akik akkor Írnak, ha a saját érdekük kívánja, akik felhasználják a sajtót a saját céljaikra, de akik soha még egy napilapnak egyetlen számát meg nem csinálták, akik soha az újságírás ko­moly és igazi munkájában részt nem vettek. Veszedelmesebbek ezek az emberek a sajtóra nézve a sokszor kipellengérezett álhirlapiróknál is. Mert amig az álhirlapiró könnyen leleplezhető, addig ezek a félhir- lapirók egy-egy verssel, tárcával, szüreti mulatságról, disznótorról, névnapi ünne­pélyről szóló alkalmi tudósítás megírásával megváltják a jogot ahhoz, hogy a tájéko­zatlan közönség újságíróknak tekintse őket. A lapot, az újságot nem ők csinálják, ők csak a hivatásos újságíró keserves munkájával elkészített lapot használják fel arra, hogy beleprotezsálják alkalmi cik­keikéit, amelyek minden egyéb célt szol­gálnak, csak az igazi újságírás céljait nem. Már pedig ha valaki néhanapján el­megy egy bérkocsin kocsikázni és kölcsön­kéri a kocsistól a gyeplőt, — azon a ré­ven, hogy ő néha lcvat hajt, ugyebár még nem hivatásos bérkocsis ? Az még csak tagja sem lehet a bér­kocsis ipartársulatnak, annál kevésbbé ve­zetője. Aki lombfürószmunkát csinál a sa­ját gyönyörűségére vagy azért, hogy má­soknak kedveskedjék a müvével, — az még nem hivatásos asztalos. Természetes dolog aztán, hogy ha ezek a nem hivatásos és hívatlan lomb- fürészelők a hivatás vitális érdekeit ké­pező kérdésekben mondanak véleményt, akkor inkább tartják szem előtt azt, hogy milyen alázatos vélemény adása lehet kel­lemes nekik, de nem azt, hogy mi hasz­nos a hivatásnak. Mit fáj ezeknek az uraknak a sajtó- törvény helyreigazitási kényszere ? Mit bánják ők a kiadó kártérítési kötelezett­ségét ? Ők nem imák riportot, ők nem kénytelenek megbántani a rablógyilkoso­kat, tolvajokat. Az ő irodalmi működésük által rendszerint a költészet múzsája vagy az úgynevezett szépirodalom isiennője szenved sérelmet. Ezek pedig nem köve­tőinek helyreigazítást, sem kártérítést. Az Aradon tartó t országos gyüló* felháborodva foglalt állást ezek ellen a fólujságirók ellen. Elhatározta, hogy szé­leskörű akciót indít, hogy a vidék minden hivatásos újságírója belépjen a VHOSz-be, ami ha megtörténik, a többség a szövet­ségben a hivatásos újságíróké, akiknek igy alkalmuk lesz ezeket az urakat leszál­lítani az újságírás bakjáról. A hivatásos újságírás igy megszaba­dul a kullancsditól, akik éppen úgy nem újságírók, ha néhanapján Írnak is, amint nem aradi vértanuk, ha a halálos ítéle­tüket Áradon mondták is ki. Elveszett f. hó 2-án a Zelinger-féle tánc­iskolában a délutáni kolonon egy kék-köves arany brostü. Felhívjuk a becsületes megtalálót, — kinek személyét már tudjuk, — hogy azt a »Szamos“ szerkesztőségébe juttatni szíves­kedjen. A hivatásos újságírók a fólujságirók ellen Az aradi országos gyűlés. Irta: Dénes Sándor. Arad, november 10 Ösmeretes dolog, hogy dr. Balogh Jenő igazságügyminiszter a sajtótörvény ügyében meghallgatta az összes ujságiró- testületeket, akiknek véleményét megfon­tolás tárgyává tette és a beérkezett módo­sítások közül igen sokat keresztülvitt a sajtójavaslaton, amely ilyenformán — ha nem is teljesen — de igen sokban meg szelídült. Az igazságügyminiszter maga kije lentette, hogy a törvényjavaslatot nem tartja teljesen kifogástalannak és hajlandó a szükséges javításokat keresztülvinni. A sajtótestületek sorában megnyilat­kozott a VHOSz. nevű testület is: a Vi­déki Hírlapírók Országos Szövetsége. Ez a derék testület pápább volt nyilatkozatában magánál az igazságügyminiszternél is, mert — mikor maga a javaslatot benyújtó miniszter elösmeri, hogy a javaslat erős módosításokra szorul — akkor a VHOSz. kijelenti, hogy ő kifogástalannak tartja a javaslatot, annak a sajtóra nézve legkár­tékonyabb paragrafusait is helyénvalók­nak, üdvösöknek tartja és egyetlen óhaja, hogy ez a javaslat — lehetőleg eredeti formájában — minél gyorsabban óletbe- léptessék. A vidéki hírlapírók természetes m mit sem tudtak arról, hogy róluk és nélkülük ilyen vélemény gyártás történik, az igazga­tóság tagjai közül is mindössze ketten vol­tak jelen hivatásos újságírók, ezek a gyű lés folyamán elhagyták a tanácskozást, a többiek mind úgynevezett fólujságirók voltak, az újságírás Sonntagsjägerei, akiknek az újságba írás csak mellékfoglal­kozásuk és akiket a VHOSz. jóhiszeműen ottfelejtett a vezetőségben évek hosszú so­rán át abból az időből, amikor a vidéki újságírás még olyan gyermekkorát élte, hogy hivatásosak hiányában újságíróknak tekintették ezeket az embereket is, akik hetilapok tárcáit, disznótor és névnapi ro­vatait látták el nem annyira az újság és a közönség, mint inkább a saját mulatta- tásukra. Ezek az öreg gyermekek aztán addig játszottak ujságirósdit, amig maguk is el­hitték, hogy ők a vidéki újságírás hivatott képviselői és vezetői és gyermekded játék nak tekintették a sajtótörvényt is. A VHOSz igazgatóságának, illetőleg az igazgatóság csekély és éppen nem il­letékes, hivatásos újságíróknak egyáltalán nem mondható részének ez Jaz állásfogla­lása óriási felháborodást keltett a vidék hivatásos újságírói körében, akik vasárnap délután Aradon népes országos gyűlést tartottak ez ügyben. Az országos gyűlésen rósztvettek a vidék majdnem minden városának újság­írói. Akik akadályozva voltak a megjele­nésben, azok levélben vagy táviratilag mentették ki elmaradásukat és jelentették be csatlakozásukat. Rósztvett a gyűlésen Fényes László fővárosi hírlapíró is. Akik megjelentek, mind hivatásos új­ságírók voltak, a vidéki sajtó színe-java, ame'y magvas vitát folytatott le a sajtó törvény körül és végül elfogadta Fényes László határozati javaslatát, amelynek ér-

Next

/
Thumbnails
Contents