Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-25 / 220. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 220. szám. Apponyi, Lehetetlen sajnálkozás nélkül látni, hogy egy olyan sokoldalú, fényes elme, mint az Apponyió, meny­nyire szinvak egyetlenegy irányban az igazság iránt. Mintha bölcsőjéhez sok jótékony tündér és mellé egy gonosz boszorkány is odavetődött volna s mig amazok megáldották szónoki képességgel, a művészetek iránt fogékony és lendületes lélekkel, a köz­pályán való érvényesülés minden külső feltételével, emez igyen átkozta volna meg: „A politikában pedig az igazságot soha meg ne lásd, soha ne kövesd,“ Tévelygéseinek, ferditő virtuozitá­sának talán immár tetőpontján mutatja őt az a beszéd, melyet vasárnap tartott Jászberényben. Nyilt helyen, értelmes embereknek, becsületes magyar polgá­roknak azt hirdette Apponyi, hogy a mai többség közpénzen került be a képviselő- házba. Kortesbeszédet mond, meg akarja nyerni a hallgatóságot és azt vágja a szemébe a magyar nemzetnek, hogy egészében, vagy legalább túlnyomó több­ségében megvásárolható. Nohát ha ez igaz volna, akkor a jó hazafi ink-bb le­harapná a nyelvét, semhogy e/.t a nem- zetgyalázó szót világgá kiáltsa. De mint­hogy ez az állítás gonosz .rágalom, kép­telen magyarbecsmérlés, mivel mentheti magát mégis az, aki a szájára veszi Be van bizonyítva pozitiv, megdönt­hetetlen tényekkel, hogy a mai parla­menti többség a nemzet valódi akaratá­ból jött létre. A koalíció ugyanis annyira lejárta volt magát, hogy nemcsak a nem­zetben nem volt többsége, de még csak a parlamenti többséghez szükséges számú képviselőjelöltet sem tudott állítani az általános képviselőválasztásokon. Tehát ha minden ellenzéki jelölt mandátumot nyert volna, akkor is kissebbségben ma­radt volna az ellenzék, akkor is meg­lett volna a munkapárti többség. Ilyen kemény tényekkel szemben még a vaknak is lehetne legalább tapintata, hogy ne menjen neki fejjel. De Apponyi nem teljesen vak, sőt láthatja is az igazságot, csak nem képes kimondani és szolgálni. Beismeri ugyanis, hogy a koalíciót belső meghasonlás tette tönkre és akadályozta bármely nemzeti érték megszerzésében. Tehát a koalíció meghalt, mielőtt megszületett volna. Micsoda hamis vád ennélfogva, hogy a koalíciót a munkapárt ütötte agyon, — a fölbérelt nemzettel. És Apponyi miközben szent meg­gy őződéses függetlenségi létére melegen szorongatja a hatvanhetes alkotmánypárt jobbját, az újraéledt koalíciónak még a jövőben sem ígéri politikailag erkölcsö­sebb magatartását a múltbelinél, mert nyíltan kijelenti, hogy ha a negyven- nyolczasok valaha többségre jutnának, megint csak hatvanhetes alapon kísérel­nék meg egyes jó dolgok kicsikarását. Köszönjük szépen, de nem kérünk többé kvótaemelést, sem százötven milliós defi­citet. A hatvanhetes politikát már csak csinálják a meggyőződésbeli hatvanhete­sek, ne azok, akik ezt csak a királynak vallják s a nemzetnek negyvennyolcat beszélnek. Mit szóljunk Apponyi választójogi programmjához ? Á nemes gróf érzelmes gordonkahangon hirdeti a radikális sza­vazati jogot, miközben az értelmi és va­gyoni cenzuson alapuló ellenzéki javas­latra gondol és mögötte hallgat az a múlt, melyben Apponyi a polgári jogok kiterjesztését a sötétbe való ugrásnak nevezte. Most egységet hirdet és megtámadja a nemzet többségét. Azt ki akarja irtani, ellenben beolvadást kínál az idegen aj- kuaknak, Nem, egyáltalán nem igy beszél az, aki a nemzet közéletében alkotó munkára van hivatva. 'PáVirat, telefon. Tisza Skerieoz bárónál. Bpest, szept. 24. Gróf Tisza István ma délelőtt J1 óra­kor meglátogatta báró Skerlecz Ivan ki­rályi biztost a Vöröske észt kórházban. A két államfórii aktuális horvát kérdésről ta­nácskozott. A horvát bán elutazott. Bpest, szept. 24. Fővárosi tudósitónk jelenti, hogy báró Rnuch Pál horvát bán ma reggel Zágrábba utazott. SzeptenjbBP CSÜTÖRTÖK Klcofás Képek Hám János ©létéből» Irta: Bodnar Gáspár. I. A reánk következő vasárnap reggel 9 órakor a múltak emlékezetét felkeltő és egy nagy püspök szent vágyait betöltő ü. nép lesz a sz. Ferencrendiek nómeti-i templomában. A kolostort és templomot, illetőleg az uj plébániát adja át megfelelő aktusok köz a megyéspüspök a Ferencrendi atyáknak. Naponkint sokan érdeklődnek e ko­lostor s általán az egész intézmény iránt. Ezen érdeklődés során tapasztalom, bogy az uj nemzedék, a mai Szatmár itt jár a nagy Hám alkotásai előtt és között. A Hám utcán keresztül is. A megizmosodott, a rohamosan fejlődött Szatmsr terein: «-s oly kevéssé ismeri a múltat. A jelen lá­zas, ideges korban alig tud olykor-olykor vissza is nézni — a múltba. A közeli idökb -, melyeknek apáink, ó»ő öt ebeink iw tnbg szemtanú» voítek O y k* réssé ismeri azo kát a n*py, »-őt t-it*n löatő hatásokat, amikkel például Hámnak püspöksége meg­vetette eonek a városnak jövendőjét. Ka lönösen p dig kulturális, nagy, átfogó terü­leteinek határoszlopaií tette le Pedig történeti ténynyel áiiunk szem­ben. Minden müveit, elfogulatlan embernek el kell ismernie a tények erejét és logi­káját. De hát m-»» nagyon B a jelennek élünk. Apró, kérész életű események köúk 18 érdeklődésünket és hírlapjaink has bjsit. A riporter világban vagyunk. Az bizonyos Azt gondolom mégis, hogy nem lesz érdektelen ereknek a képeknek közlése most, fidott alkalommal. Hiszen a múlt annyira sajátunk, a visszaemlekozr a lelkűnknek oly jól eső öröme még most is, a lá-.as ész mindent lefoglaló jelenben ! Az Sve^ebbeimofs;, kik közt vannak niég élő tanuk szinte mogfü* rödnek a visszaemlékezés meleg sugaraiban. A íiatal ssemsedek pedig látni fogja, hogy mi a gyümölcse a na~y, önzetlen tetteknek éppen az utókor számára. £* felvilágosítást iiyer oly dolgokban, mikben t«lán az elfő gultság, a tényeknek ismeretlen volta v*á- ruár* eddig nem hozhatott koiiő világos­ságot. * A nagy Hámot egy Ferenc rendi szer­zet»», páter Lovsusy emelte ki a gyöngyösi egyszerű polgár, iparos házból. Lovassy atya a gyöngyösi kolostornak volt tagja. Hitoktató. Mint ilyen, hamar felismerte a szolid, rendkívüli csöndes fiúcs­kát, aki elvégezvén az elemi iskolát, úgy­szólván eltűnt szemei elöl. Hanem egyszer Lovassy atya váratla­nul betoppan Hámékhoz. M glepő kép tárul eléje. A műhelyben szorgalmasan dolgoznak apa, legények. És a dolgozók közt ül bőr surcával a völgyeit háromlábú széken — J<no?ka is. A ki3 Hám fiú. — Hogyan, m»js*’tram! Kérdezi meg­lepetésében Lovasay atya. Jánoska már inas ? No, r% nincs rendjén — Hát bizony igy. Busán válaszolja az ap*. Nincs módom. Mas városba kellene vinni. Nem telik. Nem birom. Lovas»y pillanadg gondo'kodik. Az­tán . . . mintha átvillanna tisztes fején va­lami. Emigyen beszól: — Nem, ezt nőm engedhetem. A fiú­nak tanumia kell tovább. És tanulni fog. Mi tagadás, az apának szive e pilla­natban még jobban elfogódott. Hiszen ő is igy goodolta. így akarná. De mit tegyen ? ssámnsk 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents