Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-07 / 230. szám

(1913. október 7.) 230. szám. SjZAMOS 3. oldal. Előfizetőinkhez! Az évnegyed lejártával fel­kérjük nagyrabecsült előfize­tőinket, hogy úgy a hátralé­kos, valamint előfizetési dija­kat a legrövidebb idő alatt beküldeni szíveskedjenek, mert a hátralékosoknak lap küldését négy nap után okvetlenül beszüntetjük. A két Böske, a két romantikába botorkált siheder- leány szorgalmasan olvashatta az újsá­gok szenzációit az utóbbi idők véres szerelmi tragédiáiról. Én nem tudom, mi lehet abban C3ábitó, hogy az újsá­gok, a hangulat által befolyásolt, gyors munkájukban olyan megható, szépen szoktak Írni a tragédiák áldozatairól. Nem tudom, miért vágynak rá naiv és együgyű lelkek, hogy a nyomtatott betű olyan szépen sírjon a véres tetemük fö lőtt. Nem tudom, hogy miért nem gon­dolnak arra eme szerencsétlen rabjai a romantikának, hogy amikor az efemer hangulat majd ráborul a koporsójukra, akkor mindenki a világon élvezi ezt a fekete alapra festett rózsaszínű képet, csak éppen ők nem, akik ezért a szép szerepért az életüket áldozták oda. Úgy kell lenni, hogy előbb el kell veszteni egy élethez fűződő minden re­ménységét a fiatal leánynak, hogy szét- tépett rózsaszín álmainak gyenge kár­pótlásául megelégedjék a koporsójára boruló hangulattal, amelyet ő a más­világon — a mi szemünk előtt a ned­ves, rohasztó sirgödörben — élvezhet csak. Valószínűnek tartom, hogy nem volt olyan komolyan tragikus az a sze­relem, amelyet a két Bőske érzett imá- dottja iránt, mert a tragikus erő meg­szűnik ott, ahol a szerelmes vetólytársak kiegyeznek egymással ölven percentre. Két kis veréb, két értelmileg a sa ját nívóján alul, testileg ellenben elő­nyösen fejlett kis veréb sok meleg, rokonszenves könnyet hullatott már az újságcikkek fölött, amelyeket helyzetük h sonló voltánál fogva olyan megértőén tudtak elolvasni. A Tolnai meg az Érdekes a képét is hozza az áldozatnak és ehhez a fél- világhirességhez bizony a varrókisasszo­nyok sohasem jutnak hozzá, ha a saját pályájuk eredménytelen utjain ha­ladnak. Mondom: bizonyos, hogy az, aki már előbb nem botlik nagyokat ezen a pályán, akinek lelkében és testében nem csinál nagyobb károkat ennek a pályá­nak a rossz, döcögős útja, ,az szépen elboldogul a Tolnai meg az Érdekes nél­kül, aki nem vesz ugyan puccos ruhá­kat, de alapit moszatos kis családokat, akikben édes anyjuknak több örömük telik, mint az összes képes hetila­pokban. De hát ki neveli ezeket a sárga, selyemharisnyára, csipkés bugyogóra vágyó kis szerencsétleneket ilyen cé­dává ? Apja-anyja nem hajtotta rá erre a pályára se Dorka Erzsit, se szegény Nagy Erzsikét. Egyet pedig mindenekfölött meg kell állapítani: hogy az az ember — nem muszáj még mindig forogni a ki- irott nevének — aki férfiúi mivoltánál fogva beleesett, ennek a rettenetes eset­nek a forgatagába, az legkevósbbé oka annak, hogy Dorka Erzsi éppen úgy belegabalyodott, mint szegény Nagy Erzsi. Valószínű, hogy ő egyiket sem hitegette azzal, hogy jobban fogja sze­retni a másiknál. Élt az alkalommal, mint ól körülötte — kivétel nélkül — minden fiatal, temperamentumos, élet­erős fiatalember, akinek különbejáratu legónylakása és esetenként pár koronája van. Az csak nem bűn, még csak nem is szégyen, hogy egy legényember fiatal, arravaló lányokat fogad a lakásán. Hi­szen olyan ritkán jönnek közzénk az orosz nagyhercegnők, hogy jóvérű fiatal­embereknek felajánlják megtisztelő sze­relmüket 1 És ha orosz nagyhercegnő nincs, nem utolsó dolog egy szemrevaló, csinos, fiatal, gömbölyű varróleány sem. Az legyen az Ítélő bírája és az mondja ki a marasztaló Ítéletet er e a pecches emberre, aki nem fordította volna meg kétszer a legénylakás ajtajának a kul­csát, ha két fiatal leány várja ölelő kar­jával. Ugyanez az eset éppen úgy meg töitónhetett volna minden más fiatal­emberrel, aki nyolcvanan alul fiatal és egészséges. És sok minden kötelessége van megírva a szent könyvekben, törvé­nyekben a férfiembernek, de azt még a legelvetemedettebb ideálista sem merte állítani sohasem, hogy fiatal férfi köte lessége leend: a könnyű női erényre felügyelni, azt a saját férfiassága ellen megvódelmezni. De megtörténhetett volna még az a nagyobbik szerencsétlenség is, hogy Dorka Erzsi nem olyan raffinált, ami­lyen és nem spórolja meg a tragédián a saját életét a közösen imádott férfiével együtt, nem hagyja a revolvert a halál rászánt Nagy Erzsinél, Dem engedi bele az öngyilkosságba a vetélytársnőt, ha­nem becsületes elvetemedettséggel be­tartja a megállapodást. Vagy pedig a társadalomnak te­gyünk nagykópü szemrehányásokat, hogy miért engedi veszélyes üzemmé fejlődni az iparossorban levő fiatal lányok vére felforrását, miért nem gondoskodik meg­felelő védőintézkedésekről, hogy egy fiatal ipari segódmunkásnő ne maradjon soha egyedül egy élvre v<5gyó fiatal emberrel, miért nem állít gouvernantokat mellé­jük, aki csak saját testén keresztül en­gedi elbukni a védenceket, miért nem parancsol a társadalom a fiatal férfi vérének, a szegény leány fény űzési haj lámának, könnyű szivének, ölelő karja féktelen vágyának, oktondi szive szerel­mes dobbanásának? Hát próbáljon parancsolni (*> Eljegyzés. Leövey József droguista 6 hó 4'én tartotta eljegyzését Glósz Miéi­vel, Glósz Ferenc honvódszázados leá­nyává1. Kinevezések. Hársfalvi János állami iskolai igazgató a batizi anyakönyvi kerü­letbe anyakönyvvezetőhelyettessé nevezte­tett ki. — A főispán a nagysomkuti áll. iskolai gondnokság elnökévé gróf Teleky Jenőt, helyettes elnökké Lemónyi Gyula gör. kath. lelkészt kinevezte. Veréczy Antal ünneplése. Veróczy Antalt, kir táblabirót, a szat­mári járásbíróságnak nyugalomba vonult vezető biráját ma este bankett kereté­ben ünnepli a törvényszék és járásbíró­ság bírói kara és az ügyvédi kar. A bankett rendezősége belevonta az ün­nepségbe Szatmár város társadalmát is és minthogy Veréezy Antalnak oly sok tiszte'ője van a városban, hogy meg­hívóval vagy aláírási ívvel mindenkit felkeresni lehetetlenség, a rendezőség ezúton hozza köztudomásra, hogy az Úri Kaszinóban megtartandó banketten mindenkit szívesen látnak s a banketten való részvételhez se meghívás, sem ivaláirás nem szükséges. A képző és iparművészeti tanfo­lyam szombaton délután 5 órakor tartotta alakuló közgyűlését, amelyen annak igaz­gatója Schőber Emil dr. főgimn. tanár el­nökölt. Az elnök úgy a tanárok, mint a lá­togatók üdvözlése után lendületes szavakkal ecsetelte a tanfolyam célját és álhatato', ki­tartó munkára buzdította a résztvevőket. Ezután a tanárok terjesztették elő munka programmjukat. A tanfolyam középpontja, lelke, az iparművészeti tervezés lesz és pe­dig az anyagra való kivitelt szem előtt tartva. Elő kerül abőrbatik, égetés, porce- lánfestős, faragás stb. különféle technikája. Kiegészítik e szakot alakrajz és csendélet rajzolás és festés, melyek előbbieknek szol­gálatában fognak állani. A tanfolyam órái hétfőn (alakrajz), kedden (müipari terve­zés), csütörtökön (csendélet) este 5—7-ig a kir. kath. főgimn. I. em. rajztermében tartatnak meg. Mivel a helyiségre nézve felsőbb, illetékes helyen kételyek merültek fel, a tanári testület egy folyamodvány c szándékozik fölterjeszteni a vall. és közokt. miniszterhez, hogy azt annak világításával és fűtésével egyszer s mindenkorra bizto­sítsa magának, nehogy ezen múljék, ho|,y a város által támogatott eme szépen vi­rágzó intézmény esetleg e miatt megszűnni kénytelen legyen. Hermann Ella fővárosi zenctanárnö. Bizonyára széles körben fog Szatmáron örömet kelteni az alábbi hir, amely nemcsk egy szatmári fiatal leány hatalmas előhala- dását, szorgalmának és tudásának diadalát jelenti Szatmár zenei életének is, amelynek városunkból már eltávozott mesterei nevel­ték Herman Ella hegedümüvósznőt, dr. Her­man Lipót szatmári ügyvéd leányát. Her­man Ellával eddig kevés dolga volt a rek­lámnak. sem forszírozott, sem soronként fizetett reklámhirek nem jelentek meg róla. nem kereste az olcsó reklám diadalait, nem molesztálta hangversenyek özönével szülő­földjét, holott talán többet tudott volna produkálni, mint az átlagos zenei fólcsodák, hanem csöndben, vasszorgalommal haladt a maga művészi utján, amely a napokban egyik fényes stációjához jutott. Az alig 17 éves fiatal leányt ugyanis Budapest székes- főváros tanácsa tisztán és kizárólag a zene- akadémia hivatott tanárainak véleménye alapján a főváros rendes zenetanárnő­jéül szerződtette. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által ruhafestő és gőzmosé = gyárában = Szatmár.

Next

/
Thumbnails
Contents