Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-17 / 239. szám

(1913 október 17.) 289. szám. SZAMOS 8. oldal. A szatmári posta mizériái. Zajlik az élet a debreceni akadémián. Nehézségek az Utalványok és ajánlott levelek feladása körül* — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, október 16 Lehetőleg kerülni szeretjük, hogy a szatmári poata elleni panaszokat hirlapi- lag tárgyaljak. Igaz, hogy ritkán merül fel panasz, le ezeket a ritka eseteket sem szoktuk lapunkban közölni, hanem a hoz­zánk érkező panaszokat átjuttatjuk közvet­lenül a postafőnökséghez, mivel Kádár Ödön, a szatmári posta- és távirdahivatal főnöke mindig a legnagyobb előzékenység­gel orvosolja a közönség eme panaszait. Amiről azonban alább szó van, azt régóta panaszolja a szatmári közönség anélkül, hogy a posta részéről egy lépést is tettek volna ennek a mizériának az or voslására. Aki már járt délután 4—5 óra kö­zött a izatmári postán és megpróbált eb ben az időbei ajánlott levelet, vagy utal­ványt feladni, az előtt nem újság ez a panasz. A felek egymás hátán tolonganak az apró ablakok előtt, valósággal tapodják egymást, hogy az ablakhoz jussanak, ahol a szegény, munkával agyonhalmozott tiszt­viselő emberfölötti munkával próbálja le­bonyolítani Szatmár város ajánlottlevél és utalvány fo'galmát. Úgy ajánlott levelet, mint utalványt csak egy ablaknál lehet feladni és régóta megállapítok tény, mindenki megállapít hatja azt, ha elmegy délután 4—5 óra kö­zött a postára, régóta panaszolja is a kö­zönség, hogy ennek a forgalomnak a lebo­nyolítására a legnagyobb mértékben elég­telen, még ia két kéz helyett négy kézzel dolgoznék is. Igen gyakran megtörténik bz a mél­tánytalan d olog is, hogy aki négy órakor, vagy még i zelőtt érkezik is a postára, a nagy tolongásban nem juthat kellő időben a feladó ab akhoz és öt órakor leeresztik az orra előtt az ablakot, jöhet másrap. Minden kényelmetlenségtől eltekintve, amelylyel a tolongás jár, határtalan üzleti hátrányokki.1 és káros következményekkel járhat, külö lösen a kereskedőkre, ha fon tosabb leveleiket, különösen pénzes kü'de mónyeiket nem tudják idejében feladni. Nem is beszélünk az idővesztessóg- ről, amelyet a hosszú várakozás okoz. Kérdést intéztünk Kádár Ödön úr­hoz, a postahivatal főnökéhez, hogy nem lehetne* e ezen a mizérián segíteni. A posta­főnök kérdésünkre a következőkben volt szives válatzolni: — Tudomásom van róla és napról- napra sajnosán tapasztalom a postai fel adásnak ezeket a mizériáit, de bármeny­nyire szeretnék rajta segíteni, ninos mó­domban, mert nem áll rendelkezésemre megfelelő személyzet. Mi azonban személyes tapasztalatból ösmerjük S.ket Trajánnak, a nagyváradi postakerület igazgatójának a szatmári posta iránti előszeretetét — ő maga szokta em legetni, hogy szatmármegyei ember létére nagy patrónusa az itteni posta-intézmények nek — és ezért szeretnők, ha az ő tudó mására jutr.a a dolog, amolyen bizonyára segíteni fog. Bezárták az olvasóegyletet. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, okt. 16. A debreceni főiskolában mostanában ideges, láze.s a hangulat. Hol a tanárok panaszkodnak holmi mellőztetés miatt, hol az ifjúságnak van baja. Szóval ritka eset, hogy bizonyos kényelmetlen érzésekről kel nek szárnyra hírek. Tegnap ismét eseménye volt a főis­kolának, mely érzékenyen érintette a diák­ságot. Az történt ugyanis, hogy váratlanul bezárták a Felsőbb Tanulók Olvasóegyletét A főiskola igazgatóságát pedig az bírta erre a radikális intézkedésre, hogy a helyi­ségeket az egészségre ártalmasaknak talál­ták. Már e.őbb e, vagy esak most jöttek erre reá, azr, nem tudhatjuk, és nem is ku­tatjuk, tény az, hogy tegnap kellett bekö­vetkeznie aa egylet zár alá vételének. Az ifjúság erre egy kiáltványt bocsá tolt ki, amelyl a következőképpen hangzik : Akaíómiai ifjúsági A FTOE tisz'celetes és tekintetes tagjaihoz: Sajnálattal és mély fájdalommal tudatjuk, hogy nagys. Kun Béla ak. igaz­gató ur f. hó 15-én d. e. 11 órától kezdve további intézkedésig az FTOE összes he­lyiségeit bezáratta, indoklásul hozta föl, hogy az összes helyiségek egészségtelenek és tisztátalanok. Ked vés kollégáink 1 Ilyenformán az udvaron maradtunk. Ez tűrhetetlen álla­pot. Évszázados intézmény ilyetén meg­szüntetését nem engedhetjük, Ha tehát az FTOE helyiségei nny- nyire piszkosak, hogy a huszadik század debreceni ifjúságához nem méltó, járul­janak a Ingok egy tömegben a nagys. akadémiai igazgató ur elé f. hó 16 án d. e. 11 órakor s kérjék a volt gimnáziumi tanári szobát olvasó és könyvtárhelyi ségül. A déré t diákság szinte gyászjelentéses meghatottságu proklamációbanközli a maga sérelmeit. Tiltakozik az ellen, hogy az ud­varon künmekedjenek. És„tekintettol a hideg időkre, bizony ez nem mondható valami egészségesnek, ha az olvasóegylet helyisé­geiben nem az. Remélhetőleg azonban si­kerül mihamarabb egészséges, tiszta hely­zetet teremteni ebben az ügyben, amelyet érdekesnek tartottunk megemlíteni. így zajlik az élet a debreceni főisko­lában . . . A figyelmes esküdt. A fontos kérdés. Jogászok körében alig esik szó más­ról, mint az esküdszóki intézményről, a melyet az igazságügyminiszter reformálni akar. Bírák és ügyvédek társaságában a komoly viták után sor kerül az esküdtszóki eljárás során fölmerült mulatságos esetekre. Egyik táblabiró, aki mint az esküdtbiróság elnöke működött, a köveik.ző jóizü törté­netet meséké el: Az o'áhgyerek hazakerült a katona Ságtól. A faluban nagy esemény volt ez, összegyűlt a tiszteletére mindenki, aki csak mozgatni tudta a kezét lábát. — Ezt nézzétek : — mondotta a ki­szolgált katona. — Ilyent még nem lát­tatok 1 Elővett egy palack sört s azt a fene­kénél fogva a földhöz vágta. A dugó han­gos durranással süvített az ivó menyeze- tónek. Hát nyomban megpróbálták mások is az uj tudományt, de eredmény nélkül. Né­melyik palacknak letört a nyaka, a másik az oldalán léket kapott, de egyik keze nyo­mán sem röpült ki a dugó. — Hogy csinálod? — Hja, fortélya van ennek 1 — büsz­kélkedett a katona, A fogas kérdésen azonbanban hama­rosan összevesztek, előkerültek a bicskák és olyan verekedés támadt, amilyet az öreg korcsmáros is alig látott még. — Mire va- lamerről csendőrök érkeztek, a korcsma földjét két hallott borította, úgy szúrták őket agyon. Elég az hozzá, hogy esküdszóki tár­gyalásra került a dolog. A vádlottak pad­ján nyolcán ültek, tanú volt vagy harminc. Istentelenül nehéz, keserves ügy. A har­minc lanu ugyanis épp oly alapossággal cserélhetett volna helyett a vádlottakkal. Össze-vissza beszéltek, régi finom fonalakat kellett megfogni, amelyek valamerről ma­gyarázatát tudták volna adni, hogy kinek állt érdekében a gyilkosság, hol bujkál egy kis hajdani ok? Azonban elérkeztünk két teljes napi tárgyalás után a végére, sőt már ott tar­tottunk, hogy a kérdéseket magyaráztam az esküdteknek. Szándékos emberölés, ha­lált okozott súlyos testisórtés szerepelt, mindegyike nyolc-nyolc emberre vonatkozva, aztán a mellékkérdósek — volt belőlük vagy ötven. Ezeket magyaráztam másfél órán ke­resztül, felölelve az egész bönpör'anyagát, a szokottnál is nagyobb gonddal, mert al­kalmas volt ez a pör arra, hogy megza­varja a legkiválóbb jogászt is. Az ón esküdteim áhítattal figyeltek rám, főképpen egy hentesmester. Az a pád­ra könyökölt, majd belém dőlt, csupa szem volt. — Néha egy egy negyedórán át szinte neki beszéltem. — Kész vagyok I — jelentettem vé­gül. — Aki az esküdt urak közül valamit nem értett volna meg, szóljon most. Kíván­nak még fölvilágositást ? Föláll a hentes: — Azt szeretném tudni, nagyságos elnök ur, hogy kell a sörös palackot úgy odacsapni a földhöz, hogy kirepüljön a dugója? ______ Sz emfényvesztő a falun. Bogdánsóvárhegyen, egy pici oláh faluban nagy esemény történt. Egy szem­fényvesztő vetődött valahogy a községbe és napokig hirdette, hogy nagyszerű elő­adást fog tartani a korcsmában. Vasánap csakugyan megtelt a korcsma kiváncsiakkal, akik egy pár tojásért, egy- egy csirkéért, nehány garasért kaptak helyet. A bűvész, nagyszakállu vásári csepü- rágó megjelent a DÓzők előtt és a régi, ismert varázslatokkal mulatatta őket. Min­den rendben ment addig, amig el nem kérte egy legény óráját. — Minek az az óra? — Eltüntetem, azután visszadom. Nem hittek a komának. A legények megrohanták a bűvészt, akit nagyon go­nosz embernek hittek és véresre verték. Ezzel sem elégedtek meg. Kikergettók éjnek idején a határba és egész utón ütötték, rúgták szegény kóklert. Minden ruha uj lesz LlAjfálDr IPál ru^es^ és gőzmosó tisztítás és festés által MClJlCtjwí 1 ill _ gyárában = O^Clli I ICli .

Next

/
Thumbnails
Contents