Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-04 / 203. szám

(1913. szeptember 4.) 203. szám. S Z A M 0 B 3 oldal. rendületlenül hitte, hogy a nagy Jehova majd cáafe megváltoztatja sorsát, de mikor sorsa egyre rosszabbodott, sötét gondolatok szállták meg. Elhatározta, hogy búcsút vesz az élettől, mielőtt családját maga mellett elpusztulni látná. Kedden éjjel 3 óra tájban azután végrehajtotta sötét tervét. Éjszaka, amikor felesége és kis gyermeke nyugodtan aludt, felkelt az ágyból Ó3 az éjjeli szekrény fiók jából egy revolvert vett ki, amelylyel mellbelőtte magát és hangtalanul végig- nyult a földöű. Felesége a lövés zajára ijedten ugrott ki az ágyból és a házbelieket felverve, értesítette a mentőket és dr. Steinfeld Géza orvost, aki megérkezve azonnal bekötözte a szerencsétlen ember sebét. GrÓ3z Emilt a mentők a közkórházba szállították, ahol most a halállal vidódik. Egy jogász öngyilkossága. Öngyilkosság éjjelizeije mellett. — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagysomkut, szept 3. Megható szerelmi tragédia hírét je lenti ntigysomkuii tudósítónk. Égy szép jövő előtt álló 20 éves fiatalember eldobta megától az életet — szerelmi bánat miatt. A fiatal jogász szerelmes volt egy leányba. Házasságuknak c ak a fiú fiatal kora — és talán a leány vonakodása a túl­ságosan fiatal embertől — volt az oka. A fiú úgy gondolta, hogy nem élhet imádott ja nélkül és mulatás után, boros fővel, zene mellett szivenlőtte magát. A szomorú szerelmi tragédia hőse Olsavszky Endre, másodéves jogász, dr. Olsavszky Gyula nagysomkuti előkelő ügy­véd fia. A fiatal ember szerelmes volt egy ná­luk időző lányrokonába. S'.ereimét nem is titkolta családja előtt és többször emle­gette, hogy mivel a lány nem lehet az övé, megválik az élettől. Édes anyja, aki aggódott fiáért, több­ször mondta, hogy ha szereti a leányt, el­veheti, de úgy látszik, hogy a szerelmes vérü fiú nem bizott abban, hogy a leány megvárja, amig elveheti és tegnap édes anyja előtt é3 a leány előtt, is feltűnő gyakran emlegette, hogy öngyilkossá lesz. A család félt, hogy az elkeseredett fiú beváltja fenyegetését és ezért eltávolit- ván közeléből minden öngyilkosságra alkal­mas eszközt, bezárták a szobájába. Olsav­szky Endre megvárta, amig a házban min denki lefeküdt, aztán kimászott az ablakon, a vendéglőbe ment, ahol hajnali három óráig mulatott cigányzene mellett. Hajnalban odsvezényelte a bandát a lány ablaka alá és mig a cigányok húzták, a szerelmes fiatalember szivenlőtte iramát. Súlyos sérülésével lak .sára szállítót ták, ahol minegy háromnegyed óra hosz- szat vivődött a halállal. Közben néhányszor eszméletre tért és akkor könyörögve fordult ágya mellett zo­kogó szüleihez: — Mentsenek meg, nem akarok meg­halni, nagyon szeretnék élni. Da hasztalan volt minden kísérlet, a golyó a szivét sértette meg, az öngyilkos fiatalembert nem lehetett megmenteni. Há romnegyed órai szenvedés után meghalt. Az Olsavszky család iránt mindenütt mély és őszinte részvét nyilvánul meg. mn éjjelizene, feljérrulja, franciásáról^, Beniczkyné, rózsaszín ingbetét, szőke bakfis zsáner, sok sok baszontalanság, végre Szatmárra is elérkezett az akasztófátok. Legtöbb ideje volt! Az első fe­minista impulzus jötte sokáig váratott magára, sokáig határozták magukat rá az illetékesek, hogy beeresszék a leányokat a latin iskolába, a gimná­ziumba. És úgy érzem sok, nagy ideig fog még tartani, mig a szülők elérnek az iskoláig és csapatosan telitik meg a pálya kálváriák első stációját, a gimnázium padsorait, leány gyerme­keikkel. Mindegy! A hólabda megindult és a lavinának le kell érni a völgybe. Már régóta csiklandozza a tol­iam hegyét egy cikk, bármilyen nai- vul és bármilyen visszahatás nélkül napvilágot látó cikk is, amelyben sza bad legyen, vagy talán lett légyen volna a többek között megkérdeznem a szülőket, hogy vájjon a 6 százalé­kos bankkamatláb mellett leány gyér mekeik jövőjének tőkéjét nem gon­dolják-e nehezen kibelyezbetőnek ? Csak igy durván és tapintatlanul adtam volna fel a kérdést, mert hi szén az áramlat, a feminista mozgalom alaprugói, a szociológián nyugvó in­dító okok a kultúra eme elfelejtett expoziturájában aligha keltettek volna akármilyen csekélyke vissz­hangot is. Hiába szólották volna cikkek, kötetek, agitációs beszédek az érte­lem esetleges fellelkesültségéhez, hiába teremtek volna ezernyi Bebelek Szatmár ivlámpás fórumán, a válasz ugyanegy maradt volna : „Rántás való a leányoknak és a rántás kava rás van olyan szép és fontos tudo­mány, mint a Leydeni palack kisülé­sének teóriája". A 6 százalékos kamatláb elírta előlem és úgy hiszem sokan, vagy leg­alább is egy nebányan mások elől is a cikket. A kis vidéki városok maradi publikumát befejezett tény elé, „kényszer helyzet“ elé állította a — hozsánna néki 1 — kamatláb. Hozo­mányt manapság nehéz váltóra fel venni. Bútort részletre csak tulajdon­jog fentartásával adnak. A kelengye­kereskedők meg mind csődbe ju­tottak. , .És anélkül, hogy megbeszélték volna, anélkül, bogy a szószékről, a sajtóból követelődző bangók süvítet­tek volna Szatmáron, Debrecenben, egyre másra előbujtak a főid mélyé­ből a leánygimnáziumok. Minden apa borzadva íratja be a leányát, de beíratja. Remegve gondol az esetleges elérendő eredményre, de azért azt szeretné, ha a leánya igenis eredményt érne. — Csr-k bogy végezzen vala­mit — mondja szégyenkezve, szemle­sütve és közben állás, protekció utón jártatja vizsla tekintetét. Egj ;r er hallottam történeti ma­terializmusról harangozni. Néha néha sikerül a történelmi materializmus egy darabkájával az utcán is tatálkozw. Lenéző megmosolygással fogad­ták az emberek a feminista törekvé­seket és „tüzet" kiáltottak, ha egy szemernyi bakfis D‘ Annunziót vett a kezébe 7 űzet is kellett kiáltaniok és éppen ezért nem szabad volt tovább mosolyogniok. A középosztály leányzói — mert csupán ők voltak tétlen az utolsó munkás évtizedek törtetésében — intuitive megérezték, hogy részt kell venniük a körülöttük zugó áramlásból és más alkalom helyett D‘ A^nun- zióhoz nyúltak, mint az életben reájuk váró feladat elvégzéséhez. A tétova kapkodásuk torzképet szült, de a tudatos előkészítésük reális eredményt fog produkálhatni. Ne tessék szomorkásán megmo­solyogni ezt a kijelentést. A szatmári leánygimnázium le endő növendékeiből nem vén kis­asszonyok lesznek, hanem jó felesé­gek, esetleg munkás polgárok. Mert ha még ma kevés és so vány az a kenyér, amit elébök vet a társadalom, több és zsírosabb lesz, ha többen követelik. És minden újabb feminista, aki­nek nem kell okvetetlenül kirakatot beverni és éhségsztrájkolva a bőr tönbe ülni, egy uj megélhetésért ke­zét kinyújtó igazi ember, akinek adni muszáj, akár tetszik Pityi Palkóéknak, akár nem. Szerény magam szerint pedig ezenfelül és mindettől függetlenül más ember az ember, magabizóbb, nyíltabb tekintetű, egyenesebb járású, a sarat jobban megálló, ha annnk biztos tudatában él, hogy önmaga erejével befejezett egész, aki kenye­ret tud keresni, Imint hogyha valaki másra kénytelen folytonosan támasz­kodni, hogy végig ne zuhanjon ezen a garaszolatlan, sáros földtekén. (D’or.) Papszentelés. Dr. Boromissza Tibor püspök ma szenteli pappá Deák János ta­nárjelöltet a nagytemplomban. ■r Tambur a zenekar és daltársulat. Az „IPAROS-OTTHON“ kellemes kerthelyiségében CZAKÓ IMRE karmester vezetésével vasárnap­tól kezdődőleg 10 napon át 8 tagú tambura zenekar és daltársulat hangversenyez. —- ízletes ételek, finom italok. Olcsó szórakozás! — Belépődíj nincs. — MINDEN ESTE NAGY HANGVERSENY. ===== Szives pártfogást kér ======= Demkő Mihály. Az előadás kezdete negyed 9 órakor. Megnyitó előadás!! SZOMBATON, 1913. évi szeptember — hő 6-án a FAPIAC-TÉREN. - .. .. .. Világvárosi miisor.

Next

/
Thumbnails
Contents