Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-30 / 276. szám

«. tiéd. szilivé JtjfrlS «•twbW SO.) wtt Ez csak két lóról * hasonló tartalom» mai bíró ezrek közül, melyeknek ralódis&ga éa eredete mindenkor könnyen megállapítható. Mindennek dacára kételkedhetik ralaki abban, hogy oly aser mely m&r tízezreknek használt, fog e neki is használni és hogy nem e dobja ki pénzét hiába. Ez a „Renaacin* használatánál nem szükséges, mert aki hivatkozik ezen sororokra vagyis dr. Sohröder t. k sz. Berlin-Schöneborg 1/K. 100 alá, egy levelezőlapot ir, az kíván­ságára megkapja a próba doboz .Renascint“ teljesen díjtalanul. Még csak a portót sem kell megfizetnie. Most már azután kipróbálhatja szerünket és elhatározhatja magát arra, vájjon továbbra is fogja-e azt haszálni vagy sem. Ajánlatos mindenkinek ki „Renascia“iink iránt érdeklődik, mennél előbb a fenti címre írni, miután aligha fog ily kedvező alkalma kínálkoznia szerünket díjtalanul kipróbálnia. HÍREK fl sok lkamat meg egy fél, kérettelek, nem jöttél ... Ez a nóta kél ma szájról-szájra az Osztrák Magyar Bank félpereentes leereszke­dése nyomán és hogy a folytatását nem dallják a népdalnak, annak csak az az oka, hogy az eredeti szöveg így szól : ha nem jöttél, ott resztéi, — ami azonban nem felel meg a való­ságnak, mert igaz ugyan, hogy ha a kamatdifferencia nem jött, hát ottve­szett, ahova be kellett fizetni, hanem sokkal inkább ottveszett az, aki je­lenleg a nótát énekli: az adós. Régi szokás nálunk, hogy pénz­piacunk jelentősebb eseményei alkal mával körkérdést intézünk az érdé keltekhez: mit szólnak az esemény­hez, mit várnak tőle. Ettől a szokástól nem térünk el most sem és megintéztük a körkor dést, amelyre a következő válaszokat kaptuk. Egy kedélyes bankigazgató: Azért, hogy az 0 Em Bé ser- centett Nem szállítom én le a per centet. Egy praktikus bankdirektor : — Azonnal intézkedtem, hogy könyvelŐBégünk ezután egy fél száza­lékkal kevesebb kamatét számítson, ellenben az irásdijat emelje fel egy százalékkal. A bankoknak is élni kell, osztalékot is adni kell, rezsi is van. Egy jólelkü pénzember: — Na jó, na jó, nem zárkózom el a méltányosság elől, ne mondja senki, de különösen ne mondhassa a kir. ügyészség, hogy nálam kérlelhe­tetlen az uzsora. Mától kezdve 25 szá­zalék helyett 24 és fél lesz a ka matláb. Egy találékony pénzkapacitás: — Nagyon helyeslem, hogy az Osztrák-Magyar Bank erre az üdvös lépésre hagyta magát ragadtatni. Hagytam ma a bankomban az egész vonalon beállítani a félpereentes ka­matleszállítást — a betétesekkel szemben. Egy haragos : — Ugyan kérem, hagyjanak bé­kében. Mit zavarnak ? Nem látják, hogy éppen számolok . . . felszámolok. Egy adós, aki félholtra kény­szeredre énekli a nótát, hogy: én va­gyok az, én vagyok az, aki nem jó, — ez kedélyesen fogja fel a hely­zetet : — A napokban olvastam egy anekdotát. Egy cigány barangol fa­gyos téli éjszakán a pusztaságban. A tagjai lassanként megdermednek. A cigány hasztalan imádkozik, hogy : kis napocska, drága jó napocska süss ki már, — a nap folyton késik. A ci gány megfagyva összeesik. Még van benne egy kis élet, amikor derengeni kezd a hajnal, a nap felüti peremét a láthatáron. A cigány félholtan ősz- szeszedi végső erejét, megdermedt kezével megfenyegeti a felkelő napot: — Ugy e rongyos sütnél már, ha lenne kinek ! Nekem ugyan süthet már az Osztrák-Magyar Bank félpercentje. Egy elkeseredett Niemand, aki negativ virilistája lehetne a törvény hatóságnak az adósságai alapján : — Kinnt vagyok a vízből avval a fél percenttel. Majd