Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-07 / 256. szám
(1813 DOTember 7.) 286. szám. SZAMOS 3. oldal. terheltségén magam is segíteni kívánok s ez irányban a tárgyalások már megindultak. Mihelyt az érdekelt osztályok megterhelését feltüntető statisztikai ki mutatások elkészülnek, a személyzet szaporítása iránt felsőbb helyre megfelelő előterjesztést teszek. Nagyvárad, 1913. november 3. Siket, m. kir. posta és táv. igazgató. Eszerint tehát erős reményünk lehet, hogy a szatmári postán uralkodó mizériák rövidesen megszűnnek. A záróra szabály- rendelet ügye. (?) A törvényhatóságok felfogása. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 6. A ,Szamos“ a fővárosi záróratörvény életbelépésének alkalmával több cikkben akfiót indított aziránt, hogy a törvény - hatóságok által kötelezően megalkotandó záróra szabályrendelet a lehető lagszociáli- sabban alkottassák meg. Annak idején a „Szamos“ azt a propozieiót is tette, hogy egyúttal alkossa meg a város a kereskedők vasárnapi teljes munkaszünetét is. Az illetékesek akkoriban szívesen fogadták a „Szamos“ akcióját és örömmel szögeztük le, hogy a kereskedelmi egyesülések a „Szamos“ akciójának értelmében írtak fel a törvényhatósághoz. Egyes ellenvélemények is hallatszot tsk akkoriban. Hibáztatták több helyen a teljes vasárnapi munkaszünet szabályren- deleti kötelezővé tételét, úgyszintén a hét órai zárórát is. Azóta a záróra kérdéséről semmit sem tudunk. Az ország különböző újságai azon ban mind sűrűbben számolnak be arról, hogy a törvényhatóságok előtt a záróra szabályrendelet a befejezés stádiuma felé közeledik. Legutóbb Nagyvárad tanácsa foglalkozott a záróra szabályrendelet tervezetével. A székesfehérvári Kereskedelmi Társulat pedig a törvényhatósági bizottsághoz negyvennyolc kereskedő aláírásával az alábbi kérelmet intézte, amely alaposan rácáfol a hót órai záróra szatmári ellenzőinek érveire. Mi alulírottak tiszteletteljesen kérjük a Kereskedelmi Társulat tekintetes közgyűlését, hogy a zárórakérdés rendezésével határozott óhajunkat, mely kereskedelmi és társadalmi érdekeinknek legjobban megfeleljen az esti 7 (hót) órai zárást elfogadni és ezt igy tovább ajánlani kegyeskedjék. Utóbbi évek alatt srra a tapasztalatra jöttünk, hogy este 7 óra után üzleteinkben a vevők száma a minimumra csökkent úgy, hogy ebből járó haszon jóval alant maradt a nagy kiadásnak (világítás, fűtés stb) Ha tekintetbe vesszük azt a nagy, idegölő muakát, melyet 12—13 órán át végzünk és hogy az egységes 7 órai zárás révén senki sem károsodik, mindenki kérésünket jogosnak fogja találni. ügy hisszük, ha a szatmári Kereskedelmi Társulat, az OMKE helyi fiókjával egyetértve a székesfehérvári fentebbi kére lemmel egybenhangzó, negyvennyolc kereskedő aláírásával ellátott kérelmet tér jesstene a vasárnapi teljes munkaszünet ügyében a Törvényhatósági Bizottság elé, úgy a szabályrendelet tervezet ezen egyetlen vitás pontja is simán keresztül mehetne a közgyűlésen. Gyilkosság a korcsmában. Agyontaposott haragos. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, nov. 6. Kegyetlen gyilkosságról ad hirt mátészalkai tudósítónk. Már öt éve haragot tartott Szabó Lajos gebei legény, Móricz Károly, jHarsányi Endre és István nevű társaival. Egy lakodalmon vesztek össze és azóta lópten-nyomon kellemetlenkedtek egymásnak. A kölcsönös kellemetlenkedésnek az lett a vége, hogy az egyik Har- sányi fiú, Endre megüzente ellenfelének, hogy legközelebbi alkalommal kitapossa a bólét. A legközelebbi alkalom nem váratott sokuig magára. 'Tegnap este a két Har- sányi fiú Móricz Károlylyal pálinkázni kezdett a gebei korcsmában. Már bőven volt bennük szesz, amikor Szabó Lajos betoppant a korcsmába s egy szomszédos asztalnál szintén pálinkázni kezdett. Harsányiék gúnyos megjegyzéseket röpítettek az egyedül ivogató Szabó felé, aki a megjegyzésekre replikázott. A gúnyos megjegyzéseknek veszekedés, majd verekedés lett a vége. A három haragos elórkezeítnek látta az időt arra, hogy Szabóval véglegesen leszámoljanak. Kést rántottak elő s egy késszurással a földre terítették. Amikor súlyos sérülésé vei Szabó a földön kínosan vergődött, hárman addig rugdosták, taposták patkós csizmájukkal, mig kiadta a lelkét. A gyilkos legényeket a