Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-16 / 238. szám
2. oldal. SZAMOS (1913. október 16.) 238. szánt. Gyomorforradalom Ugocsában. Tízezer család kenyér nélkül. A főszolgabíró a kivándorlás elősegítéséért. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, okt. 15. Csak a minap adtunk hirt arról, hogy Péchy Péter Szatmármegye avasi járásának főszolgabirája előterjesztest tett a vármegye közigazgatási bizottságának. hogy Írjon fel a bizottság a kormányhoz a kivándorlási tilalom felfüggesztése iránt. Oka ennek a felterjesztésnek az, hogy a nép képtelen megélni itthoni keresetéből, mert nincs munkája, nincs termése, nincs kenyere, a hatóságot valósággal megostromolják segítségért. Mivel pedig a hatóság tehetetlen, nem tud segíteni a népen, az kivándorol. Útlevélhez nehéz jutni és igy a kivándorlás korlátozása nem azt eredményezi, hogy nem vándorolnak ki, hanem azt, hogy a kivándorlási ügynökök segítségével kiszöknek, megsarcoltatják magukat az ügynök által, aki látva a meg- szorultságot, drágán méri a kivezetést a magyar Kánaánból. Most ismét egy ilyen felterjesztés fekszik előttünk. Morvay Zsigmond Ugocsamegye halmii járásának főszolgabirája adta be a szolgálati ut megkerülésével, egyenesen a belügyminiszterhez. A halmii járás egyike a legjobban sújtottaknak az országban. A gazdáknak a vetőmagvukat sem termette meg a föld, az amúgy is szegény, földhözragadt nép az éhenhalással küzd. Ellenben folyton látja és hallja az amerikai pénzek beözönlését. Vannak községek, amelyek valósággal felvirágzottak az amerikai pénz segítségével. Akiknek sikerült kiszökni, folyton küldik a pénzt haza, az itthonmaradt családtagok fizetik ebből a régi adósságokat és egészen uj utcasorok épülnek egyes községekben abból a pénzből, amit Amerikából küldenek haza. Piros cserép- zsindelylyel fedett uj házak hirdetik az ugocsai szalmakunyhók között Amerika j pénzterme bányáinak hírét és ezek a pirostetejü házak ingerük, csábítják az éhes, elkényszeredett ugocsai népet, hogy szökjék, mindenáron szökjék ki Amerikába. Háromszor-négyszer megpróbálják a szökést, háromszor-négyszer megfizetik a kivándorlási ügynököt, elmennek Pozsonyig, Bruckig, vagy más határszéli állomásig, onnan néhányszor visz- szaküldik őket, de addig próbálkoznak, amig sikerül átjutniok a határon. A kivándorlásnak ezen a mizériáján, azon, hogy a nyomor és kivándorlás korlátozása az ügynök uzsorakarmai közé kergeti a népet, ezen kíván segíteni Morvay Zsigmond halmii főszolgabíró felirata is, amely a következő indokolással kéri a minisztertől a kivándorlási tilalom felfüggesztését: Nagymólt. M. Kir. Belügyminiszter Ur! Kegyelmes Uram! Azon alkalomból, hogy a különben is mostoha természeti és talajviszonyokkal küzdő lakossságunk idei gazdasági hozamát ;-z idei árvíz és az ezt követő tartós nagy esőzések teljesen tönkretették, hogy vármegyénkben a munkaadó birtokosok ak és a feles gazdálkodóknak úgyszólván mindene elpusztult s a/ok a legelemibb életfeltételeikben nem megtámadva, de feltétlenül már is megrendülve állanak; azon alka lomból, hogy ma már a legégetőbb gaz dasági munkák idején, az egyik napon j 30—40 munkásember csoportosan állít be hivatalomba és családjuknál már is , kenyérhiányra hivatkozva, sürgős Ínség- j munkáért kérelmez, Emét más napon \ 20—30 feltár!óz atott kivándorló munkás embert cse dőrök vezetnek elő hivata talomba akik a még ijesztőbb mérvben bekövetkezendő ínség elől, tiltott utón és módon ugyan, dj feltétlenül a kenyér keresés bec-:ületes szándékával, Ameri kába igyekeznek; s-erény szolgálatot és felelősségterhes állásomból kifolyólag ream háruló kötelessége vélek csak teljesítem akkor, midőn azon tisztelet- teljes előterjesztést bátorkodom a Nagy- móbóságu Kir. Belügyminisztériumhoz intézni, méltóztassék sürgős kormány hatósági intézkedést tenni arra nézve, hogy a legszerényebb megélhetést sem nyújtó munkával itt el nem lát ható népünk Aiuerikába való kíván dorlása ne csak ne akadályoztassék s e tekintetbeni tiltó rendszabályok a leg- izoláltabb esetekre reduk áltassanak, hanem méltóztassék bölcs megfontolás és tanulmány tárgyává