Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-13 / 210. szám
Ä kereskedők vasárnapi munkaszflneíe. Dr. SzePde pál és SzáVay Gyula nyilatkoznak a Szamosnak. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept 12. A „Szamos“ vasárnapi vezércikke nyomán megindult akció eredményéről beszámoltunk lapunk tegnapi számában. A beszámolónkból nyilvánvalóan kitűnt, hogy az érdekeitek és illetékesek teljesen osztják abbeli nézetünket, hogy az alkotandó záróra szabályrendelet megszerkesztésekor éppen itt van az ideje a vajúdó és függő vasárnapi munkaszünet teljes keresztülvitelét is ssabá lyozni. Látva a felbuzdulást és rokonszenvef, amely a meypeuditeU eszme keresztülvitelének akcióját kíséri, kiváncsiak voltunk a kereskedők szociális életének vezetői nézetére is. Éppen azért a „Szamos* munkatár-a dr. Szende Pálhoz, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és Szávay Gyulához, a debreceni Ke reskedelmi és Iparkamara titkáraihoz fordult azzal a kérdéssel, hogy mi a véleményük a kereskedők vasárnapi teljes műn- kaszünetéről. Nem akartuk a szires nyilatkozókat az ügy jeleniegi alakulatával befolyásolni. Egyedül arra voltunk kiváncsiak, helyesnek tartják e a vasárnapi teljes munkaszünetei Pásztory Árkádról. Irta: Domahidy István. Bikszád, 1913. aug. 29. Az időmérőn a kénesei a szép idő vonalára ugroP, tehát Medárdus napja óta bepakolt útitáskámat vasútra tétettem és ismét itt vagyok, hol boldog éveim feljegyezve vannak. Két napig kegyelte a gondviselő« fáradságomat és derült fénynél kezdettem félszázaduál hosszabb ideig folytatott gyógykezelésemhez 8 az estve, mielőtt Isfeküd- íem, megnyugtatásomra az aneroid szép időre billenve, ösztönt adott, hogy reggel, korán kelvén, élvezzem ezen érthetlen hatású sós víznek gyógyerejét. Azonban ma meaydörgé*, villámlás és zuhogó #ső ébresztvén fel, ágyamban fal felé fordulva mormogtam magányomban, hogy folyó évben még a terméazet foiyáaának sicc« karaktere. Megváltoztatta aa őserő irányzatát a nagy mindenség vezetésében ? S ha iga* a*, hogy az latén legkedveltebb alkotásai közé az emberi állatok tartoznak, talán a kiérdemelt büohödés napjait éljük ! Ám legyen, sorsunkat nem kerülhetjük ki és egyedüli in sbstractó. Ebből a látószögből nézve, az alábbi nyilatkozatok teljesen a mi felfogásunkét igazolják. Dr. Szende Pál, az OMKE titkára az alábbiak szerint kérdésünkre ilyképpen válaszolt : A záróratőrvény tekintetében a törvényhatóságok szsbályrsndeletileg intézkednek s az OMKE. központja az egyes szabályrendeletek megalakításába közvetlenül nem óhajt befolyni, mivel véleményünk szerint vidéki kerületeink legjobban ismerik vidékük sajátságos viszonyait. A vasárnapi munkaszünetröl szóló törvény a vidékekre alkalmasint hasonló természetű lesz s ebben ar. esetben az OMKE. szintén kerületére fogja bisni a vidéken való állásfoglalást. Egyébiránt az OMKE. úgy a záróra, mint a vasárnapi munka szünet kérdésénél az alkalmazottak érdekének teljes méltánylása mel lett állandóan azt tartja szem előtt, hogy ezek a törvények a kereskedőknek éppen agy érdekében állanak, mint a* alkalmazottaknak, mert hisz a kereskedőnek szüksége van a napi munka után a pihenésre és felfrissülésre. Épp azért, mintahogy annak idején a záróra kérdésében igyekezt nk létrehozni az egyetértést 'kert edök és alkalmazottak között, ami teljes mértékben sikerült is és a záróratör vény ezen megegyezés alapján Jté szült, hasonlóképpen a vasárnapi munkaszünet kérdésében is ugyan ilyen szellemben óhajtunk eljárni. A dr. Szende Pál nyilatkozata szerint a vasárnapi munkaszünst a közös sor közös kérdése. Alkalmazottnak és kereskedőknek meg kell egymást érteuiök, bogy a kérdés megoldható legyen. Szávay Gyula, a debreceni Keres keóitetö balzsamunk elmerengeni a múltakon, mikor igsz hazsfiságunk, politikai és társadalmi jól felfogott érdekeink, lelkünk és szivünk nemesebb tisztasága, az erények villogó