Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-23 / 270. szám
f Negyvenötödik évfo'yam Szatmár, 1913. 270 szám Még eggszer a városfejlesztési programúiról. Irta: Figus Albert városi főszámvevő. A város polgármesterének és tanácsának az a ténykedése, hogy a legutóbbi közgyűlésen a költségvetéssel egyidejűleg városfejlesztési programmot is adott, az illetékes körökben igen különböző érzéseket támasztott. Pedig ez a terv eddig is megvolt, csak különböző faktorok „szétszórt“ ideái voltak, most összegyűjtve lettek egy rendszerbe, melynek alapján a hivatalos körök tudják, mi felé kell töré- kedni, az ellenőrző törvényhatóság pedig tudja, mit kell számon kérnie. Visszatérve a különböző hatásokra, engem legjobban a „terminusok“ érdekeltek, amelyeket a megvalósulás lehetőségével kapcsolatban emlegettek. Hallottam még két emberöliőről is beszélni. Óriási nagy a tévedés, mert mi olyan programmot akartunk csinálni, amelyhez egy emberöltőnek a fele is sok és amely tervek megvalósításánál legfőbb kellék az „akarat.“ Szomorú volna a város vezetőségére is, meg a képviselő- testületre is, ha nálunk egy ilyen akarat megszületésére két emberöltőig ke1- lene várni. Nézzük meg jól ezt a városfejlesztési tervet s azt fogjuk látni, hogy a tervezett alkotások egy ilyen tekintélyes része nem más, mint egy olyan üzlet, amelyhez a közönség egészségügyi, szociális, kényelmi stb. érdekei fűződnek s amelynek hiánya ma a közönség nélkülözését vonja maga után. Üzletről lóvén szó, természetes, ez inproduktiv befektetés nem lehet, sőt még valamelyes nyereségről lehet szó. amely annas a közönségnek a zsebében marad — és itt van a legújabb várospolitika súly pontja, — amelynek jólétére készült a beruházás. A közönség áldozatkészsége sem eshet itt súlyosabban a mérlegbe, mert hiszen a létesítmény által régen érzett hiányai, nélkülözései szűnnek meg, emellett a köz- és magánvagyon értéke emelkedik. Kérdem én, melyik kultur- ember nem áldoz a legszívesebb készséggel évente 70—80 koronát azért, hogy vízvezetéke és csatornázása legyen? Ki fogja ezt az ellenértók nélküli veszteségei közé számítani, mikor ezzel a maga és a családja egészségén, jólétén összehasonlíthatatlanul nagyobb értéket nyer. Az a köztehez, amely ennek a nyomán támad, nem teher, hanem életfeltétel, a kulturember legelemibb életszükségletének a meglizetése. A városnak, mint erkölcsi testületnek, a terhei nem növekednek ezáltal, az egye- dek terheit pedig ennél a kérdésnél számításba venni nem szabad, mert ma már kinőttünk abból a korból, hogy a sár ellen nem aszfalttal, hanem magas- szárú csizmával védekezünk. Itt tehát az „akarat“ mellett az idő kérdése csak annyiban jöhet szóba, hogy a kedvező konjunktúrák felhasználásával „ügyességet“ is fejtsünk ki. Tény, hogy a mai pénzviszonyok nem alkalmasak az „ópitósro,“ de hát ez sem tart örökké s ha a válságnak a legmegbízhatóbb fokmérőjét vizsgáljuk, a bankkamatláb változását, látni fogjuk, hogy egy kritikus idő sem tarthat esztendőkig, tehát a válság miatt nem éppen kell emberöltőkről beszólni. A városfejlesztési tervezet egy másik kategóriája alá tartoznak azok a létesítmények, amelyeknek tervei ugyancsak nem nehezednek általánosságban a mi polgárságunk vállaira s bár nem sorozhatok a jövedelmező üzletek sorába, mégsem emelik a polgárság közterheit, hanem az indirekt jövedelmi források intenzivebb kihasználásából létesülnek. Ezek az utcarendezések és burkolások, amelyek a kövezetvám-jövedelemből teljesítetnek, amely kövezetvámot a város kötelékébe nem tartozó, de itt fogyasztási piacot kereső gazdasági tényezők fizetik. Ma ez a jövedelem annyi beruházást, amennyit a város hiányai megkövetelnének, nem bir el, de csak azért, mert nincs kellőképpen kihasználva Emellett bizonyít sok egyéb megfigyelésen kívül a többi összes magyar város ezen jövt delmének statisztikája, amelyek között városunk a jövedelem csekélységével a legutolsó helyen áll. Ha sikerül ezen jövedelmi forrásunkat — ami meggyőződésemben kétségen felül áll — évi 50 ezer koronával emelni, megszereztük egy millió korona értékű utcaburkolásnak, Deák-tér, Árpád- és stb. utcák rendezésének ösz- szes előfeltételeit. Az öntudatos munkára mutat az, hogy a városfejlesztési programm előtt már munkába vétetett ez a kérdés és csak rövid idő kérdése, hogy a közgyűlés asztalára kerüljön. Ezek a kérdések képezik a programm gerincét, ami ezen felül a harmadik kategóriába marad, csak egy-kót kevósbbé fontos tétel, amely részben államsegély, részben a rendelkezésre álló alapjaink felhasználásával valósítható meg s talán csak a városháza és vásárcsarnok építése az, mely tisztán a közönség áldozatkészségétől van függővé téve. Ennél a kérdésnél sem szabad megfeledkezni arról, ha a város a fejlődés útjára tér, ezzel párhuzamosan fog haladni teherbíró képessége is, mely fedezetül kell, hogy szolgáljon azoknál a beruházásoknál, amelyek másból nem létesíthetők. Lehet, hogy túlságos sok szeretettel vetettük bele magunkat ebbe a kérdésbe, de ez inkább erény, mint bűn és szent meggyőződésem, hogy ennek a szeretetnek meglesz a gyümölcse. Az urnák előtt. Szatmar, nov. 22 A városatya választások vasárnapja virrad holnap. A vá os négy kerületének szavazó középpontját fölkeres k az illető keiületek polgárai és szavaznak azok fölött, a kikre a városi ó dekeiket bízzák, a kiket a közérdekű munkára alkalmasnak, hivatottnak tartanak. Olyan időbe esn k ezek a választások, a mikor az országot politikában egy most meghozott törvény kapcsán sok szó esik a törvényhatóságik önkormányzatáról. És m alatt a vármegyei törvénybató sági bizottságok kémből kiesik a tisztuji NOVEMBER VASARNAP E. 28. Lukr. oagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. ve voll cTö Ji közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEK I a őszi és téli idényre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Jelen sswa-na«astük 14 oldal.
