Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-27 / 273. szám
Ilii3 a«v«atk»r 27.) 2f3. mim. sz luoc 3. »üd. gróf nem hazaáruló, Károlyi Mihály gróf igen hazsfiasan gondolkozó magyar ember. De, bocsánatot kérek, ebből a nyilatkozatából bebizonyul az, hogy az ország valódi életérdekei, felismerésének és helyes szolgálására szükséges ismereteknek annyira hiányában van (Derültség. Úgy van! Analfabéta!), hogy, bocsánatot kérek, a tudatlanságnak, a szinvakságnak ez a foka p dizerwidrig. (Élénk derültség, helyeslés és taps.) Ennyire nem ismerni a valódi közgazdasági helyzetet, ennyire nem ismerni az ország gazda ági létérdekeit, tudatlanságból ennyire károsítani az országot még akkor sem szabad, ha pártvezér valaki. (Élénk derültség és tetszés.) Tisztelt Uraim! Nekem ezt az alkalmat, amidőn szemtiil szemben találom magamat három nagy magyar város polgárságával, fel kellett arra használnom, hogy rámutassak erre a körülményre, hogy konstatáljam azt, hogy nem igaz az, mintha Magyarország a pénzügyi tönk szélép volna, nem igaz az, mintha a francia piac segítségének megvonása Magya: országot a gazdasági és pénzügyi tönk íelé vinné. Igaz, jól fogna rajtunk a francia piac pénzügyi táu.ogatása. igaz, a francia pénzügyi piac abban a helyzetben volna, hogy teljesen biztos célokr», produktiv gazda sági célokra, mindenek előtt százmilli ók a menő óitékekig r magyar városok fejlődésének céljaira idehozhassa azt a pénzt, amelynek fele-dögével rendelkezik s nagyon jó üzleteket kössön ő amellett, hogy előmozdítja a mi fejlődésünket. (Élénk helyeslés.) Ha nem teszi ezt, károsít bennünket, de megkárosítja saját magát is. (Igaz, úgy vau 1) De a mi létünk problémáival mes fog e« a ma gyár nemzet birkózni a maga emberségéből is (Zajos tetszés és taps 1), leg fölebb tovább fog tartani az a hét szűk esziendő, amelyiknek, fájdalom, viselni kell gazdasági következményeit. Viselni fogjak és el is fogjuk viselni, mert az a magyar nemzet, amely annyi más csapással sikere en tud szembecézni, özeknek a pénzügyi nehézségeknek súlya alatt nem fog összeroskadni. (Elénk he lyeslós!) De arra kérem a dolgozni, haladni, gyarapodni kívánó magyar po'gárságnak minden tagját, hogy amidőn a nemzeti közélet terén magán »k, városának és sa egész nemzetnek haladását akarja mun kálni, ennek a nemzetnek reális érdekeit felismerő és híven szolgáló nemzeti reál politika tényezőit tegye bizalmának letéteményeseivé (Hosszas, lelkes éljenzés és taps!) Ahoz, hogy a magyar városok úgy fejlődjenek, ahogyan azt én szeretném, ón óhajtanám és ahogyan a helyzet minden nehézsége dacára remélem is, hogy fejlődni fognak, ehoz szükséges az, hogy a magyar városok társadalmi, egyesítse rnsgábm és kifejezésre juttassa cselekvéseibea az igazi polgári érvényeket: a munkát, a takarékosságot, a hűséget, a józanságot, a becsüle tességet, magának és a nemzet érdé keinek helyes felismerését. (Nagy tét szés!) En arra ürítem poharamat, hogy annak a három derék magyar városnak polgárai, amelyik megtisztelt engem az zal, hogy polgárai körébe fogadott be, juttassák kifejezésre és vigyék társaik és hazájuk jóvoltára bele a gyakorlati életbe ezeket a polgrtri erényeket. Gróf Tisza Istvánnak pohárköszöntőjét zugó taps és éljen kisórte. A miniszterelnök beszédje a maga közvetlenségében nagy é« mély hatást keltett a hallgatók között. A pohárköszöntők Borán Gőnczy Antal gör. k*th. «peres a következőket mondotta : Őexcellenciája Tisza Istváe gróf Urnák az igazság fölemelő erejétől átha tott, a szivekbe markoló szavai hatása alatt annak a repkénynek igényével szólalok föl, amely mogujhodva, egész ragaszkodással odatapad az erős tölgyhoz. E tölgy Tisza István gróf, akit Szatmár Németi törvényhatósága nevében, ha lehetséges, Debreezen és Aradnál is nagyobb szeretettel, a nagyrabecsülés igaz érzelmével köszöntök. Hazafiui aggodalommal látjuk, — Tisz-elt Uraim! — hogy az ellentáborban levők ahelyett, hogy felejtették a gyermekbetegségek fájdalmait és a vélt sérelmeket; ahelyett, hogy egyesülnének egy neutrális bázison, — nem saját erejükben, nem saját erényeikben, hanem mások erényei és jóhiszeműségének kisebbítésében keresik főtörekvóeüket. Nyilván azon célzattal, hogy a magasabb eszmékért harcolókat Tehetetlenné tegyék és eltávolítsák a küzdőtérről. A magyar ember szive és lelke azonban meg tudja becsülni, hálás is tud lenni a komoly, alkotó munkás iránt. A dekadencia eme szomorú nap jaiban készséggel áll ama férfiú melló, aki ragyogó tehetségét és legjobb tudását viszi a valóbvn ópitő, magyar nemzeti pol tikába. A közbizalom koszorú jával övezi őt, mert tudja, hogy a közbizalom olyan kelléke a közéletnek, mint virágnak a harmat, mini az életnek a napfény ragyogása. Ez fokozza a raun- kakedvet, erőt, táplálékot ad a közügyek előbbreviteiéhez. E férfiú Tisza István gróf, aki egy hosszú, munkás életen át teljrsitatt hazafia? és önzet en munkálkodást, aki a közérdekért él és a saját nyugalmát áldozza föl, hogy embertársainak és a hazának szolgáljon. Megvesztegethetlcn jellemén és kristálytiszta önzetlenségén erőtlenül megtörnek a feléje irányzott nyilak. — Helyreállította annak lehetőségét, hogy a magyar nemzet a magyar parlamentben eredménynyel működhessék. — Ezeket elismerve, midőn Excel- Iflseiádat Szatmár Németi törvényható sága nevében lelkesedésünk neme* hevével üdvözlöm: hazánk javára irányuló további hasznos működéséhez Isfen bőséges áldását kérem! Gönczy Antal esperes pohárköszön- tőja után a szatmári szónokok sontt dr. Lénérd István beszédje zárta be, akinek általános derültséget keltő szavait a következőkben adjuk: Mélyen tisztelt Uraim 1 Meg kell állapítani, hogy az ellenzék, mint a rizbefuló, mindent elkövet, hogy felszínen tarthassa magát; — meg kell állapítani azonban azt is, mélyen tisztelt Uraim, hogy az ellenzéknek ez a raffinált és botrányhajhá- szattal erősen fűszerezett törekvése nam képes a nemzet közvéleményében valamelyes nagyobb emóciót kiváltani. Én okát egy közkeletű adomával tudnám legjobban megvilágítani. Az egyszeri sovábnak volt egy szép szilvása. Éhben n szilvásban virágzás idején mindig különösen kitűnt egy szilvái*. De amikor teremni kellett, ez a szilvafa meddő maradt. A sováb egy ideig tűrte ezt a dolgot, végre is megunta a dicsőséget. Kivágatta a fát s csináltatott belőle a plébános lakása elé egy szép Krisztus- keresztet. — Sováb faluban mindenki megemeli a kalapot a Krisztus keresztja előtt. — Egy cigány azonban, aki a sováb kertjét gyakraa megdézsmálta, nem akarta respektálni az uj Krisztust. A plébános ezért ráripakodott: — Miért nem veszed le a kalapodat a Krisztus előtt? — Hogy venném le, instá'om, hiszen ismerem én ezt a Krisztust még szilvafa korából! így vagyunk az ellenzékkel, mélyen tisztelt Uraim. Mig virágozni, mig Ígérgetni kellett, ezek az urak is beígértek a nem - zetnek mindent; mikor azonban kor mányra jutottak s teremni kellett volna, nem termettek egyebet quótafelemeiés- nél, meg vámszerződéses lyukas mogyoróknál. Innen van, hogy most a nemzet azt feleli: „Mit lármáznak ezek a nemzet-megváltó Krisztusok, hiszen ismerjük őket a koalíciós kormányzat szilvafa korából!“ Mélyen tisztelt Uraim 1 Madách Ember tragoediájábau szerepel egy gépész, aki tulfüti a gépet. Konstatálnunk kell, hogy a gépedet időközöokint az üzembiztosság szempontjából is tu kell fűteni. A magyar állam gópeze e az ob- strukció miatt 10 éves stagnációra volt kárhoztatva. Egyszer csak a gép háta megé kerül egy gépész, aki megállapítja, hogy ha a gép nem jár, megeszi a rozsda s megállapítja azt is, hogy nincs "itt semmi baj. csak erősebb gőzt kell alkalmazni. És ime, Uraim, *z első nagyobb energiadagtól hatalma* lendü:etet ve*z a gép kereke. Az azt lenyűgözve tartó obstruktorok széjjel vágódnak. — Jasth Gyula kivágódik a tengerpartokig. Vázsonyi Vilmos a budapesti főpolgármesteri szék alá. Hát lehet azon csodálkozni, ha ezsk az urak most b zonyo* fokú katzenjammeres állapotba jutottak ? I En nem kívánom, hogy ez a katzenjammeres állapot sokáig tartson, azt azonban minden becsületes magyar ember kívánj*, hogy a gép c«ak hadd járjon. S nekem erŐJ a meggyőződésem, hogy azon a sokat emlegetett nagy választáson a nemzet nDg olyan kerületekben is, ahol a demagógia olyan könnjen tudta érvényesíteni a maga fegyvereit, — a gróf Tisza István támogatására fog sietni Megunták már az emberek a lyukas mogyorókat. A nemzet politikai érettségéért, a nemzet konszolidációjáért folytatott becsületes és igazán idegeket emésztő nagy munkájáért Isten éltesse a Kegyelmes Urat sokáig 1 * A tegnapi hatalmas ünnepiéiből konklúzió kóppen annyit megállapíthatunk, hogy úgy a szónokok, mint a díszoklevelek művészi értéke tekintetéből Szatmári illeti minden kétséget kizárólag az elsőség. Ez nemcsak kiküldőt munkatársunk szerény véleménye, hanem ezt vallották a többi városok küldöttségeinek tagjai is. Szatmár város küldöttsége kitett magáért és minden bizonynyal elérte azt, hogy gróf Tisza István miniszterelnök a legszívesebben fog a szatmáriak deputá- ciójéra visszaemlékezni s mindenkor készségeién eleget fog Szatmár váró* jogos kívánalmainak tenni. Tegnapi jelenté«ünkben — tévédé •ünkből — a küldöttség tagjai között szerepeit Gind.1 Antal és Pethő György, akik a deputácioval nem utaztak Budapestre. Tévédé Minket ezúttal igazítjuk helyre. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár.
