Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-27 / 273. szám

Ilii3 a«v«atk»r 27.) 2f3. mim. sz luoc 3. »üd. gróf nem hazaáruló, Károlyi Mihály gróf igen hazsfiasan gondolkozó magyar ember. De, bocsánatot kérek, ebből a nyilatkozatából bebizonyul az, hogy az ország valódi életérdekei, felismerésének és helyes szolgálására szükséges isme­reteknek annyira hiányában van (De­rültség. Úgy van! Analfabéta!), hogy, bocsánatot kérek, a tudatlanságnak, a szinvakságnak ez a foka p dizerwidrig. (Élénk derültség, helyeslés és taps.) Ennyire nem ismerni a valódi közgaz­dasági helyzetet, ennyire nem ismerni az ország gazda ági létérdekeit, tudat­lanságból ennyire károsítani az országot még akkor sem szabad, ha pártvezér valaki. (Élénk derültség és tetszés.) Tisztelt Uraim! Nekem ezt az al­kalmat, amidőn szemtiil szemben találom magamat három nagy magyar város polgárságával, fel kellett arra használ­nom, hogy rámutassak erre a körül­ményre, hogy konstatáljam azt, hogy nem igaz az, mintha Magyarország a pénzügyi tönk szélép volna, nem igaz az, mintha a francia piac segítségének megvonása Magya: országot a gazdasági és pénzügyi tönk íelé vinné. Igaz, jól fogna rajtunk a francia piac pénzügyi táu.ogatása. igaz, a francia pénzügyi piac abban a helyzetben volna, hogy teljesen biztos célokr», produktiv gazda sági célokra, mindenek előtt százmilli ók a menő óitékekig r magyar városok fejlődésének céljaira idehozhassa azt a pénzt, amelynek fele-dögével rendelkezik s nagyon jó üzleteket kössön ő amellett, hogy előmozdítja a mi fejlődésünket. (Élénk helyeslés.) Ha nem teszi ezt, károsít bennünket, de megkárosítja sa­ját magát is. (Igaz, úgy vau 1) De a mi létünk problémáival mes fog e« a ma gyár nemzet birkózni a maga embersé­géből is (Zajos tetszés és taps 1), leg fölebb tovább fog tartani az a hét szűk esziendő, amelyiknek, fájdalom, viselni kell gazdasági következményeit. Viselni fogjak és el is fogjuk viselni, mert az a magyar nemzet, amely annyi más csa­pással sikere en tud szembecézni, özek­nek a pénzügyi nehézségeknek súlya alatt nem fog összeroskadni. (Elénk he lyeslós!) De arra kérem a dolgozni, haladni, gyarapodni kívánó magyar po'gárságnak minden tagját, hogy amidőn a nemzeti közélet terén magán »k, városának és sa egész nemzetnek haladását akarja mun kálni, ennek a nemzetnek reális érdekeit felismerő és híven szolgáló nemzeti reál politika tényezőit tegye bizalmának le­téteményeseivé (Hosszas, lelkes éljen­zés és taps!) Ahoz, hogy a magyar városok úgy fejlődjenek, ahogyan azt én szeretném, ón óhajtanám és ahogyan a helyzet minden nehézsége dacára remélem is, hogy fejlődni fognak, ehoz szükséges az, hogy a magyar városok társadalmi, egyesítse rnsgábm és kifejezésre jut­tassa cselekvéseibea az igazi polgári érvényeket: a munkát, a takarékossá­got, a hűséget, a józanságot, a becsüle tességet, magának és a nemzet érdé keinek helyes felismerését. (Nagy tét szés!) En arra ürítem poharamat, hogy annak a három derék magyar városnak polgárai, amelyik megtisztelt engem az zal, hogy polgárai körébe fogadott be, juttassák kifejezésre és vigyék társaik és hazájuk jóvoltára bele a gyakorlati életbe ezeket a polgrtri erényeket. Gróf Tisza Istvánnak pohárköszöntő­jét zugó taps és éljen kisórte. A miniszter­elnök beszédje a maga közvetlenségében nagy é« mély hatást keltett a hallgatók között. A pohárköszöntők Borán Gőnczy An­tal gör. k*th. «peres a következőket mon­dotta : Őexcellenciája Tisza Istváe gróf Urnák az igazság fölemelő erejétől átha tott, a szivekbe markoló szavai hatása alatt annak a repkénynek igényével szólalok föl, amely mogujhodva, egész ragaszkodással odatapad az erős tölgy­hoz. E tölgy Tisza István gróf, akit Szatmár Németi törvényhatósága nevé­ben, ha lehetséges, Debreezen és Arad­nál is nagyobb szeretettel, a nagyra­becsülés igaz érzelmével köszöntök. Hazafiui aggodalommal látjuk, — Tisz-elt Uraim! — hogy az ellentábor­ban levők ahelyett, hogy felejtették a gyermekbetegségek fájdalmait és a vélt sérelmeket; ahelyett, hogy egyesülnének egy neutrális bázison, — nem saját ere­jükben, nem saját erényeikben, hanem mások erényei és jóhiszeműségének ki­sebbítésében keresik főtörekvóeüket. Nyilván azon célzattal, hogy a maga­sabb eszmékért harcolókat Tehetetlenné tegyék és eltávolítsák a küzdőtérről. A magyar ember szive és lelke azonban meg tudja becsülni, hálás is tud lenni a komoly, alkotó munkás iránt. A dekadencia eme szomorú nap jaiban készséggel áll ama férfiú melló, aki ragyogó tehetségét és legjobb tudá­sát viszi a valóbvn ópitő, magyar nem­zeti pol tikába. A közbizalom koszorú jával övezi őt, mert tudja, hogy a köz­bizalom olyan kelléke a közéletnek, mint virágnak a harmat, mini az életnek a napfény ragyogása. Ez fokozza a raun- kakedvet, erőt, táplálékot ad a közügyek előbbreviteiéhez. E férfiú Tisza István gróf, aki egy hosszú, munkás életen át teljrsitatt hazafia? és önzet en munkálkodást, aki a közérdekért él és a saját nyugalmát áldozza föl, hogy embertársainak és a hazának szolgáljon. Megvesztegethetlcn jellemén és kristálytiszta önzetlenségén erőtlenül megtörnek a feléje irányzott nyilak. — Helyreállította annak lehető­ségét, hogy a magyar nemzet a magyar parlamentben eredménynyel működhes­sék. — Ezeket elismerve, midőn Excel- Iflseiádat Szatmár Németi törvényható sága nevében lelkesedésünk neme* he­vével üdvözlöm: hazánk javára irányuló további hasznos működéséhez Isfen bő­séges áldását kérem! Gönczy Antal esperes pohárköszön- tőja után a szatmári szónokok sontt dr. Lénérd István beszédje zárta be, akinek általános derültséget keltő szavait a kö­vetkezőkben adjuk: Mélyen tisztelt Uraim 1 Meg kell állapítani, hogy az ellen­zék, mint a rizbefuló, mindent elkövet, hogy felszínen tarthassa magát; — meg kell állapítani azonban azt is, mélyen tisztelt Uraim, hogy az ellen­zéknek ez a raffinált és botrányhajhá- szattal erősen fűszerezett törekvése nam képes a nemzet közvéleményében vala­melyes nagyobb emóciót kiváltani. Én okát egy közkeletű adomával tudnám legjobban megvilágítani. Az egyszeri sovábnak volt egy szép szilvása. Éhben n szilvásban virágzás idején mindig kü­lönösen kitűnt egy szilvái*. De amikor teremni kellett, ez a szilvafa meddő maradt. A sováb egy ideig tűrte ezt a dolgot, végre is megunta a dicsőséget. Kivágatta