Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-25 / 271. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. i POLITIKAI NAPILAP fjabemüs . . . (d s.) Régi és jogos panasz — Ádám apánk óta sok helyes tiltakozás hangzott el ellene szó­ban és Írásban — hogy senki az ő atyját szaba­don és kedve szerint meg nem választhatja. Az atyák ráoktroyálják magukat a gyermekre, aki igy egy egész éle­ten át kénytelen törni a rosszul, illetve nem általa választott férfiú atyaságát. Eddigeló a városok igen helyesen kivételt képeztek eme törvény alól, meg lóvén nekik adva a lehetősége és joga annak, hogy — amit az egyes ember nem tehet meg — szabadon választ­hatta az ó atyáit aszerint, hogy kit, illetve kiket tart arra érdemeseknek, hogy bölcs atyai belátással, szeretettel, sok élettapasztalattal, higgadt komoly­sággal atyáskodjanak a város örök időkre berendezett háztartásában, életbe­vágó kérdéseiben, milliós pénzügyeiben, sokezer ember létérdekére vonatkozó közdolgokban. És a városok, közöttük Szatmár városa is, helyes körültekin­téssel használták fel eddig ezt a jogu­kat. Gondosan ügyeltek arra, hogy olyan ember kerüljön be a tör­vényhatóságba, aki már kiállotta annak a próbáját, hogy odavaló, aki vagy bennt a törvényhatóságban bizonyította már, hogy megállja ott a helyét vagy pedig — ha eddig ott ott nem volt erre alkalma — a köztér más helyein, de mindenesetre legalább a saját éle­tének berendezésében bizonyságát adta annak, hogy külömb a többinél s megérdemli a közbizalmat. Olyan embe­rek, akiknek még sem idejük, sem al­kalmuk nem volt legalább a saját éle­tük berendezésében nagyobb koncepció­kat elárulni, eddig meg sem kísérel­hették, hogy a közbizalmat maguk felé terelgessék. A vasárnapi nap, Szatmár neveze­tes napja, amelyen a törvényhatósági bizottság tagjai kerültek választás alá, amikor a városnak gyakorolnia kellett volna ezt a kiváltságos jogát : a város­atya választást, szomorú bizonyságot szolgáltatott arról, hogy szakított a régi hagyományokkal, a komolysággal, a bölcs belátással és nem ő maga oszto­gatta a bizalmat azoknak, akik arra ér­demesek, hanem hagyta fosztogatni ezt a bizalmat azok által, akik — hogy nagyon enyhén szóljunk : — ügye­sebbek. Nomina sunt odiosa. A megválasz­tottakról vagy jót vagy semmit. Annyi­val is inkább, mert kétségtelen, hogy az uj emberek közt is találunk nem egy érdemes nevet. Hogy nyert-e a város azokkal, akiket városatyául vá­lasztott, azt majd eldönti a következő hat esztendő. Jóslásokba nem bocsát­kozunk, mert az hálátlan és bizonytalan mesterség. Nem akarunk személyeket sem megmarni, mert ez még hálátla­nabb, egyszersmind csúnya mesterség is. De igaz szomorúság fog el ben­nünket, a választók komolyságába vetett hitünk rendül meg akkor, amikor vé­gigtekintünk azoknak a névsorán, akik ezen a választáson kimaradtak ennek a városnak törvényhatósági bizottságából. Egy sereg tekintélyes, munkás, ér­demes ember, akik éveken át becsüle­tesen, szorgalmasai, c’fogulatlanul, ko­moly érettséggel szolgálták a város ér­dekeit, akiknek a neve a közgyűlések tárgysorozatának minden fontosabb pont­jánál komoly hozzászólások, megfontolt, bölcs érvelések, önzetlen állásfoglalások kapcsán van megörökítve a jegyző­könyvekben, a város életében. Akiknek élettapasztalataira, széleskörű tudására, higgadtságára szüksége volt a város­nak, akik nem a titulusért, a saját hiúságuk kedvéért lettek városatyák, hanem a város érdekében ültek a köz­gyűlés termében éveken át. Nem kell itt neveket említeni, köz­tudomású a névsor, amely kimaradt a vasárnapi választáson — mint a válasz­tás lefolyásának szemtanúi mondják : — azért, mert nem „dolgoztak“ eléggé Nem „dolgoztak eléggé ! Éveken át dolgoztak ezek az emberek becsület­tel, szorgalmasan a város érdekében, de az ízlésük nem vette fel a versenyt azzai a „dolog“ gal, amelyet mások, a kevésbbé finnyásak — tisztelet a kivé­teleknek — hat évi vagy még több pihenés után a választási kampány tar­tama alatt kifejtettek, tehát ezek a ke­véssé agilis, „dolgozni“ nem tudó em­berek nem valók a törvényhatóságba. Hogy hogyan folyt le a választás, arról jobb nem beszólni. Hogy miképpen huzgálták a gyanútlan szavazót hatféle még az urna előtt is, hogy tépték ki a kezéből, a zsebéből a szavazócédulát, micsoda Ígéretek, fenyegetések, presz- sziók előzték meg, áruig a választó „sza­bad akarata“ az urna előtt megnyilvá­nult, annak a felsorolása addig tartana, hogy közben lejárna a megválasztott városatyák mandátuma. A választás eredményének hatása magán viseli a lehangoltság bélyegét. Emlegetnek petíciót, sőt hire jár egy impozánsabb demonstrációnak is, amely nem a kimaradtak, hanem éppen a megválasztottak részéről van készü­lőben. Ezekről azonban ma még korai dolog beszólni. Egyelőre beszámolunk a nagy nap eredményéről, amely a következő : A» első kerületben lejárt öt bizottsági tag mandátuma. A le­lépő t gok névsora a következő: Teitel- baúm Herman, Ungor István, dr. Kölcsey Ferenc, Losonczy József, dr. Tanódy Márton. A választást, amely a ref. gimná­zium tornacsarnok .ban folyt le, dr. Le hotzky János bankigazgató mint elnök és Wallon Lajos h elnök vezették. A kerület 604 választója közül 1 sza­vazott 487. Ebből kapott *) : dr. Südy Tibor (uj) 247 szavazatot Unger István 245 „ dr. Tanódy Márton 210 „ Losonc vy József 197 „ Franki Mihály (uj) 191 „ Ezeken kívül dr. Dénes Viktor kapott 189, dr. Kölcsey Ferencz 176, Inglik József 158, dr. Rác Endre 158, dr. Jordán Sán­dor 109, dr. Borgida Lajos 96, Szabó Balázs 59 szavazatot. A régi jelöltek közül nem lépett fel Teitelbaum Herman, kimaradt dr. Kölcsey Ferenc Ebben a kerületben volt talán legiz­galmasabb a választás. Itt dolgoztak leg­erősebben a kortesek és a szavazatok ösz- szeadásánál tetőpontjára hágott az izga lom, ameiyet a Franki Miháiy és dr. Dé­nes Viktor közötti erős küzdelem vál­tott ki. A második kerületben nem kevésbbé volt erős a küzdelem. A megüresedett öt bízót sági helyért tizenkét jelölt küzdött. Itt az utolsó pillanatig ki­számíthatatlanok voltak az esélyek. Ezt a választást, amely a ka holikus elemi iskolában folyt le, Jankovits János elnök és dr. Haraszthy Béla h. elnök ve­zették. *) A vastagabb b-tűvel szedett ne­vek a megválasztott városatyák. Szárított czukorrépa szeletet csak waggon rakományonként jutányos árban szállít a szatmári czukorgyár r-t. Jelen számunk 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents