Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-13 / 210. szám

Ä kereskedők vasárnapi munkaszflneíe. Dr. SzePde pál és SzáVay Gyula nyilatkoznak a Szamosnak. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept 12. A „Szamos“ vasárnapi vezércikke nyomán megindult akció eredményéről be­számoltunk lapunk teg­napi számában. A beszá­molónkból nyilvánvalóan kitűnt, hogy az érdekeitek és illetékesek teljesen osztják abbeli nézetünket, hogy az alkotandó záróra szabályrendelet megszer­kesztésekor éppen itt van az ideje a vajúdó és függő vasárnapi mun­kaszünet teljes keresztülvitelét is ssabá lyozni. Látva a felbuzdulást és rokonszenvef, amely a meypeuditeU eszme keresztülvite­lének akcióját kíséri, kiváncsiak voltunk a kereskedők szociális életének vezetői néze­tére is. Éppen azért a „Szamos* munka­tár-a dr. Szende Pálhoz, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és Szávay Gyulához, a debreceni Ke reskedelmi és Iparkamara titkáraihoz fordult azzal a kérdéssel, hogy mi a véle­ményük a kereskedők vasárnapi teljes műn- kaszünetéről. Nem akartuk a szires nyilatkozókat az ügy jeleniegi alakulatával befolyásolni. Egyedül arra voltunk kiváncsiak, helyesnek tartják e a vasárnapi teljes munkaszünetei Pásztory Árkádról. Irta: Domahidy István. Bikszád, 1913. aug. 29. Az időmérőn a kénesei a szép idő vo­nalára ugroP, tehát Medárdus napja óta bepakolt útitáskámat vasútra tétettem és ismét itt vagyok, hol boldog éveim felje­gyezve vannak. Két napig kegyelte a gondviselő« fá­radságomat és derült fénynél kezdettem félszázaduál hosszabb ideig folytatott gyógy­kezelésemhez 8 az estve, mielőtt Isfeküd- íem, megnyugtatásomra az aneroid szép időre billenve, ösztönt adott, hogy reggel, korán kelvén, élvezzem ezen érthetlen ha­tású sós víznek gyógyerejét. Azonban ma meaydörgé*, villámlás és zuhogó #ső éb­resztvén fel, ágyamban fal felé fordulva mormogtam magányomban, hogy folyó évben még a terméazet foiyáaának sicc« karaktere. Megváltoztatta aa őserő irányzatát a nagy mindenség vezetésében ? S ha iga* a*, hogy az latén legkedveltebb alkotásai közé az emberi állatok tartoznak, talán a kiér­demelt büohödés napjait éljük ! Ám legyen, sorsunkat nem kerülhetjük ki és egyedüli in sbstractó. Ebből a látószögből nézve, az alábbi nyilatkozatok teljesen a mi felfogá­sunkét igazolják. Dr. Szende Pál, az OMKE titkára az alábbiak szerint kérdésünkre ilyképpen vá­laszolt : A záróratőrvény tekintetében a tör­vényhatóságok szsbályrsndeletileg intéz­kednek s az OMKE. központja az egyes szabályrendeletek megalakításába közvet­lenül nem óhajt befolyni, mivel vélemé­nyünk szerint vidéki kerületeink legjobban ismerik vidékük sajátságos viszonyait. A vasárnapi munkaszünetröl szóló törvény a vidékekre alkalmasint hasonló termé­szetű lesz s ebben ar. esetben az OMKE. szintén kerületére fogja bisni a vidéken való állásfoglalást. Egyébiránt az OMKE. úgy a záróra, mint a vasárnapi munka szünet kérdésénél az alkalmazottak érdekének teljes méltánylása mel lett állandóan azt tartja szem előtt, hogy ezek a törvények a ke­reskedőknek éppen agy érdekében állanak, mint a* alkalmazottaknak, mert hisz a kereskedőnek szüksége van a napi munka után a pihe­nésre és felfrissülésre. Épp azért, mintahogy annak idején a záróra kérdésében igyekezt nk létrehozni az egyetértést 'kert edök és alkal­mazottak között, ami teljes mér­tékben sikerült is és a záróratör vény ezen megegyezés alapján Jté szült, hasonlóképpen a vasárnapi munkaszünet kérdésében is ugyan ilyen szellemben óhajtunk eljárni. A dr. Szende Pál nyilatkozata szerint a vasárnapi munkaszünst a közös sor kö­zös kérdése. Alkalmazottnak és kereskedők­nek meg kell egymást érteuiök, bogy a kérdés megoldható legyen. Szávay Gyula, a debreceni Keres ke­óitetö balzsamunk elmerengeni a múltakon, mikor igsz hazsfiságunk, politikai és társa­dalmi jól felfogott érdekeink, lelkünk és szivünk nemesebb tisztasága, az erények villogó fáklyáinak vezetésével idéálisabb életpályának folytatására utaltak bennünket. Megvallom, már megérkezésem első percében megdöbbentett azon lethargikus fogadtatáv, amelylyel a fürdőtulajdonostól kezdve a rég ismert fürdőszemélyzet részé­ről találkoztam, mert míg máskor hemzsegő életkedvvel gratuláltak, mint h fürdő elké­nyeztetett gyermekének, most bizonyos komor ihlet, hogy úgy mondjam, szánako­zás lengett le általánosságban az arcokról. Az öisze* kiszolgáló személyzet a padokon szieszíásott b az ig«zgaíóhoz intézett azon kérdésemr», hogy ünnep van-e ma a fürdő­ben, azon feleletet nyertem, hogy harmadik hónapja telik ma a szent heverdei ünne­pének. Körükből kibontakozva mentem a für­dői vendégek katalógusát olvasni, mert mint társadalmi tag, kerestem a neveket, akikkel majd meg fogom osztani »zórakozáai időmet s bőngéeaéeeim közben jön elő a vendéglős azon köaaönéisel: „Uram ! Puszta a Béla udvara 1 Egyedül fog ülni asztalánál, haneha Péchy főszolgabíró ur vissza érkezik. Há­delmi és Iparkamara titkára a következők­ben volt szives véleményét kifejteni: A kereskedők zárórája tekintetében azt a tendenciát kívánom szolgálni, hogy a zárórarendezés a vidék nagy vároaaira is kiterjedjen é» pedig lehetőleg a fővá­rosi mérték szerint. Erre vonatkozólag a kamara most végzi pu** "tolásait az érde­keltek körében s megkereste kerülete ke­reskedelmi testületéit, valamint az alkal­mazottak szervezeteit, hogy együttesen igyekezzenek a szűk"';*» és méltányos érdekhatást megállapítani. A kerület min­den részéből beérkezendő anyag a ka­mara mérlegelése és tárgyalása alá ke­rül s az a törekvésünk, hogy a kerület 9 törvényhatósága részére egyöntetű ta­nácsokkal szolgáljunk a zárórát illetőleg. A teljes vasárnapi munka szünet elérése szintén a törekvé­sek célpontjában áll, azonban ma, amikor a gazdasági viszonyok rettenetes súllyal nehezednek ép­pen a kereskedelmi osztályra, — megértő kímélettel szükséges fel­lépni s az elsőrendű életérdekeket tisztelni kell. Éi éppen a fenti nyilatkozatból kiin­dulva „megértő kímélettel* tárjuk az érdé keltek elő a kérdés eldöntésének külöm- böző megvilágositását. A nyilatkozatok elvben helyeslik a kereskedők vasárnapi muokaszünetét. L^g- fe'jebb arról lehet szó, hogy várjuk be mi is, a maroknyi Szatmúr a dr. Szende Pál által kilátásba helyezett és Szávay G'ula által megerősített törvényhozási szabályo­zást. Eunek azonban nem volna értelme. Ha már egyszer felbuzdultunk, ha a külömbözö kereskedelmi társulataink egyön­tetű felterjesztéseikben az alkotandó záróra szabályrendelet függelékeként a vasárnapi munkaszünet végleges rendezését kérik Szatmár város Törvényhatósági Bizottságá­tól, ne álljunk majd a — Szávay Gyula rom székelyhídi polgár ás pár lokais ven­dég nyújtaná még itt az életet, mi a könyv­tárban keresünk szórakozást és fogyasztjuk, amit ide szállítottunk.“ — Mit volt tennem, anélkül is feldúlt lelkiállapotomban keres­tem a bokrot, fát és padokat, amelyek lé­nyemben visszavarázsolják a kellemes ós boldog idők emlékeit. Kifáradva, szobámban ledőlve, ábránd­világomban kerestem menedéket és foly­tatva halueinációmat, — higvje nekem az olvasóközönség: a keresettek, de már nagy­részben porladozók szellemeivel találkozván, édesebb pár órát alig töltöttem, mint ezen misztikua ábrándok varázsának hatása alatt, mikor őket itt lelki szemeimmol viszont­láthattam. A szellemek eltűntek, fölóbred- tem a való világába s azóta magánosán bandukolok itt a szépen berendezett, de lakatlan fürdőben, mint a múlandóság egyik kipécézett élő halottja. Ma délután kisétáltam Pásztory Árkád páp*i prelátus ur tanyájára, akit állandóan meg szoktam látogatni itt idé­zésem alkalmával, de nem találtam hon s mikor e nevet emlitóm, pár percre bátor vagyok az olvasóközönség figyelmét felhívni characteristikán észlelésére, mert ezen er­kölcsileg korrumpált korszakban sok ártatlan Szeptember SZOMBAT Amát pk. jj Jelen számunk 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents