Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-26 / 221. szám
4. oidaL 8 Z A M 0 S egy Madarasi Sándor nevű öregemberrel. Az indulatos cigányfiu földhözvágta az öregembert, majd egy súlyos bottal úgy elverte, hogy a szerencsétlen öregembernek hetekig kellett ágyban feküdnie. A mai főtárgyaláson hat havi börtönre Ítélték Vadász Györgyöt és ezzel összesen 76 hónapot tölt el fifttal kora dacára a börtöaben. Az ítélet ellen a kir. ügyész és a védőügyvéd felebbezést jelentettek be. Patronage« nak, vagy miféle jótékonysági intézetnek kezdik tekinteni újabban egyesek a sajtót és a mai világban bámulatos, maradi elfogultsággal azt vetik a szemére, hogy szenzációkat bajbász, botrányokat fürkész. Nagyszerű, tetszetős — bár kissé kopott — frázisok állanak a maradiak rendelkezésére, amelyek eszünkbe jut tátják a régi jó nyílttéri szankciójit a lovagiatlan eljárásnak, amelyben a gyávát „átadják a közmegvetésnek“, avagy az „ügyet a jóizlésü közönség elbírálására“ bízzák. Azok a mohosak, akik most a sajtó hírszolgálatának frissességén botránkoznak meg — miután ők maguk is fokozott kéjjel olvassák a megbotránkoztató ujságközleményeket — előveszik a nagybotot és belerajzolják a porba, hogy „a sajtó nem áll feladata magaslatén“, ízléstelenül pertraktálja az ízlésesen sikkasztó, tolvajló, betörő magánemberek becsű letét, „szenzációkat bajbász“ stb. Hát egy bizonyos : a sajtó gyakran gázol a mások becsületében. Akárcsak — hogy egy kicsit sablonos legyek: — az automobil. Szeretnék bizony mi is a b rszolgálatban megközelíteni az automobil gyorsaságát, nem is annyira a magunk, mint inkább az olvasóközönségünk kedvéért, amely közönség bizony már nagyon is reflektál erre a gyorsaságra. Valami külőmbség azonban mégis van köztünk és az automobil között. Amíg ugyanis az automobil az ártatlant is elgázolja, aki nem tud idejében elugrani előle, a bajtó |csa/r azoknak a becsületeknek tapodja ki a belét, amelyek elébe feküsznek. Vagyis — tessék végre megér teni — az újság, legalább is a tisz tességes újság sohasem szop ki az ujjából úgynevezett légből kapott koholmányokat, hanem csak azokat írja meg, amelyeket elkövettek. A tettesek pedig elébe feküsznek a sajtó automobiljának abban a pillanatban, amikor loptak, csaltak, sik kasztottak, vagy más, közerkölcsbe, vagy büntetőtörvénybe ütköző dolgot cselekedtek. Amikor kiteszik magukat annak, hogy a gazságon rajtacsipik, feljentik, letartóztatják, becsukják. Nem akarok teljesen átsiklani a sablonos, kopott frázisok vágányára és nem hánytorgatom fel, hogy a közélet tisztasága egyenest megkövetelné tőlünk, hogy — amint régen ketrec ben tartották pellengéren, vagy az utcán seprüzték végig a közerkölcs ellen vétőket — most is tudomást szerezzen róla az a bizonyos közer- kölcb, hogy ki és mit vétett ellene. Nem nagyképüsködöm azonban, bevallom őszintén : nem a közerkölcs, nem a közélet tisztaságának ideális céljai a mi tintatartónk, sem a ten tánk, sem a toliunk. Azaz nem mindig. Ami egyáltalában nem jelenti azt, hogy az ellenkező — igen. Mi hírszolgálatra vagyunk berendezve. Ezt várják tőlünk. És nem vagyunk jótékonysági intézet, amelynek az a kötelessége, hogy akkor, amikor valaki saját maga nem számol tettének következményeivel, a bűn és erkölcstelenség útjára téved, letartóz tátják, megbüntetik, — akkor álljunk elő és énekeljük karba az ösmert opera dalt, hogy „mentsük meg őt, mentsük meg őt“, a jóhirnevét, a becsületét, hogy a fúvó szél tovább ne vigye a szegény bűnös becstelenségét. Hát micsodák vagyunk mi ? Pat ronage ? Aki nem akar a világ szájára, sajtó tollára kerülni, az maga vigyázzon a becsületére, mert bizony-bizony annyi becsület van 'veszendőben, hogy mi nem győznénk úgy sem mindé nikre vigyázni. Minden magyar újságíró ideálja: néhai Tóth Béla volt talán az egyetlen, akinek sikerült teljesen függetlenné tenni a tollát. Senkinek nem tartozott, társaskörnek, klubnak, asztaltársaságnak tagja nem volt, nehogy ez is lekösse a tollát a legcsekélyebb mértékben is. Hosszú éveken, sőt év tizedeken át irt cikket a Pesti Hir lapba anélkül, hogy annak szerkesz tőségében csak egyszer is benntjárt volna. S ő volt az egyetlen újságíró, aki annyira függetlenné tudta tenni magát, hogy a Légrádiék lapjában, a Légrádiék által fizetett honoráriumért lerántotta — Légrádiékat. Szégyenkezve kell bevallanunk, hogy a mai újságíró, különösen a kis város újságírója még csak megközeli teni sem tudja Tóth Béla ideális füg getlenségét. Olyan szűk körben él, úgy befolyásolják a magatartását a rokonságok, barátságok, a társadalmi elhelyezkedése — ha csak nem akar az emberektől teljesen visszavonultan, sőt gyűlölten élni — hogy teljes, ideális függetlenségéről szó sem lehet. Nem is beszélek azokról a fél újságírókról, akik olyan szerencsések, hogy az újságírás mellett más foglalkozásuk is van. Mert ezek beleviszik a „közvéleménybe“ a saját üzletkörüket is. Mindenki, aki öt forint árát vásárol, teljesen díjtalanul kap — egy életnagyságu cikket. Ez a sokoldalú függőség annyi hallgatásra, kényszerű tapintatosságra, kíméletre kötelezi az újságot amúgy is, hogy tiz érdekes eset közül kilen cet el kell hallgatnunk. Hiszen tudnánk mi érvelni, tes sék elhinni, azzal is, hogy felsoroljuk: mi mindenről tudunk és mi mindent hallgatunk el mégis. De nem élünk vissza az alkalommal most sem. Meg elégszünk az igazságunkkal igy. A mi lapunk nem abból él, amit elhallgat, hanem azért veszi a közönség, ami benne van. Aki pedig amiatt dohog, hogy a sajtó még igy is kíméletlen, az elé gedjék meg azzal, amit elhallgatunk. Amit például most is elhallgatunk a róla való véleményünkből. Az ügyvédi kamarából. A szatmári ügyvédi kamara dr. Biró József ügyvédet Erdőd székhellyel névjegyzékébe bejegyezte. Roóz Samu nagykárolyi ügyvédet elhalálo zása folytán a névjegyzékből törölte s irodája részére gondnokul dr. Antal István nagykárolyi ügyvédet rendelte ki. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter dr. Berényi A tál nagysomkuti járásbirót — saját kérelmére — a szatmári törvényszékhez helyezte át. A fiatalkorúak bírája. Az igazságügyminiszter 1914 január elsejétől Balás János szatmárnómetii kir. törvényszéki bírót 8 évre a fiatalkorú bűnösök birájául jelölte ki. Vármegyei rendes közgyűlés. A vármegyei őszi rendes közgyűlés f. évi október hó 9-én fog megtartatni és ennek egyik tárgyát ax 1914. évi költségvetés megállapítása fogja képezni. — Az 1914. évre a következő vm. pótadók megszavazása iránt tesz az alispán előterjesztést: Háromnegyed százalék közművelődési célokra, 1 és egynegyed százalék vármegyei tisztviselői nyugdíjalapra, 2 százalék rendkívüli vármegyei tisztviselői nyugdíjalapra, 1 és fél százalék a különféle célokra felvett kölcsön törlesztésére, 1 és fél százalék a h. ó. vasutak segélyezésére felvett kölcsön törlesztésére, 1 százalék az elhagyott gyermekek segélyalap javára. A szatmárnémetii Képző és Ipar- művészeti Tanfolyam hatodik tanévét kezdi meg október l én, Szaktanárok : alakrajz: öcsvár R., csendóletfestés : Szöl- gyény E., tervezés : Zsolnay G. Tandíj havonta 8 kor. Behatási idő : délelőtt a kir. kath. főgimn. I. etn. rajztermében. A vörös csók. A Balkán háború véráztatott mezejéről vette tárgyát az Uránia mai slágere — „A vörös csók“. Egy bolgár katonaliszt megható tragédiája ez a film, akit jegyese mellől szólít el a báboiu. A osataban megsebesül súlyosan s egy török tiszt feleségének az ápolása alá kerül, de megmenteni már nem lehet. Lázálmában a fiatal bolgár tiszt azt hiszi, hogy meny- asszoaya van ágyánál és egy bucsucsókot kért tőle. A fiatal török nő teljesiti a haldokló óhaját s éppen akkor toppant be férje, aki meggyanúsítja áldozatkész feleségét és elűzi megától. A török tiszt is megsebesül a csatatéren s kihűlő ajkát felesége ajkai csukják le s bevallva, hogy férje tévedett, mikor hűtlenséggel vádolta őt s ez is boldogan hal meg karjai között. Ez a bájos film, melynek részleteit valóban a Balkán háborúból vették fel, hónapokig volt a fővárosi mozik slágere s pénteken, szombaton az Urániában mutatják be s előreláthatólag meg fog felelni a nagy várakozásnak, amit beléje helyeznek. Jegyeket ajánlatos lesz elővételben váltani mindkét estére. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik felejthetetlen férjem temetésén megjelentek s mély fájdalmamat rószvétnyilatkozatukkal enyhíteni szívesek voltak, fogadják ezúton hálás köszönetemet. Özv. Braumberger Jó- zsefné sz. Kulcsár Emma. Helyreigazítás. A Szamos tegnapi számában «Sikkasztó ügynök“ cim alatt megjelent közleményre a közönség tájékoztatása céljából és saját reputációm érdekében kijelentem, hogy a „Friedrich Wilhelm“ bizt. tára. által ellenem tett feljelentés bosszú müve, azért, mert nekik felmondtam és igy képviselő nélkül maradtak. Egyébként sem volt joguk ezt a feljelentést megtenni, mert elszámolási viszonyban vagyok, ami a bűnvádi eljárást kizárja. Berger Lajos. Hölgyek figyelmébe, özv. dr. Engländer Edéné bevásárlási útjáról visszaérkezett és kéri a mélyen tisztelt hölgyközönséget, hogy a legújabb divatu női ka- li>p modelleit S^atmáron, Deák-tőr 27. sz. alatti üzletében megtekinteni szíveskedjék. Szállítás a katonaságnak A helyi közös csapatok zab és kenyér szükségletére a kassai intendácsság ajánlati versenytárgyalást irt ki. Felvilágosítás nyerhető a debreceni kereskedelmi és iparkamaránál. ' Legjobb ekék jótállás mellett raktáron kaphatók Poszvék gazd.|siakiro- dája gépraktárában Attila-u. 8. _______(1918. szeptember 26. 221. agám.
