Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-01 / 225. szám
2 oid»i. 8 >: A M 0 S (1913. október 1. 225 «ám. elmúlt ülés jegyzőkönyvét olvasta fel a testületi jegyző. Dr. S h i k Elemér ipartestületi ügyész ismertette ezután az épitőiparosok azon óhajtását, hogy a város kezelje maga a középületek építését ez évben, miután közel 400 épitőmunkás néz kétségbeeséssel a tél nyomorai elé. Az építőiparosok — mint annak idején megírtuk — megkeresték egy kérvénynyel ez irányban a város tanácsát, sőt a közgyűlésen is tárgyaltak az épitőiparosok kérelmét és visszautasították azzal, hogy a nehéz gazdasági viszonyok nem engedik egy nagyobb, költséges építkezés megkezdését ez évben. így került azutáu az épitőiparosok ügye ez ipartestületbe. Az ipartestület magáévá tette az épitőiparosok kívánságát s elhatározta, hogy a következő kérvénynyel járul a belügyminiszterhez : Nagyméltóságu Belügyminiszter Ur! Kegyelmes Urunk! Szatmár-Németi szab. kir. városban az évek óta tartó gazdasági válság teljesen a tönk szélére juttatta a város mint egy 400 építőiparosát, úgy hogy a reájuk nehezedő közteher részint az iparos fog lalkozás felhagyására, részint a kivándorlásra készteti a számban és tehetségben erős szatmárnőmetii épilőiparosságot. Hogy a nevezett szakmát űző iparosokat a végveszélytől megmentsük, a városi hatósághoz folyamodtunk, mint a szab. kir. város első közgazdasági szervezetéhez, hogy amennyiben, mint pénzügyi hatóság, erős kézzel követeli a közterhek viselését az építőiparos lakosságtól, viszont nyújtson alkalmat azoknak arra, hogy a közterheket megfelelő jövedelemből fedezhessék, mivógből félretéve a városok krajcáros számvetését, magasabb szempontokból tekintve a sérelmes helyzetet, most éppen ezekben az időkben fogjon hozzá a középitkezósei félbenha- gyott emeléséhez, hiszen ma Szalmár- Németiben egy kunyhót sem emelnek, miből éljen tehát 400 építőiparos? A város tanácsa Nagyméltóságodra hivatkozva, elintézte a kérelmünket azzal, hogy ma oly sivár a pénzügyi helyzet, hogy éppen a belügyi m. kir. Minisztérium rendelte el a felesleges kiadások beszüntetését, minélfogva az idő nem alkalmas középületek emelésére. Mély alázattal jelentjük ki, bogy szomorú tudomásunk van az idők viszontagságairól, mégis nem elégedhetünk meg ennek városi hatósági megerősítésével, főkép, hogy építőiparos osztályunk teljes anyagi romlásáról van szó. Mély tisztelettel terjesztjük tehát elő alázatos kérelmünket most már Nagy- méltóságod előtt: Kegyeskedjék a szatmárnémetii 400 építőiparos nyomasztó sorsára gondolva, ne közlekedjenek, országos vásárokat ne tartsanak elődeink teljesen iguorálták; a miért aztán a Szepesi kamara szigorúan rájok parancsolt, báró Salzer katonai fő- parancsnok pedig 40 napig elzárta minden közlekedéstől és a tilalom ellen vétők elrettentésére akasztófákat állíttatott fel. Ez aztán használt is, úgy hogy a kolera városunkat kikerülte. Egy pár évtized múltán, vagyis 1739-ben ismét megjelent országunk némely helyein ez a tolakodó vendég, de csak szórványosan. A helytartó tanács Pozsonyban 1739. junius 19-én kelt szigorú rendeletével igyekezett elfojtani; ugyanis elrendelte, hogy akik, e nya valyában szenvedő betegeiket eltitkolják, minden hosszabb vizsgálat nélkül statária- liter halállal büntettessenek. De ezt csak puszta ijjesztésnek vették még 1742-ben is, a mikor rettenetes vehementiával lépett fel. Sőt még akkor is, amikor gr. Károlyi Sándor királyi biztos azon rendeletére, hogy a pestises házakat zárják el s azokat strázsálSzatmár-Németi sz. kir. város hatóságának módot nyújtani ahhoz, hogy az egyébként is igen sürgős kórház, közvágóhíd, kereskedelmi iskola, vagy más középület emelése által, ha némi részben is, segítsen tönbrejutott adófizető lakossága zömén. Hisz ami áldozatot hoz a pénz- drágaság folytán, visszatőrül az elhagyatott polgárság fe.lsegélyezésóben. Élénk helyesléssel fogadták el a kérvényezési indítványt, amiután az ülés másik fontos tárgya került szőnyegre: a munkás- biztositó revíziója. Megirtuk annak idején, hogy az ipartestület a székesfehérvári ipartestület felszólítására csatlakozik ahhoz a küldöttséghez, amely még ez év folyamán járul a miniszterelnök elé a munkásbiztositásó pénztár államosítása érdekében. Mig toborozzák egyrészről a küldöttség tagjait, ugyanakkor agilis tagokat jelöl az ipartestület az ötödiki munkásbiztositó pénztári igazgatósági választásra, mert nagyon meg- sokallották — mint az ülésen hangoztatták — azokat a mizériákat, amelyek most a betegsegélyzőnél uralkodnak. Tárgyalták még az ipartestületi tagdijak befizetése körül keletkezett zavarokat, amelyeket úgy kívánnak megszüntetni, hogy az iparigszolványobat ezután csak akkor adják ki, ha a tagdíj befizetéséről szóló nyugtát felmutatják. Az iparostanonc-iskola látogatását szorgalmazta továbbá az elöljáróság és néhány átirat ismertetése után az ülés véget ért. E kolerás időben minden háznál nélkülözhetetlen a • •• ff 1 P F •• 1 P vízszűrő Készülék úgy az iváshoz, mint a főzéshez. Ennél fogva ajánlatos beszerezni a Rosenberg Sámuel-féle, ezüstéremmel kitüntetett vízszűrőt, Attila- — utca 1. szám alatt. — Értesítés. A nagyérdemű közönség szives tudomására hozom, hogy éttermemet Oktober 2-dn, azaz csütörtökön az Sparos-Ottlion fyelpiségébe keltezem át. Továbbra is becses pártfogást kér Demkö JKihálp, a „Viktoria“ szálloda éttermének bérlője. iiimumiraiiiaBM—BB—g^aaBgBaasg^.-oiiasa ják; a betegeket kórházba vigyék; orvosokat fogadjauak fel; s halottaikat pedig csak a kivitelre felfogadott emberek által vittes- sék ki, azzal repiikáztak, hogy házaikat nem strázsálják, mert dolog idő van; betegeiket kórházba nem bocsájtják; orvost fogadjon, a kinek tetszik, de azt nem engedik meg, hogy ezt a közpóuztárból fizessék; végre azt nem tűrhetik el, hogy kedves halottaikat idegenek vigyék a sírba, azért magok fogják elte metni. E makacsságukat rettenetesen fizették meg; mert 1742. julius 22-től 1743. január 16-ig 1798 an haltak el. 16 család teljesen kipusztult, a kiknek vagyona aztán a városra szállott. (L. Bartók tört. 273 és Szatmár város monográfia 244. old. ) 1798 ban Gallicia felől fenyegetett bennünket a veszély ; de ez szerencsésen elmúlt minden baj nélkül. (Folyt, böv.)
