Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-12 / 235. szám
Negyvenötödik évfo yam. Szatmár, 1913. 235. szám ijoíc percenttől — harmincig és vippza, OKTÓBER VASARNAP E. 22, M. N. Az 1883. évi XXV. törvénycikk a törvény illő komolyságával és alaposságával körülírja azokat az úgynevezett kritériumokat, amelyek az j uzsora vétségének tóny- l álladékát megállapítják I és megfelelő büntetést | állapit meg azok ter- l hére, akiknek cselekménye ezeket a kritériumokat — mint ugyancsak jogi nyelven mondják — kimeríti. A törvény negyedik szakasza megszabja, hogy a 8 százalékot felül nem haladó kamat kikötése, elfogadása vagy érvényesítése büntetés alá nem esik. Minthogy ebben a szakaszban a törvény nem mondja ki imperative és világosan, hogy a 8 százalékon és az ezen felüli kamatszedés eseteiben csak akkor állapította meg az uzsorát, ha a 8 százalékon felüli kamat mellett az uzsora tényálladékának többi ismérvei is fennforogtak. Ez a 8 százalékon felüli liberalizmus fölöttébb méltányos volt mindaddig, amig ezzel a jogi praxissal a kereskedelmi praxisban vissza nem éltek és automatice el nem kezdték tágítani a 8 százaiékot annyira, hogy ma már — amint erre konkrét példa is van — a 25—30 százalék is élvezi a büntetlenséget. Az uzsora ismérveinek ilyetén tágításához segédkezet nyújtottak az elmúlt években beállott és még beláthatatlan időkig tartó rossz pénz/iszonyok is, amelyek lassanként belevitték a praxisba azt a téves felfogást, hogyha a pénzt drágán adják a vidéki bankoknak, akkor ők még annyi méltányossággal sem kötelesek ügyfeleikkel szemben, hogy legalább a saját hasznukat mérsékeljék és a pónzdrágaság által okozott károkat ne hárítsák teljesen a hitelt kereső és arra rászorult közönségre, hanem ők is osztozzanak abban. Igaz, hogy a bankoknak ezer okuk van arra, hogy hasznukat éppen most fokozni igyekezzenek, amikor minden oldalról veszteségek érik, amikor horribilis összegeket kell leirniok, amikor a normális hasznuk sem elegendő ahhoz, hogy veszteségeiket pótolja, de egyrészt az uzsora törvény nem ösmer ilyen salvus conductust, másrészt pedig az az ügyfél, aki fizetni akar és akit nem terhel semmiféle vád azért, mert a pénzintézetek hübelebalázs módra, köny- nyelmüen hiteleztek, hogy jön ahhoz, hogy az ő bőrén nyúzzák be, amit ezzel a könnyelmű hitelezéssel másoknál vesztettek ? Az uzsoratörvény ilyetén tágításából, a törvény túlzottan méltányos alkalmazásából határtalan visszaélések fejlődtek ki. Mert ha igaz is, hogy a vidéki kisbankok 10-12 százalék mellett kapnak visszleszámitolást, ők viszont határt nem ösmerő lelketlenség- gel nyomták felfelé a kamatlábat 15— 20—30-ig. Vérlázitó és felháborító adatokat szolgáltatnak ehhez a lelkiismeretlenséghez azok a leszámítolási jegyzékek, amelyeket úgyszólván naponta hordoznak a kegyetlenül megurozsázott emberek a lapok szerkesztőségeibe és az ügyészséghez. Különösen elitélendő és súlyos beszámítás alá eső ez az uzsora akkor, mikor olyan emberekkel történik meg, akik kölcsöneiket a pénz olcsósága idején, nyugodtabb időkben vették fel. Mert amig az, aki most vesz fel kölcsönt, jóelőre megtudja, hogy milyen nehéz feltételekkel kapja meg a kölcsönt és ha nem tetszenek neki ezek a feltételek, nem muszáj felvennie a pénzt, az, aki annak idején 7—8 százalékra kapta, most kénytelen nyögni a kétszeresére felsrófolt kamatokat, mert nincs módjában a tőkét visszafizetni. A presszió, amely az uzsora mellett más büncselekménynyel is kacérkoEmlékbeszé n Gróf Teleki Géza v. b. t. f. feleit. Tartotta a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület 1013. okt. 8-iki rendkívüli közgyűlésén Dr. Böszörményi Emil ügyvezető alelnök. Tisztelt Közgyűlés ! Szatmár vármegyének kortársaink közül legkimagaslóbb, legnagyobb fia, a mi vezérünk, a mi elnökünk: római szent birodalmi gróf széki Teleki Géza v. b. t. t. meghalt. Büszkén vallottuk, büszkén tar.Írattuk Őt Elnökünknek, nemcsak azért, mert pályája deleiőja ritka magasságot ért, a ki rályi bizalom Magyarország belkormány- zatának élére, a belügyminiszle i méltóságra állítván őt, hanem kiválóan ritka erényei és példaszerű jelleme miatt. A megalkuvást nem ismerő magyar fajszeretet, az ernyedetbn munkásság, páratlan szívjóság és hóditóan közvetlen egyénisége voltak alkotó elemei elhunyt elnökünk jellemének, mely őt az igazi, magyar mágnás példánykőpévó, az igazi magyar férfi tipikus alakjává tette. Tántorit hatatl n erős magyarságáról számtalan bizonyítékot szolgáltat a minisz téri irattár beporosodott aktáitól kezdve egészen Pribékfalva község legutolsó parasztjáig minden, ahol ólt, működő t és hatott. Uradalmában az o áh nemzetiségű népbe szeretetteljes energiával beviszi a magyar érzést, a magyar szót. A magyar kultúra buzgó apostolaként félszáz különféle irányú kulturális egyesület munkájá- b n visz összes erejét igénybevevő, vezető, irányiló szerepet és ezzel hervadhatatlan érdemeket szerez a magyarság jövendő nagyságának megalapozásában. Feladatává leszi a nemzetiségi kérdés megoldását és bámulatos szívóssággal tör e cél felé nemcsak ott, ahol mint földes ur hathat az egyesekre, hanem az általános viszonylatokban is. Az épp most sikeres megoldást nyert magyar gór. kath. püspökség előharcosa, a magyar liturgia buzgó munkása volt gróf Teleki Gáza. És működött kit uióan, tántorithatatlanul lobogó hon- és fajszeretettői megihletve. Ez volt gróf Teleki Géza. Régi, hatalmas főúri nemzetségből származott, melynek fénye és dicsősége messze századokba ragyog be és amely, ek egy kiváló szülötte a régi Erdély sorsát tartóba kezében s nem egy tagja birt i á nyitó befolyással magyar hazánk irodalmi, közgazdasági és politikai életére. És mégis gróf Teleki Gézát nemzetiségének fényes,' hatalmas múltja nem szédítette el, nem nyugodott az elődök szerezte babérokon, hanem kora gyermekségétől a munkának szentelte magát. O maga akarta felküz- deni egyéniségét, hogy ő legyen nemzetségiek díszére s ne nemzetsége adjon neki fényt, hatalmat és könnyű é'etet. Egy hosszú élet munkásságát, néha nehéz küz-