tenni azt is, miként lehetne népünk azon munkát kereső rétegét, «mély a kivándorlásra munkakeresés céljából rászánta magát, vállalkozásánál, mondhatnám, hatósági utón támogatni, illetve neki a kimenetelt nemcsak megengedni, de bizonyos garanciális feltételek fennállása és be ■ tartása esetén az Amerikába való ki vándorlást még anyagi segédeszközök nyújtásával is elősegíteni. Ez ügybeni előterjesztésem bizo nyára szokatlan és ellentétben látszik lenni azon nemzetgazdasági védelmi szempontokkal, amelyek a kivándorlást illetőleg eddig alkalmaztattak. Azon nagy gazdasági csapás azonban, mely népünket érte s ezen gazda sági csapásnak ama kimondhatatlan kritikus következményei, amelyek különösen a tél folyamán fel fognak lépni, ezen rendkívüli eszközök alkalmazását és életbeléptetését a gyakorlati prividen ciális szemlélő csak indokoltnak, szükségesnek és úgy a kivándorolni szándékozókra nézve, mint a visszamaradandó lakosságra nézve csak hasznosnak tartja. Mert, hogy is állunk és a tél to lyamán tulajdonképpen hogy is fogunk állani Nagyméltóságu Kir. Belügyminisztérium? Járásomban (s valószínű, hogy az ország közigazgatási járásainak egy harmad részében ilyen a helyzet) 6—8 ezer hivatásszerű muokásembernek már most nincs betevő falatja s már mos munka és kenyérkereset nélkül áll ezen 6—8000 családfenntartó. Azonban ezen hivatásszerű munkásemberekhez ebben a kritikus esztendőben hozzászámít n dók kivétel nélkül mindazon kisgazdák és felesek, akik más esztendőben nap számbujárásra utalva nem voltak, de az előállott gazdasági krízisben sanyarúbb helyzetben vannak a szoros értelemben vett munkásoknál, mert nekik némi vagyonbirlalásuknál fogva meg terhek - kell is kell küzdeniök s rájuk a kenyér- keresésen kívül még terhekkel levő megtartásának nehéz feladata is vár. Járá-om területén tehát körülbelül 10,000 családfenntartó embe* s>z, aki ma kenyér nélkül áll s akikre a napi szükséglet megkeresésének nehéz fel- data vár. Ezen 10,000 családfenntartó embernek akár társadalmi, akár állam- hatalmi utón való támogatása lehetetlen és kivihetetlen. Az otthoni keresethiánynak és a kivándorlás tovább tartó parciális tilalmainak tehát a nyomor és a minden ijesztő következményeivel járó absolut pauperismus lesz a követkéz ménye, amidőn nemcsak, hogy elpusztul majd népünk csekély vagyonkája, de amennyiben régi igazság az. hogy a gyomor a legnagyobb forradalmár, az önfenntartás eszközeivel nem rendel kezhető, vagyis az éh ző nép bizony megfeledkezik a törvények tiszteletéről, veszélyeztetve lesz az élet és a vagyon biztonság és az ország közegészség- ügye is. Ezeket voltam bátor tiszteletteljes előterjesztésem megtételénél felhozni és hogy ez alkalommal a szolgálati ut betartását mellőzöm, ennek egyedüli oka az, hogy a baj minden bürokratikus huzavonától menten, azonnal intózke dést követel. Halmi, 1913. aug. hó 24-én. Morvay Zsigmond főszolgabíró. Az Általános Bank és az Epgiilí Közpoqii fnziója. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, okt. 15. Hetek óla tudnak már róla a városban, hogy a Szatmári A1 alános Bank és az Egyesült Központi és Polgári Takarékpénztár fúzióra készül. A két pénzintézet részéről azonban — igen érthetőleg — oiyan nagymérvű a titkolózás ebben a kérdésben, hogy alig valami az, ami a fúzió részleteiből kiszivárgott. A Szamos tudó-hójának sikerült a fúzióról rnégE megtudni a következ.0 részleteket. A két intézet elvben már kimon- dotta a fúziót, amelyet mindkét bankra nézve egységes elvek alapján kíván létrehozni. Ezidőszerint egy bizottság dolgozik a státus megállapításán. Ennek a bizottságnak a tagjai : Versényi Tibor, az Altalá nos Bank igazgatója, Ulrich Jenő, a Debreceni Első Takarékpénztár titkára, dr. Barabás Ferenc, az Egyesült Központi igazgatója és dr. Nagy Barna, ugyanazon intézet ügyésze. Elsősorban a Központi státusának megállapításán do'goznak, azután vizsgálják át az Általános Bank anyagát. Ennek befejeztével fogja megállapítani a két bank, hogy melyik milyen töke- ré zesedóssel fog az uj alakulásban részt venni A személyi kérdésekre nézve már teljesen megegyeztek a fuzionáló intézetek.