Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-02 / 226. szám

I

Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 226 szám.

Az uzsora.

Kezdünk ráeszmélni, hogy az a bizonyos barbár középkor nem is volt

olyan nagyon barbár, mint amilyennek emle^ getik. Egy sokáig virult intézményről: az adósok börtönéről például egyre világosabban kiderül, hogy tulajdonképpen humánus berendezés volt, amelyet a mai szociális alkotások egy csapata csak meglehetős hiányosan tud pótolni. Mert tulajdonképpen mi is történt az intézmény korában a fizetni nem tudó adóssal? Történt az, hogy bezárták, vagyis ellátták hajlékkal és élelemmel addig, amig a megváltó pénz meg nem jelent, vagyis a gazdasági helyzet kedvezőbbre nem fordult. A becsületét ez az időleges elvonulás bizonyára nem érintette, mert olyan barbár, hogy a pénztelenséget becstelenségnek Ítélje, a középkor nem volt.

Even barbárságra még a legújabb kor se vetemedik, amely pedig sokkal kegyetlenebb a megszorult emberekkel szemben, mint a régi századok voltak. Ezek enni adtak neki. most a bőrét nyúzzák le. Példával és bizonysággal szolgál nem kevésbé komoly és hiteles forrás, mint a közös jegybank legutóbbi jelentése, amely elmondja, hogy a pénzintézet a romlatlan erkölcsű, jó vidéken,

ahol még várj. szív és érzés az emberekben, kilencedfél százalék kamaton felül évenkint húsz százalékos jutalékot is fizettetett magának az adósától. Vagy ott van a hires lugosi eset, a tízezer koronás provízióval, amelyet a lugosi járásbíróság oly díszes módon megbélyegzett.

Egetverő dolog! — sikolt föl a

lélek az emberben. Pedig kár sietni a sikoltással és kár túlozni a magasságokat. Van ennél "nagyobb uzsora is, amelynek harminc percent is kevés. Ott van a másik hiteles eset, amikor egy másik pénzintézet négyezer korona adósság miatt ellicitáltatta boldogtalan áldozata tehermentes, harmincezer koronát érő birtokát, hogy megkaparitsa magának — kétezer koronáért.

Ne pazaroljuk el tehát az átkainkat és a minősítő jelzőinket azok fejére, akik nem is harminc, hanem csak huszonnyolc és fél százalékos kamatra adnak kölcsönt megszorult felebarátainknak. Ha az a boldogtalan birtokos, akit ez a második példa tett földönfutóvá, talált volna egy ilyen nemes- lelkű intézetet, vagy tiszteletreméltó magántőkést, imáiba foglalná a nevét és jobban tisztelné, mint a közös bankot, amely sokkal olcsóbban adja ugyan a pénzt, de — nem ad.

Éppen ezért bajos a kabátgombjainkon kiszámítani, hogy . mit kívánjunk? Azt-e, hogy akasszák föl az uzsorásokat, vagy pedig, hogy minden

eszközzel szaporítsák őket. Az a bátor tálán, de őszinte véleményünk, hogy ez az utóbbi szisztéma a kívánatosabb. Sok-sok uzsorás, hogy a legvadabb verseny támadjon közöttük az üzletért. Ez az egyetlen, ami segítene, mert lehetővé tenné az áldozatnak, hogy a legkegyetlenebb uzsorás elől a kevésbé kegyetlen uzsorás védő karjaiba menekülhessen.

JfáVirat, telefon.

A jegyzők és a kormány.

Segesvár, okt. 1.

Nagyküküllő vármegye községi és körjegyzői ma nagygyűlést tartottak Segesváron

A nagygyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy Tisza István gróf minisz- tereiaöknek és kormányának bizalmat és köszönetét ezavaz, odaadó ragaszkodását és hódolatát fejezi ki a kormány előtt a köz- igazgatási reform mielőbbi keresztülviteléért.

Ezután Uszkay Bálintot, az országos jegyzőegylet elnökét táviratilag üdvözölték.

Nagy betörés Fiúméban.

Bpest, okt. 1.

Fiúméból jelentik, hogy özv. Berna- íics Jánosné magánzónő ma megjelent a rendőrségen és azt a panaszt tette, hogy az éjjel nála betörők jártak és egyik szobájából tízezer koronát érő ékszereit ős készpénzét elrabolták. A nyomozást megindították.

OKTÓBER

2

CSÜTÖRTÖK

Leodegár

A kolera története Városunkban.

