Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-18 / 265. szám
Negyvenötödik évfolyamSzatmár, 1913. 265 szám POLITIKAI NAPILAP Honmentés minden héten egyszer (£$) Már régóta hiányzott, már szomjasan vártuk, már-már, ha a szégyenünk vissza nem tart, követeltük volna a múlt és jövendő újbóli összecsapását. Hiszen már hogy is ne. Gróf Zichy János óta nem volt egy kis múlt és jövendő botrány. Majdnem három esztendeje, hogy nem verekedtek össze az urak kongregációi és a szabadkőművesek. A „Heti Szemle“ mindenesetre finom, differenciálódott érzékű újság. Tudja, hogy mi hat majd az újság ingerével, tudja, hogy mi kell az istenadta népnek, tudja, hogy panem, tudja, hogy circenses. Mivel pedig a panemet inkább saját maga fogyasztja el, csupán csak circensessel szolgál. Azzal azonban teli mértékkel. Leleplezi a szatmári szabadkőműveseket. Sárvárihüszárkárolyosdit játszik, mert azt hiszi, hogy a sárvári Huszár Károly játéka annak idején imponált, mert úgy gondolja, hogy a nép kívánalma közül elég, ha vagylagosan teljesítünk. Cirkuszt a népnek, cirkuszt, cirkuszt, leleplezést. A kenyeret majd Amerika szolgáltatja. Addig is, hogy éhen ne haljanak, adják a szabadkőművesek! Van nekik miből! Magyarországnak szomorú É szak- kelete a legsúlyosabban bűnhődik a múlt bűneiért. Talán sehol ennyire, talán sehol igy ki nem estek a földi javak birtokából az életet élni akaró horpadt mellű, roggyant térdű emberek. Kisemmizetten, megtépázottan, agyontaposva Gea anyánk hideg keblére borulunk fájdalmas zokogással mindannyian. A magot lessük, amit ősszel elvetettünk, a földet tapintgatjuk, amelyet elvesztettünk és a két karunk minden erejével turjuk a göröngyöt, hogy adjon valamit, valamit, amit némi jóakarattal betevő falatnak nevezhessünk. Ha soha, de most, a siralmas nyomorban, mint játékos egyakarásu gyámoltalan gyermekek, összefogtunk, szorosan, melegen, hogy szivünk dobbanását átérezhessük. Szorítjuk egymást, igaz öleléssel, kegyetlen jajdulással. A nagy, szent, becsületes béke megnyugo- dottságába, mig egyszer csak bele nem vihog, bele nem röhög a „Heti Szemle.“ A meggyőződések és hitek viszály- magvát hinti szerte, széjjel szakítja a szoros kapcsot, amelynek végre minden embert, aki ezt a kis szatmári közönséget alkotja, sikerült megértéssel ösz- szefogni. Az ember, a hon, a század meg- mentőjeképpen furakodik bele ebbe a nyomor melegétől összeterelt nyájba. Ez a nagyképü hazug gesztus a legfelháboritóbb! Ugyan hát, mit gondol a honmentő „Heti Szemle,“ éppen most, éppen ma kell cirkusz a népnek, mit gondol: most van itt az ideje századok meg- nemértettségének bombáit felrobbant- gatni ? Nem látja, hogy Magyarország minden újsága, minden sajtó orgánuma le tett az elvi kérdések lázadást és nyugtalanságot szító feszegetéséről, nem látja, hogy minden toll. amely ólombetűk fekete seregét dobja a papírra, egyért harcol, egyóv. küzköd: gyógyirt, balzsamot követel a gazdasági válság nyomorultjainak inficiált sebére ? Ha már éppen embert, hont és századot menteni akar a Heti Szemle,“ nyittassa meg a káptalani pénzintézetek Wertheim-kasszáit és dobasson egy pár marok aranyat — jó kamat fejében — a kisemberek utolsó előtti rángatód- zásának megszüntetésére. Vezércikkeket a papi birtokok nagyurainak asztalára, vezércikkeket írjon, amelyek meghassák a kegyes főpásztorokat, amelyeknek hatása folytán a pásztor nyája egy kis jó legelőhöz juthasson. Ma mindenkinek egyesülni kell a jövendő lalpraállitásáért és ma a „Heti Szemle“ kötelessége éppen úgy és éppen olyan „páholyt“ teremteni a jótte- vés és felsegélyezés szépségéért, önmagáért, mintahogyan és mint amilyet — szerinte — „a szabadkőművesek“ felállítani akarnak. Ma minden vallásnak, minden J szektának, minden szabadkőművesnek, I minden kongregációnak, minden embernek egy a kötelessége: . felégetni a viszály cirkusait és belenyomni az ekevasát az újbóli élhetés szikes ugarába ! | YáVirat, telefon. Kossuth Ferenc a függetlenségi párthoz. Bpest, nov. 17. Politikai köröben feltűnést kelt Kossuth Ferencnek a betegagyából pártjához intézett intelme, melyben óva inti a függetlenségieket, hogy az oda nem tartozó dolgokat a delegációba bele ne vigyenek. Őrködni kell, hogy a delegáció bizottság maradjon és centralparlamentté át ne alakuljon. Politikai körökben kíváncsian várják, hogy mennyiben fognak alkalmazkodni Kossuth intelméhez Károlyi Mihály és többi delegátus társai. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a miniszterelnöknél ma egész napon tartott tárgyalások után, melyeket a horvát politikusokkal folytattak, a horvátországi helyzet szanálása minden valószínűség szerint biztosítottnak tekinthethető. Munkapárti győzelem. Arad, nov. 17. Tegnap éjjel fél 1 órakor értek véget a törvényhatósági bizottsági tagválasztások, amelyeken a munfcupárt föiényes győzelmet aratott. Harminchat városatya közül huszonnégy munkapártit választottak meg. Az első és negyedik kerületben csak munkapártiak győztek, mig a harmadik kerületben, — amely mindenkor ellenzéki volt — csak három ellenzéki jelöltet választottak meg. Templom Szutejmán szultán sírja fölött. Szigetvár, nov. 17. Vd sárnap szentelték föl Turbék községben azt az uj templomot, amelyet Szu- lejman szultán sírja fölött emeltek. A templomszentelósen részt vett a budapesti török konzul és számos török előkelőség. A delegációk elnöke Becsben. Bócs, november 17. Láng Lajos báró, a delegáció elnöke ma Bécsbe érkezett és a Bristol szállodában szállt meg. Láng báró holnap átköltözik a Magyar Házba. Tisza István gróf miniszterelnök holnap utazik Bécsbe. NOVEMBER KEDD Odó ap.
