Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-05 / 254. szám

2. oldal. SZAMOS (1913. november 5.) 254 Kim, A város ötmilliós kölcsönének kérdése. Hogy adják a pénzt? — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, nov. 4 A „Szamos“ minapi számában hirt adott arról, hogy főképpen a vízvezeték és csatornázás költségei részére a város ötmillió korona kölcsönt szándékozik fel­venni és hogy a kölcsön ügyében történt tárgyalások már a befejezés stádiuma felé közeledik. A valóságot pontosan megtudandó, a „Szamos“ szerkesztősége kérdést in­tézett Figus Albert főszámvevőhöz, aki is szives volt az ügy jelenlegi állását és saját véleményét az alábbiakban írásban precizirozni. . * * * Ma minden embernél ez a legaktuá- lisebb kérdés Legkinkább foglalkoznak vele a városok, amelyek a pénz pálfordu- lásait kétszeres érzékenységgel fogják fel. Egyéni szempontból a választ leszögezhet­jük, hogy nem adják sehogy sem 1 Orvos­lást nem lehet keresni, csak a megnyug­vásban s egyéni szempontból éppen a megnyugvás lehetőségében van megnyug­vás. A városok érzékenysége onnan ered, hogy részükről ez a lehetőség kizárt, mert — sajnos — nekik minden körülmények között pénz kell Egy-két város kivételével az összes magyarországi városok most kezdenek tulajdonképpeni városokká fejlődni, az újabb időben kezdették azokat az évtize­dekig tartó alkotásokat létesíteni, amelyek a sok házat várossá teszik. A fejlődés eme korszakában felütötte a fejét a pénz lóp- fenéje, a pénzkrizis s a sok megkezdett, folytatott ős befejezés előtt álló alkotások­kal, vagy legalább is a túlérett elhatáro­zásokkal itt állunk telve munkakedvvel, de pénz nélkül. Pont itt állunk mi is Szatmáron és a Szerkesztő Ur erre azt kívánja, írjak hát, hogy hogyan is állunk? Jó, irok. Engedje meg azonban azzal kezdeni, hogy ismerem a banális közmondást a takaróról ős a nyujtózásról. Annyira pénzember is va­gyok, hogy a rossz konjunktúrák Idején azt mondjam, hogy várjunk ! De .... és százszor is de, tessék akkor várni, mikor még jobb időkben beruháztunk a vízveze­tékre 300,000 koronát, mikor fizetjük a vízvezetékhez szükséges hivatali személy­zetet — vízvezeték nélkül, mikor ily kö­rülmények között a jobb konjunktúrák hozam nélküli bevárásával többet vesz­tünk, mintha ma drágább kölcsönnel igyekezünk mihamarább a vízvezetéket ütembe helyezni. Tessék akkor várni, mikor hosszú harcok után végre kinálko zik a lehetősége annak, hogy országszerte szégyenünkre váló kórházunkat a föld színéről eltüntethetjük és tessék kockáz­tatni annak lehetőségét, hogy sok száz­ezrekre rugó államsegélylyel egy u,, mo­dern kórházat emelhessünk. Vagy tessék továbbá várni, a kaszárnyaőpitéssel, mikor szemben áll velünk a kormányhatalom önkénye, amely nem kór, hanem paran­csol az erősebb jogán és még sok minden­nel tessék várni, ami a városnak egész­ségügyét, biztonságát, fejlődését, szépségét van hivatva előmozdítani. Nagy feladat ez azok számára, akik felelősségük tudatával kell, hogy elhatá­rozásra jussanak s akik előtt nemcsak az a kérdés áll, hogy tehetem-e, vagy sem, hanem ha tehetem, tegyem-e ? Sajnos, ebben a felelősségben ma még nem akar sem segíteni, sem osztoz­kodni senki sem. Nem gondol vele senki sem, hogy a magyar városok baja az ország baja, a rajtuk segítés iránti törek­vés az ország feladata. Azzal, hogy ben­nünket a válságos időkben magunkra hagynak s a kényszer nyomása alatt min­den segitsőg nélkül az uzsora karjaiba kergetnek, ezzel egy olyan helyzetet te­remtenek, amelyet a magyar városok nem­csak ma fognak megérezni, hanem sinyleni fogják még egy félszázad múltán is. Ezt elkerülni pedig, nem lehet letagadni, hogy országos érdek volna. A helyzet pedig ma az, hogy ki vagyunk szolgáltatva egy nehány nagy bank kartelljónek és örül­nünk kell, ha szívesek a kötelet a nya­kunkra tenni. Szó sincs róla, hogy nekünk meg volna az, ami minden egyednek pedig sajátos joga, hogy ott keresse a pénzt, ahol olcsóbban kínálják, mert több van. Hiányzik minden jogunk, minden mozgé­konyságunk, amivel egy jó gazdának bír­nia kell. Az állam, ahelyett, hogy segí­tene, féltőkenykedik ránk, félti a saját emissioinak bonitását. Londonban például nem hitték el, amit irtunk, hogy a ma­gyar városoknak nincs kötvénykibocsátási joguk, a józan angol ész visszairt, hogy talán tévedünk 1 Berlinből volt egy vi szonylagosan olcsó ajánlatunk, ami füstbe ment a margitszigeti politikai botrány- csinálás miatt. Uram Isten, még a politi kai handabandázásnak is mi isszuk meg a levét 1 De hát Szerkesztő Ur nem erre volt kiváncsi, hanem milyen ajánlatokkal ren­delkezünk ? Rosszakkal, súlyos feltételek mellett s csak egyet tehetünk, a sok rossz közül kikeresni a kevéssé rosszat ős fel venni az elöl kifejtett okból, vagy találni más utón megoldást, hogy haladhassunk előre, . . . csak megállni nem akarunk. Az ajánlatokat már csak a hírrovat számára közlöm. Figits Albert. IRODA ÁTHELYEZÉSI Értesítem az érdekelteket, hogy irodá­mat a Szentvéren levő gyártelepre he- — lyeztem át. Telefon szám 326. — EDELMANNÁBRAHÁM------- VEGYÉSZETI GYÁRA. ------­A „HUNQÁJR1A“ fehérnemű tisztító-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány nincsI Felvéted hely: Petőfi-köz (dr. Frieder-ház). -■ Tisztelettel Botos Gyula. Üzlet áthelyezés. Van szerencsénk a mélyen tisztelt vevőközönségünk szives tudo­mására hozni, hogy mindkét vasüzletünket összpontosítva, e hó végével a volt Páskuj-féle helyiségbe (Takarékpénztár épület) helyezzük át Teljes tisztelettel MELCHNER TESTVÉREK. Megalakult a szatmári patrogage egyesület. Papolczy Gyüla elnöki székfoglalója. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 4. A nagy esküdtszéki terem megtelt a mai délutánon, a patronage egyesület ala­kuló küzgyülése alkalmából. Szép és elő­kelő közönség hallgatta végig a tisztikar megválasztása után Papolczy Gyulának, a szatmári törvényszék elnökének hatalmas székfoglaló beszédjét. A fiatalkorúak büntető törvénykönyve á fiatal bönösök javítását nem tisztán az államszervezetre bízza, hanem segítségül hívja e munkában a társadalmat is. A társadalom hivatása jórészt a lejtő útjára jutott fiatalkorunknak felemelése és istá- polása, már csak azért is, mert a bírósá­gok képtelenek a hozzájuk utalt ezernyi ügyek eldöntésén felül a fiatalkorú bűnö­zők nevelését és felemelését is ellátni. Ez a munka sok-sok szereteíet, fáradtságot és odaadást kíván, amely munkát éppen azért szinte lehetetlen a bíróság ügyhalmaza- tába belekapcsolni. Ha azt akarja a szatmári patronage egyesület, hogy a működését siker koro­názza, alapos és kitattó munkát kell vé­geznie és ezenfelül is igénybe kell venni m nden rendelkezésére álló eszközt, tagjai­nak teljes buzgóságát, a munkájukat fel­ajánlóknak minden igyekvését Az elnöki székfoglalóban kifejtette­ket alapul véve és ezeken felül is, a „Sza­mos“ a következőkben állította össze a szatmári patronage egyesület kis ká­téját : I. Szerveznek egy jól javadalmazott patronusi állást, melynek viselője a bizott­ság mellé rendelt hivatásos patronus, aki ellenőrzi, vájjon a bíróság rendelke­zéseinek a szabadon levő fiatalkorú bünö sök gondozói eleget tesznek-e ? II. Nyilvántartja és megfigyeli a patronázs a notórius iskolakerülőket. III. Figyelmeztető táblák utján tu­datja a közönséggel, a patronus hol és mi­kor található. Kérik egyben a közönséget, hogy minden oly esetet, amikor tudomása szerint valamely fiatalkorú a patronázsra van utalva, hozzon a patronázs tudo­mására. IV. Azok számára, kiket eddigi kör­nyezetükből el kell venni, átmeneti laká­sul helyiséget tart fenn. V. Ellenőrzi, vájjon a dolgozó gyer­mekek a törvény álul megengedett kere­teken be'ül vannak e munkába fogva s hogyan vannak ellátva. VI. Kiragadja a fiatalkorúakat az olyan környezetből, ahol züllésnek van ki­téve. VII. Megkeresi a megyét és az álla­mot, hogy a vidéken létesítendő uj gyer- mekmenhelyek közül egy Szatmáron épüljön VIII. A választmány minden tagja kötelességének tartja, hogy az egyesület munkáját személyes tevékenységével is leghathatósabban támogatja. Evégből a várost pártfogói kerületekbe osztják be és ki-ki a saját kerületében az egyesület elé való eseteket keres fel és vizsgál meg. IX. Végül igyekezzék a patronage az I—VIII. pontban felsoroltak sikeres el­érése céljából az államtól minél messzebb­menő anyagi támogatást kieszközölni. üzlet kiárusítás! Ugyanazon üzlet átadó. Értesítem a t. közönséget, hogy Kazinczy-utca 12. sz. alatti kézimunka üzletem összes áruit üzletmegszüntetés miatt félárban kiárusítom. =========== Tisztelettel Moskovits Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents