Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-24 / 245. szám

(1913 október 24.) 245. szám. SZAMOS 3. oidal. Előfizetőinkhez! Az évnegyed lejártával, fel­kérjük nagyrabecsült előfize­tőinket, hogy úgy a hátralé­kos, valamint előfizetési dija­kat a legrövidebb idő alatt beküldeni szíveskedjenek, mert a hátralékosoknak lap küldését négy nap után olkvetlenül beszüntetjük. Csillámod a porban. Életrevaló rendeletet bocsátott ki a minapában a szatmári rendőrfőkapitány. A vértetűk kötelező irtásáról szól a nevezetes rendelet és meghagyja, hogy a fákat ellepő azt a valamit, ami kívül fehér, belül piros, pusztítsuk ki ebből az árnyékvilágból, mert a ki nem irtás kihágást képez vén, mától kezdve büntetendő. Egyszóval, röviden és a hivata­los stilus megkerülésével: ki kell ir tani a vértetüket, ki kell pusztítani az organizmus parazitáit, mert a termé szec törvényszerűsége és a természet örök rendje nem tűr a testében élős- dieket. Kár, hogy a szatmári rendőr- főkapitány hatásköre szűk, a város határain tul nem terjed és kár, hogy kiadható rendeletéinek tárgya a tár sadalom pa, azitáinak életével nem foglalkozhatik. Az élet parazitáinak kiirthatá sára, sőt ! kötelező kiirtására elferne itt ott egy kötelező rendelet. Az „élet parazitái11 alatt nem ér tem az Avas, a Máramaros élőlényei­nek parazitáit. Az élet parazitái va salt nadrágban, lakkcipőhen, hol foltos kabátban, vagy hideg kendőben járják szűkös életünk görbe utcáit. Itt lézen genek, csatangolnak, haszontalan és hiábavaló életüket itt ásítják bele a a törtető forgalomba, akadályozva az akarok és becsületesen tova sietők mozgását. Ezekre egy rendeletet, városok főkapitány urai. Ezeknek kipusztitá- sára kérünk engedőimet és ezeknek kiirtását méltóztabaanak kötelezőleg előírni. Meg tetszenek látni, hogyha ezeket kipusztithatjuk, a városunk, az országunk fái menten szebben virág zanak majd. Ha pusztulnak a paraziták, pusz tuljanak mind egy szálig. Legelsőbben is a két lábon járók. Nem pletyka, nem mese, nem is tanulságos novella - téma, valóság az alábbi história. Jó­zan, reális valóság. A leány szatmári, a fiú pesti gyerek. Valóság, ismételten hangsúlyozom. Öt éve ma holnap annak, hogy egyik fővárosi újság legutolsó olda Ián egy apró hirdetés jelent meg. Unatkozom. Levelezni szeret nék. Csakis levelezni. Intelligens urileánynyal. Leveleket „Pármai ibolya“ jeligére, posterestante ké­rek . . . 56432. És a levelek árja megindult Négy évig napról napra megjelent egy szatmári kis leány a főposta leg­diszkrétebb ablakánál. — Pármai ibolya . . . ? ? — Van ké^em. Persze, hogy van. Négy esztendő után egy hideg, szeles, téli napon a Halász bástya lép­csőinél összetalálkoztak. A leány kezében — a tél és a virágárusok borsos árai dacára — egy kis csomó ibolyát, pármait tartott ismer tető jelül a kezében. Eltelt egy félesztendő. A posta- hivatal diszkrét ablakát a Halász- bástya komor falai váltották fel. Három hónap múltán jegyesek. Mához egy hétre pedig boldog háza sok lesznek a pesti fiú és a szatmári leány. Kedves, jó krónikát olvasók, ki két e sorok a reggeli kávé mellett lelnek, ne lapozzatok sietve tovább. Odaát a lap túlsó oldalán a nyomorul­tul reálig élet, a politika, a tőzsde, a város profán dolgai leselkednek. Meg kell állani ennél a kis ro­mantikus históriánál, mint, ahogyan csudállcozva szoktunk a régen letűnt korok megsárgult krónikáinál meg- állani. Emberek jönnek-mennek, bányák beomlanak, hajók porrá égnek, mun kások sztrájkolnak, értékek devalvá­lódnak, tőkék összeomolnak és eköz ben két posterestantes, Halász bástyás gyerkőc roko'có korabeli fellelkesült seggel elénk és saját maguk elé menyországot varázsol. És rabbi Akiba azt mondotta, hogy nincsen uj a Nap alatt. Az Imperator hirdetése bevonult a „Szamos“ ba is. Az Imperator, a boldog emlékezetű Titanic tejtestvére, ez a kolosszális kivándorló hajó, a mi lapunkban is közzétette a hirdetését Ennyit kóstál, mondja és azért a pénzért ennyit adunk. Élső osztály, másodosztály . . . Péchy és Morvay főszolgabirák feliratával egyidőben az Imperator reklámja gondolkodóba ejti az embert. Egy kissé elmerengünk, egy kissé el ábrándozunk és sehogy sem tudjuk eldönteni, vájjon a főszolgabíró urak­nak, a kivándorlást tiltó és büntető kormánynak, Pásztor Árpád cikkei nek, avagy Neményi Bertalannak a kivándorlásról írott munkájának van e igaza. Az emberek egyre másra vitor láznak; át a másik világba. És mi, akik itt maradtunk, szá­jat-tátva bámulunk utánuk. Cikkeket vagdosunk egymásnak a fejéhez, tanulmányokat írunk, elő­adásokat tartunk és a végén, mikor jól kiirtuk, kibeszéltük magunkat, ott tartunk, hogy nem tudjuk, mit is akar tunk voltaképpen. Óriásibbnál óriásibb hajók épül nek és az emberáradat, mint a kara­ván az oázis felé, úgy rohan a gigászi monstrumok karjaiba. Határrendőrséget szerveztek, bűn tetési tételeket formuláztak , . . Hiába, minden hiába. Ma már ott tartunk, hogy illeté \ kés közigazgatási szervek ölbe tett : kezekkel kénytelenek szemet hunyni a határ felé való bucsujárás törvény- sértésekor. Mi lesz ennek a vége ? Vájjon nem áll-e itt is az a nemzetgazdasági tétel, hogy a vala hova való törtetés, a népesség hely- változtatása addig tart, ameddig a népesség e sáros földtekén olyképpen el nem helyezkedett, hogy kevés mun­kával a legkényelmesebb megélhetést biztosítsa magának. Kevés munkával kényelmes meg- ólbetés . . .??! Már megint csak szavak, meg­állapítások helyett ismét vibráló utópiák. (D’or.) U,j püspök. Ő felsége dr. Novák Ist­ván munkács egyházmegyei áldozó papot eperjesi görök katholikus püspökké ne­vezte ki. Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, dr. Schönpflug Richárd Szatmárvármegye tiszti főügyésze egy heti szenvedés után Nagykárolyban, e hó 23-án elhunyt. Te­metése Nagykárolyban szombaton délután, Sárközujlakon pedig vasárnap délelőtt lesz. Az élete deén elhunyt férfiú a vár­megye társadalmában jelentékeny szerepet játszott. Halála nagykiterjedósü családot és számos jóbarátott borított gyászba. Dr. Schönpflug Jenő szatmári ügyvéd testvérét vesztette el az elhunytban. Tanfolyam orvosok számára. Az or­vosi továbbképzés központi bizottsága az ipari és baleseti betegségekről a munkás pénztárak orvosai számára tanfolyamot ren­dezett, amelyet Szterényi József nyugal­mazott államtitkár „ A munkásbiztositás tör­vényes rendezése Magyarországon“ cimü előadása nyitott meg, A kurzusra mintegy 300 munkáspénztári orvos jellenkezett az ország minden részéből, de — mint fővá­rosi tudósítónk jelenti — Szatmárnémeti munkáspénztárát egy orvos sem képviselte ott. Nem hiszük, hogy ne akadnának a munkáspénztár orvosai közül ajánlkozók, akik szives örömest elmennének erre a kur­zusra. Ha a szatmári kerületi munkásbiz- tositó pénztár igazg tósága is támogatná őket törekvéseikben. Az első előadáson a felsereglett vidéki orvosi kara is képviselte magát nagy számmal. A központi bizottság nevében Tóth Lajos miniszteri tanácsos elnök mondott az előadó Szterényi ny. állam­titkárnak köszönetét, ami után a hallgatók a Társadalmi Múzeumot tekintették meg, melynek gazdag gyűjteménye az elhelyezés szükséges volta ellenére n gyón fontos ta­nulságokat tartalmaz a betegségek megelő­zésére. Eötvös-ünnepség. A helybeli status- quo ante izr. templomban nóh. br. Eötvös József 100 ik születési évfordulója alkal­mából ünnepi istentisztelet volt. Dr. Jor- dán főrabbi nagyhatású emlékbeszédet mondott. Az ünnepségen dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester és dr. Gönczy Miklós képviselték a várost. Igazgatói megbízatások. A vkm.Papp Gyula áll. tanítót a nagynyiresi, Bozsó Ist­vánt a patóházai, Gulyássy Győzőt a nagy- peleskei, FórisflMihályt a krasmaszentmik lósi, Mokk Istvánt a szamosdobi, Vass Ká rolyt a hagymásláposi, Gnandt Istvánt a nagysikárlói, Szórán Andrást a somkut- pataki, lile Pétert az avasujfa'usi állami iskola igazgatásával évi 200 korona élve­zete mellett megbízta. A Kér. Ifjak Köre saját könyvtára javára f. hó 26 án, vasárnap 5 órai kezdet­tel taríj első nagyszabású matinéját. A tel jes programmot a holnapi számban kö­zöljük. Járvány a vidéken. Giródtótfalu köz­ségben a vörheny járványszerüleg fellépek A községet zár alá helyezték.

Next

/
Thumbnails
Contents