fáklyáinak vezetésével idéálisabb életpályának folytatására utaltak bennünket. Megvallom, már megérkezésem első percében megdöbbentett azon lethargikus fogadtatáv, amelylyel a fürdőtulajdonostól kezdve a rég ismert fürdőszemélyzet részéről találkoztam, mert míg máskor hemzsegő életkedvvel gratuláltak, mint h fürdő elkényeztetett gyermekének, most bizonyos komor ihlet, hogy úgy mondjam, szánakozás lengett le általánosságban az arcokról. Az öisze* kiszolgáló személyzet a padokon szieszíásott b az ig«zgaíóhoz intézett azon kérdésemr», hogy ünnep van-e ma a fürdőben, azon feleletet nyertem, hogy harmadik hónapja telik ma a szent heverdei ünnepének. Körükből kibontakozva mentem a fürdői vendégek katalógusát olvasni, mert mint társadalmi tag, kerestem a neveket, akikkel majd meg fogom osztani »zórakozáai időmet s bőngéeaéeeim közben jön elő a vendéglős azon köaaönéisel: „Uram ! Puszta a Béla udvara 1 Egyedül fog ülni asztalánál, haneha Péchy főszolgabíró ur vissza érkezik. Hádelmi és Iparkamara titkára a következőkben volt szives véleményét kifejteni: A kereskedők zárórája tekintetében azt a tendenciát kívánom szolgálni, hogy a zárórarendezés a vidék nagy vároaaira is kiterjedjen é» pedig lehetőleg a fővárosi mérték szerint. Erre vonatkozólag a kamara most végzi pu** "tolásait az érdekeltek körében s megkereste kerülete kereskedelmi testületéit, valamint az alkalmazottak szervezeteit, hogy együttesen igyekezzenek a szűk"';*» és méltányos érdekhatást megállapítani. A kerület minden részéből beérkezendő anyag a kamara mérlegelése és tárgyalása alá kerül s az a törekvésünk, hogy a kerület 9 törvényhatósága részére egyöntetű tanácsokkal szolgáljunk a zárórát illetőleg. A teljes vasárnapi munka szünet elérése szintén a törekvések célpontjában áll, azonban ma, amikor a gazdasági viszonyok rettenetes súllyal nehezednek éppen a kereskedelmi osztályra, — megértő kímélettel szükséges fellépni s az elsőrendű életérdekeket tisztelni kell. Éi éppen a fenti nyilatkozatból kiindulva „megértő kímélettel* tárjuk az érdé keltek elő a kérdés eldöntésének külöm- böző megvilágositását. A nyilatkozatok elvben helyeslik a kereskedők vasárnapi muokaszünetét. L^g- fe'jebb arról lehet szó, hogy várjuk be mi is, a maroknyi Szatmúr a dr. Szende Pál által kilátásba helyezett és Szávay G'ula által megerősített törvényhozási szabályozást. Eunek azonban nem volna értelme. Ha már egyszer felbuzdultunk, ha a külömbözö kereskedelmi társulataink egyöntetű felterjesztéseikben az alkotandó záróra szabályrendelet függelékeként a vasárnapi munkaszünet végleges rendezését kérik Szatmár város Törvényhatósági Bizottságától, ne álljunk majd a — Szávay Gyula rom székelyhídi polgár ás pár lokais vendég nyújtaná még itt az életet, mi a könyvtárban keresünk szórakozást és fogyasztjuk, amit ide szállítottunk.“ — Mit volt tennem, anélkül is feldúlt lelkiállapotomban kerestem a bokrot, fát és padokat, amelyek lényemben visszavarázsolják a kellemes ós boldog idők emlékeit. Kifáradva, szobámban ledőlve, ábrándvilágomban kerestem menedéket és folytatva halueinációmat, — higvje nekem az olvasóközönség: a keresettek, de már nagyrészben porladozók szellemeivel találkozván, édesebb pár órát alig töltöttem, mint ezen misztikua ábrándok varázsának hatása alatt, mikor őket itt lelki szemeimmol viszontláthattam. A szellemek eltűntek, fölóbred- tem a való világába s azóta magánosán bandukolok itt a szépen berendezett, de lakatlan fürdőben, mint a múlandóság egyik kipécézett élő halottja. Ma délután kisétáltam Pásztory Árkád páp*i prelátus ur tanyájára, akit állandóan meg szoktam látogatni itt idézésem alkalmával, de nem találtam hon s mikor e nevet emlitóm, pár percre bátor vagyok az olvasóközönség figyelmét felhívni characteristikán észlelésére, mert ezen erkölcsileg korrumpált korszakban sok ártatlan Szeptember SZOMBAT Amát pk. jj Jelen számunk 6 oldal.