ha nem a ka matot, hanem a tőkét szállítják le a bankok, akkor beszélünk a dologról. Egy vergődő, akinek nincs annyi árverése, amennyi árverése, de aki még mindig reménykedik: — Óriási, hatalmas, nagyjelen­tőségű lépés! Végre egy reménysu­gár! Minden házra ki kellene tűzni a lobogót. Az enyémre már ki van tűzve. A telekkönyvi hatóság tűzte ki. Kér, hogy eltévesztette és lobogó helyett az árverést tűzte ki. Egy exbérlö : — Jó. Majd megmondom a ta­valyi termésemnek, hogy keljen ki, mert olcsóbb lett a pénz. Egy magánbankár : — Éppen csak ez a kis külőmb ség volt köztem és az Osztrák Magyar Bank közt. Hogy ez lekvittelődött, most már benne vagyunk az egye­nesben. ÜZLETATHELYEZES! PASKUJ IMRE hasai ipapcsapnokát Széchenyi (Píispök)-u., ■aj át házába helyezte át» hol is a közelgő karácsonyra raktárából egy rendkívüli kedvesó ársza bás mellett igen olcsón árusítja a saison- ból visszamaradt árukat, u. m.: ■zi­nea vásznakat női pu­hákra félárban, barcheteket,. kartonokat, delaineket, női ruhaszöveteket .*. igen olcsóért, maradékokatfélárban selymeket, napernyőket, marsdés szőnye­geket, lértigyapjuszöveteket nUdcrcHet már 1 Kortnálrt; kérdett és előnyomott kézimunkákat s ■ félárban. ■ ■ ■ s « s Műtermi kiállítás. Szatmár városa meghozta azt az áldozatot, hogy egyik el­felejtett épületét, a Kossuth kerti lövész­házat, illetve annak emeleti helyiségét át­alakította műtermekké. Ezzel a ténnyel Szatmár azok közé a haladó városok közé lépett, amelyek a művészet pártolást is felvették kulturális programmjukba. Hogy ez mit jelent, bizonyságul szolgál Kecs kémét, Nagybánya, Szolnok és a többi magyar városok haladása. Hiszen ma már minden művelt ember tisztában van a művészet azon hatásával, amelyet oly sok téren befolyásol és átalakít. Szatmár váro­sának néhány nap múlva már lesz egy olyan helyisége, ahol úgy a szobrászat, mint a festészet, bár szerény körülmények között is, de otthonra talál. Művészei munkáikat időről-időre bemutatják a nagyközönség­nek, amely ezideig a vándor képügynökök­nek volt kiszolgáltatva, akik mindenféle értéktelen dolgokat adtak el neki jó pénzért. A kiállítás a két hatalmas müte remben és a hozzátartozó helyiségekben nyer elhelyezést. Körülbelül négy-ötszáz kép és szobor kerül bemutatóra a megnyi­tás alkalmából. Müvek legnagyobb részét közönségünk egyáltalában nem ismeri, miután azok még kivóvén, a fővárosi tár­latokat, nem kerültek a szatmári nyilvá­nosságra. A vernisage december hó 7 én délelőtt 11 órakor lesz a Kossuth-kerti műtermekben. Ez ünnepségre a két kiál­lító művész, Papp Aurél és Litteozky Endre a város intelligens közönségét szí­vesen látja. A meghívók különben pár nap múlva szétküldetnek. A vernisagon dr. Lázár Béla, ismert raükritikus, az Ernst muzeum igazgatója is megjelenik és meg­nyitó beszédet tart, sőt ha alkalmas helyi­ség kínálkozik, vetített képek segítségével előző napra magas színvonalú értekezést tart a művészetről. Ez amolyan bevezetése lenne a szatmári művészeti élet kezde­tének. Mindezeken kívül ajánlja dúsan felszerelt raktárából, a legidvatosabb női kosztüm kelméket, bársonyokat, blus kelméket, selyem szöveteket, barheteket, díszeket, téli alBÓ ruháit, harisnyáit, valódi szepessögi vásznakat, ágynemüeket, asztalnemüeket gyári árak­ban. Saját varrodájában készült fehérneműit, mettnyasszonyi Kelengyéit már ÍOO kop.-tól feljebb. Szőnyegek legnagyobb választék ban legjutányoaabb ár mellett. Mintákat és árjegyzéket vidékre készséggel küld. Ugyanott 3 üzlethelyiség azonnal kiadó.

Next

/
Thumbnails
Contents