mátészalkai csendírsóg letartóztatta, még mielőtt el- izöktek volna falujokból és bekísérte a mátészalkai járásbíróság fogházába. A mátészalkai járásbíróság vizsgálóbírója hatósági orvosokkal kiszállt a helyszínre, ahol az áldozatot felboncolták. HÍREK ÍSodó ur, nem az a Bodó ur persze, akinek a teleségétől a bor árát hiába kérik, derék, kedves, becsületes embere a „Szamos‘-nak. A szerkesztőség em here, ha úgy vesszük, mert az övé a nemes hivatás: a postát délutánonként behozni, az expressért az esti pesti gyorsvonat elé kisétálni. A kiadóhivatal is a magáénak vallja, mert a vidéki expediálás gondjai a Bodó ur vállaira nehezednek, a trafikban viazontelárusitók felett is ő a főfelügyelő. Bodó ur, Bodó Ferencz barátunk telette jó emberünk valamennyiünknek, a város, a nemes Szatmár is, úgy hiszem, ismerni fogja. Vékony, cingár, beesett arcú, húsz esztendős legény, szőke haját a válláig növeszti közepén szépen elválasztva. A husszu haja sokáig gondot okozott nekem. Számtalan hónapokon által jártunk el egymás mellett. Ő az ollózandóval, én az ollóval, anélkül, hogy egyszer is megkérdeztem volna tőle, miért növeszt ilyen kisbabás, leányos, selymes hajfürtöket. Végre az édesanyját, a kis alacsony Bodó nénit egyszer valahogyan megintervjuvoltam a hajra nézve. — Hát, kérem szépen, se nem cigarettázik, se nem iszik, a leá nyokra szemet sohasem vet ..............a ha ja minden passziója Most már tudtam, az én derék Bodó barátomnak a haja minden passziója. Aztán most, az utóbbi hetekben sokkal többet, sokkal fontosabb momentumokat sikerült megtudnom a legbelsőbb, titkos életéből. Mégpedig biztos forrásból. Bodó ur maga mesélte. Miért bízta éppen reám a titkát negyvenezer ember közül? Nem tudom, de hálás vagyok érte. Mielőtt hozzáfogott volna, becsületszavamat vette, hogy amit mond, senkinek elbeszélni nem fogom. A szavamnak eleget tettem. Még senkinek el nem beszéltem. Most sem beszélem el, most is csak leirom. Mielőtt azonban ehhez a hirfej- cikkhez hozzákezdtem volna, megkérdeztem a kiadóhivatali igazgatót, mit szól Bodó jövendőbeli terveihez. Az igazgató helyeselte és biztosított engem arról, hogy dacára annak, hogy Bodó el akarja hagyni a »Szamos“ t, rendíthetetlenül tovább is szeretni, becsülni fogja. Mert Bodó Ferencz el akar hagyni bennünket. Nagyon szereti a „Szamos“ t, nagyon sajnál elszakadni tőlünk, de mennie kell. — Huszonegy éves vagyok, kenyér után kell nézni. Ebből a kis fizetésből . . . Hát bizony abból nem igen lehet megélni. Bodó Ferencz négy gimnáziumot végzett Bodó Ferencz betéve tudja az összes lúgok és savak latin neveit. Bodó Ferencz minden kenőcsről bölcset és sokat mond és Bodó Ferencz minden vegyületnek úgy tudja az elemeit, hogy na. Bodó Fe- rencznek nem expressért, postáért való járkálás kell, az én Bódémnak szebb tudomány való, mint párját 20 fillérért harisnyát stoppolni, az ő hivatása nem lehet nádszékfonás, szmirna- szőnyeg készítés, (mert ezt mind-mind érti a *Szamos* kitűnő Bódéja.) Bodó Ferencz, a „Szamos“ leg- meghittebb embere droguista akar lenni és hogy bekerülhessen egy drugériába — az egyetlen passzióját — a haját is le fogja vágni. A haját, — értse meg az egész világ — a szép, szőke, hosszú, vállára hulló baját, az életben „egyetlen paaz- szióját‘ is odaadná ez a mi derék, jó Bodónk, csakhogy bekerülhessen valamelyik drugériába. Ez azonban nem sikerül neki. Már Pesten is próbálkozott, majdnem, hogy fel is vette praktikánsnak egy sok parfümtől hódító szagu bolt. De a fényképét kérte és Bodó Ferencz- nek fényképre pénze nincBen és ha volna, akkor is ... . hát .... Bodó Ferencz akkor sem volna az adoniaok Adonisa, sőt még maga Adonis sem, soha soha sem. Hát nem mindegy az, hogy szép, vagy csúnya valaki, hát nem egyre megy, hogy pufók, hízott, avagy nyápic, sovány, a fő, hogy tudjon és Bodó ur betéve tudja mind a kenőcsöket. Becsülettel, hűséggel megszolgálna valakit, vegyék magukhoz, jó drugerista uraim, ha maguknál nincs hely, protezsálják be valami ismerős kollégájukhoz. Tegyenek valamit a mi derék, jó Bódénkkal, hozzanak érte valami áldozatot, egy csekélykét ahhoz képest, amit Bodó Ferencz áldoz cserébe, mikor odadobja élete „egyetlen passzióját, hosszú, selymes, szőke, vállára omló, szép haját, (D’or.)