Irta: Fodor György nyug. főlevé’táros.

(Folyt, és vége.)

A kolera országunkban és városunkban 1831-ben dühöngött ismét mgyrnérv- ben; különösen pedig a felvidéken, hói e miatt a nép alsó rőtege fel is támad* az urak ellen — azzal gyanúsítván őket, hogy a kutak vizeit megmé'rgezték s ezzel idézték elő a nagymérvű halálozást.

Ez a lázadás sok ártatlan ember életébe került, — tehát a törvényhatóságok kénytelenek voitak a lázadás elfojtására erősebb rendszabályokhoz nyúlni, — úgy, hogy a lázongók közül nagyon sokan életükkel fizették meg a rakoocátlankodást.

1911 ben a Magas Tátrában és a Sze- pességen történt bolyongásaim közben a lőcsei levéltárral kapcsolatos múzeumban láttam is azokat a kínzó és akasztó szerszá mókát, melyeket a lázadás elfojtására használtak. Tehát ott nemcsak a kolera, — hanem a törvényhatóságok is pusztították a lakosságot.

Megyénkben először Cseke községben ütötte fel tanyáját — hová a sótutajosok által Tiszaujlakra hurcolva — vándo rolt át.

Városunkban julius 11-ón jelezte megérkezését és augusztus hó 19-éig szedte áldözatait, a mi hatóságunkat a következő erélyes intézkedésekre késztette : a felmerült betegségek megfigyelésével s a betegeknek elkülönítésével a tizedbizíosokst bízta meg, valamint ez ilyen betegek élelmezésének gondozásával is. A betegek részére ispotályul a Hajnaihasadási korcsmaházat, a sírásók részére pedig a Bikaói telkét jelölte ki, hogy igy a néppel egybe- köttetésük ne legyen A piacon lévő mészárszék- két azonnal bezáratta s a busáruiást a Szamos parton lévő Uj u'ca végéra telepi tette ki.

Á csizmadia, kenyérsütő, lakatos, fazekas, szabó és szíjgyártó színeket a piacról kiiliotta, valamint a piacot disztelenitő 8 az egészségügyet pedig valósággal fényé gető, elavult áruboltoeskákst is bezáratta s elíuksrittatásuk iránt intézkedett. Ennek köszönhető, hogy a város a mai nagy piacteret nyerte meg.

A ielkészi hivatalokat az Istentiszteleteknek a szabad ég alatt való tartására utasította, ügy, de ez az intézkedés célravezetőnek nem találtstván — úgy intézkedett, hogy az Istsntiszteletsk reggeli és esteli 6 órakor, — vasárnap és ünnepoapo kon p’ dig többizben tartassanak, hogy igy a hívek összetorlódása kikerültessók. Ha rst-gozni csak a halálozáskor volt szabad, de a temetéskor nem stb.

stx.*.a*u»fe 6 «Mal.

Városunkban 1831. julius 11 érői súg. 19-őig 65 egyén szenvedett kolerában, kik közül csak 14 gyógyult fel, mig 51 elhalálozott. (L, 1831. évi 1475. sz. tjkv.)

1848-ban ismét berontott közénk s okt 20-tói dec. 8-áig 215 egyén betegedett meg benne, kik közül csak 67 gyógyult meg, mig 148 nak életét kioltotta. (L. 1848. évi 3691. sz. tjkv.)

Mint azt mindenki tudhatja, 1849-ben mintegy 2CO.OOO főnyi muszka hadsereg nyomult br országunkba a szabadságharc leverésére. E hadseregben iszonyú aratást vitt véghez a kolera, mert mohón falták a nyers uborkát, tököt és rothadt szilvát. így csak Kassa városában és környékén mintegy 4000, az ország többi részében pedig mintegy 40 - 50,000 muszka pusztult el. Nagy — és mondhatni — igazán megérdemelt büntetés volt ez ez orosz kolosszális hatalomra, amely szabadságharcunk leverésére vállalkozóit.

Hogy a fco'era városunkban 1848-ban szerepelt volna, annak levéltárunkban semmi nyoma sincs.

1873 ban ismét visszatért hozzánk ez a hivatlan 6» rettegett kóborló vendég. Bár a hatóság a véss meggátlására és elfojtására megtett minden lehetőt — és mégis 985 en betegedtek meg benne, akik közül 554 elhalt (az elhaltak közt 425 helybeli, mig vidéki 120 volt). Ez a csapás junius

/