Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-18 / 214. szám
Negyvenötödik évfo yam- Szatmár, 1913- 214. szám Kivándorlás. Ősi közmondás, hogy Magyarországon kívül nincs élet, de, ha van is, az nem ér föl azzal, ami nálunk van. Egyszóval : Magyarország a világ közepe, a bokréta isten kalapján, a tej jelmézzel folyó Kánaán, ahol egyedül érdemes élni e világon. A régi jó táblabirák kevélyen, dagadó kebellel idézgették, pipázgatva, nyugalmasan a tornácon. Gyönyörű mondás ez, el kell ismernünk. Pedig mennyi metsző gúny van benne ! Csak nézzünk végig az országon, amelyből álutakon bujkálva, firkával, ravaszsággal, törvénytelen utakon szöknek ki az emberek. Ezerszámra mennek ki innen, nélkülözésnek, bujdosásnak,, borzalmas bizonytalanságnak vágnak neki, csakhogy ebből az árva országból kiszabadulhassanak. Nincsen nap, hogy ne fognának el kivándorlási ügynököket, hogy ne tartóztatnának le kiszökni akaró embereket ; nem múlik el nap, hogy ne hozna hirt az újság olyanokról, akik a legkülönfélébb ügyeskedésekkel akarnának átsiklani a határon. Milyen megdöbbentő könyv lenne abból, ha valaki elővenne valamelyik újságnak egy egész évfolyamát s úgy egymás mellé rakosgatná ezeket a híreket. Mint, mikor az égő házból rohannak ki a benntrekedtek, ki a kapun, ki az emeleti ablakból ugrik le, ki a pincéből mászik föl lihegve a szabad levegőre. Csak ki, ki az égő házból! És mennyi találékonyság, mennyi kétségbeesett praktika van abban, ahogy ezek az emberek átigyekeznek surranni a határon. Automobil rohan Bécs felé. Luxus-autónak lehetne nézni, amely vígkedvű kirándulókat visz, de nem kirándulók ülnek benne, hanem — kivándorlók. Nagybeteg, félig haldokló ember utazik föl Bécsbe, orvosi bizonyítvány is van nála, amely egy bécsi orvost ajánl a szükséges műtét elvégzésére, de a határrendőrnek jó szeme van és kisül, hogy a beteg makkegészséges, csupán — ki akar vándorolni. Pörös emberek utaznak át a határon, bírósági idézés van náluk, amely Ausztriába szólítja őket és kisül, hogy — kivándorlási ügynök csinálta ki az egészet, inszce- nált dolog gaz egész pör, csak arra kellett, hogy átszökhessenek a határon. Bucsusok mennek a határ felé. Feszületet visznek elől és templomi lobogót, amelyen Szűz Máriának, Magyarország patronájának képét lengeti a szél. Énekelnek is ájtatos zengedezéssel és — igyekeznek kifelé az országból. Mert a búcsú csak ürügy a kivándorlásra. Mindennap jön egy-egy ilyen hir. A magyar határokon csendőrök állnak. Hegyesre fent szuronynyal és élesre töltött puskával. Elállják a vasutak útját, elzárják az országutat és otí leselkednek a hegyek szorosai és ösvényei között. Puskával, karddal, szuronynyal, revolverrel őrzik a magyar határt a marcona csendőrök, hogy emberfia ki ne szökhessen az országból . . . Igen, mert itthon még éhen halni is jobb talán, mint másutt boldogulni. De, ha nem jobb is, kutyakötelessóg. Urak, akik illetékesek, hát nem barbárság, nem az emberi szabadság leg, durvább jkorlátozása visszatartani nyomorban azokat, akik talán másutt jobb megélhetést szerezhetnének ? Ám, ha a kivándorlást megakadályozó szigorú törvények és rendelkezések enyhítése hazafiatlanság volna, akkor miért nem adnak ezer és ezer keresetnélküli embernek munkaalkalmat itthon az országban ? Mert igaz lehet, hogy Magyar- országon kívül nincs élet, de, hogy itt igazi, minden dolgos, munkaszerető embert tápláló élet nincsen, az bizo nyos. Nálunk erőszakkal itthon tartják a munkásembereket, de munkát nem tudnak adni nekik és csodálkoznak azon, hogy nem tudják hallgatni tovább gyerekeik siró jaj szavát, amelyre az éhség és a nyomor ezer apróbb-nagyobb válfaja kényszeríti őket. Távirat, telefon. Függetlenségi politikus — a függetlenségi pártról. — A Szamos eredeti távirati tudósítása. — Bpest, szept. 17. Feltűnést kelt a Világ mai számának vezércikke, melyben a függetlenségi publicisztika régi harcosa: Mezei Ernő kegyetlenül ostorozza a független* ségi párt elvi kétszínűségét mely szinte bevallása annak, hogy amit a választó nép előtt szent programm gyanánt hirdet, rögtön elejteni kész, mihelyt netalán hatalomra jut. Ezt Mezei a népbolonditás rendszeres kátéjának, politikai tolvajnyelvnek nevezi, ami mulhatlanul idézte fel a kétszínű, kételvü, kétnyelvű függetlenségi párt bomlását. Az örökös kikapcsolások hangoztatása aláásta a párt pozícióját. Andrássy se akarja helyreállítani azt a koalíciós mintájú parlamenti balkánszövetséget, melynek végén a koalíciósok agyba- főbe ütötték egymást, mint legutóbb a balkáni népek, amig végül mindnyájukat kidobták. Andrássy pártja jóformán kizárólag függetlenségiek ellen irányul. Hiába mutogat Désy, Mezőssy afféle útlevelet, ez csak maradék kendőzés, utolsó fügefalevél ezen mozialakok hite- hagyására. Szatmár megye bUa ma. Nagykároly, szept. 17. Csaba Adorján főispán elnöklete alatt Szatmármegye állandó választmánya mai ülésében elhatározta, hogy Szuhányi Ferenc országgyűlési képviselő bizalmi indítványát párto ólfeg terjeszti a közgyűlés elé. Baranyamegya bizalma Pécs, szept. 17. Baranya vármegye mai közgyűlés# Tisza István gróf miniszterelnöknek és kormányának egyhangúlag bizalmat szavazott. Szeptember IS CSÜTÖRTÖK K, József 5