a fát s csináltatott belőle a plébános lakása elé egy szép Krisztus- keresztet. — Sováb faluban mindenki megemeli a kalapot a Krisztus keresztja előtt. — Egy cigány azonban, aki a sováb kertjét gyakraa megdézsmálta, nem akarta respektálni az uj Krisztust. A plébános ezért ráripakodott: — Miért nem veszed le a kalapo­dat a Krisztus előtt? — Hogy venném le, instá'om, hi­szen ismerem én ezt a Krisztust még szilvafa korából! így vagyunk az ellenzékkel, mé­lyen tisztelt Uraim. Mig virágozni, mig Ígérgetni kel­lett, ezek az urak is beígértek a nem - zetnek mindent; mikor azonban kor mányra jutottak s teremni kellett volna, nem termettek egyebet quótafelemeiés- nél, meg vámszerződéses lyukas mogyo­róknál. Innen van, hogy most a nemzet azt feleli: „Mit lármáznak ezek a nem­zet-megváltó Krisztusok, hiszen ismer­jük őket a koalíciós kormányzat szilvafa korából!“ Mélyen tisztelt Uraim 1 Madách Ember tragoediájábau szerepel egy gé­pész, aki tulfüti a gépet. Konstatálnunk kell, hogy a gépedet időközöokint az üzembiztosság szempontjából is tu kell fűteni. A magyar állam gópeze e az ob- strukció miatt 10 éves stagnációra volt kárhoztatva. Egyszer csak a gép háta megé kerül egy gépész, aki megállapítja, hogy ha a gép nem jár, megeszi a rozsda s megállapítja azt is, hogy nincs "itt semmi baj. csak erősebb gőzt kell alkalmazni. És ime, Uraim, *z első na­gyobb energiadagtól hatalma* lendü:etet ve*z a gép kereke. Az azt lenyűgözve tartó obstruktorok széjjel vágódnak. — Jasth Gyula kivágódik a tengerpartokig. Vázsonyi Vilmos a budapesti főpolgár­mesteri szék alá. Hát lehet azon cso­dálkozni, ha ezsk az urak most b zonyo* fokú katzenjammeres állapotba jutot­tak ? I En nem kívánom, hogy ez a katzenjammeres állapot sokáig tartson, azt azonban minden becsületes magyar ember kívánj*, hogy a gép c«ak hadd járjon. S nekem erŐJ a meggyőződésem, hogy azon a sokat emlegetett nagy vá­lasztáson a nemzet nDg olyan kerüle­tekben is, ahol a demagógia olyan könnjen tudta érvényesíteni a maga fegyvereit, — a gróf Tisza István támo­gatására fog sietni Megunták már az emberek a lyukas mogyorókat. A nemzet politikai érettségéért, a nemzet konszolidációjáért folytatott be­csületes és igazán idegeket emésztő nagy munkájáért Isten éltesse a Kegyel­mes Urat sokáig 1 * A tegnapi hatalmas ünnepiéiből kon­klúzió kóppen annyit megállapíthatunk, hogy úgy a szónokok, mint a díszokleve­lek művészi értéke tekintetéből Szatmári illeti minden kétséget kizárólag az elsőség. Ez nemcsak kiküldőt munkatársunk szerény véleménye, hanem ezt vallották a többi városok küldöttségeinek tagjai is. Szatmár város küldöttsége kitett ma­gáért és minden bizonynyal elérte azt, hogy gróf Tisza István miniszterelnök a legszívesebben fog a szatmáriak deputá- ciójéra visszaemlékezni s mindenkor kész­ségeién eleget fog Szatmár váró* jogos kívánalmainak tenni. Tegnapi jelenté«ünkben — tévédé •ünkből — a küldöttség tagjai között szerepeit Gind.1 Antal és Pethő György, akik a deputácioval nem utaztak Buda­pestre. Tévédé Minket ezúttal igazítjuk helyre. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár.

Next

/
Thumbnails
Contents