Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-23 / 218. szám

pommm napilap Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 218. szám. márnái ailllMIIBaia8Sl*IBS9aiilBiteii(ilc!^tf^icsi(siii!<riiiii!)a«Ii;!i*iiC!iBi(eti(xi<e«S3 1SBSZiii Uft Ml ( Elvek nélkül, meggyőződés nélkül ülnek össze most már Magyarországon az emberek, hogy elveket és programm- pontokat keressenek, a melyek, mint aranyhid, a hatalomhoz vezessék őket. Hát ez bizony csak Magyarországon történ­hetik meg, ahol az il­lető urak csak annyit tudnak afelől, hogy — egyelőre — man­dátummal rendelkeznek, arra azonban nem gondolnak, hogy kitől és miért kaptak mandátumot. Mert, ha erre gon­dolnának, alig lett volna bátorságuk olyan elvi alapra helyezkedni, amely kizár mindenféle elvet. Jó tanulság ez a magyarnak. Megismerheti ebből a nép barátait. Törődnek is ezek az urak a néppel! Hiszen egyedüli programm- pontjqk a hatalomra juthatás. A megalakult uj párt ezt irta zász­lajára. Természetes dolog, hogy ebben a törekvésében a többi ellenzéki pártok is támogatják a bénán született kisdedet. Azért nem is bánják, hogy táborukból egyet-kettőt elhódított az újszülött. A régi koalícióra gondolnak. Tá­mogatták egymást a „küzdelem“-ben, sőt beugratták az úgynevezett „nemzeti küzdelem “-be a szegény dolgozó népet is. A küzdelem nem várt győzelemmel végződött. Az urak elérték a paradi­csomi boldogságot, de bezzeg megadta ennek az árát a nép. S az a nép, mely félisteneket látott a koalíciós vezérek­ben, rövid egy év elteltével már imá­jába foglalta : ments meg uram a koa­líciótól ! Az ellenzéki pártok mai barátko- zásából s különösen abból a jelenségből, hogy a régi pártok mintegy maguk ki- nálgattak embereket az uj pártnak, a nép nem következtethet másra, mint arra, hogy megismétlődnek a 7—8 évvel ezelőtti idők, amikor az együtt operáló pártok a bársonyszékekért küz­döttek s azokba beleülvén, oldalba rúg­tak minden elvet, minden programm- pontot, hogy „koalíciós alapon“ kor­mányozzanak. De a nép megundorodott a koalíciótól. Szinte borzongás futott végig rajta, ha csak ezt a szót hallotta: koalíció. Ha tehát Andrássy adott is volna most valamelyes programmot, ha hataloméhségén kívül egyebet is irt volna minden disz nélküli zászlajára, még akkor sem várhatna támogatást az ország népétől. Nem bizony, mert a nép tart attól, hogy újra feltámad a régi koalíció, melynek lidércnyomása alól az önmagával meghasonlott, elveiket szegre akasztó koaleált, tehát együttműködő pártok veszekedése szabadította meg ezt a szegény országot. Hogy mennyire nem kell ez az uj alakulás a népnek, azt mihamar meg­tudja Andrássy Gyula gróf. Tervbe vet­ték a vidéki pártszervezést. A párt tag­jai tehát — alkalmasabb szórakozás hijján — kirándulásokat tesznek a vi­dékre. Hát majd meglátják, hogy a „népszerű“ Andrássy, ki, mint újkori Messiás lépett föl a szónoki emelvényre, mennyire népszerű. Bankettet rendezhet­nek mindenütt — mert elvégre is enni csak kell az embernek —, hogy azon­ban pártköröket alakithatnak-e, azt nem hisszük, nem is hihetjük, mert a nép a képviselő urak között fölmerült kana- póperekben nem ítélkezik, sőt egyenesen elfordul attól, aki ilyesmit kíván tőle. Az Andrássy által megindított harcban pedig a nép nem lát mást, mint kö­zönséges kanapépert, mely csak azért folyik, hogy Tisza helyett más legyen a miniszterelnök. Valóban oktalanság tehát ilyen elv nélküli „programmal' a nép elé lépni. De, ha egyszer már odalépnek, vessenek magukra, ha a nép ítélete reájok nézve lesújtó lesz, mert a magyar ember szereti ugyan a változa­tosságot, de gyűlöli az önzést, mely Andrássy programmjának főjellemvo­nása. Távirat, telefon. Gróf Andrássy Gyula kudarca Zemplénben. Bpest, szept. 22. Andrássyék zempléni veresége, hol a vármegye Andrássy Gyula gróf ve­hemens személyes felszólalása ellenére az általa indítványozott bizalmatlanságot harminckét szótöbbséggel elvetette. Tisza Istvánt és a kormányt az ellenzék tehát újabb diadalhoz segítette. Figyelmet fog kelteni, hogy mig márciusban hatvankét szavazattal tudott az ellenzék a kormány ellen bizalmat­lanságot szavaztatni, most közvetlenül az uj pártnak nagy garral történt meg­alakítása után Andrásay többsége nem­csak hogy nem nagyobbodott, sőt a a munkapárt javára harminckét szó­többség mutatkozott. Ha Andrássy legsajátabb hazájá­ban az alkotmánypárt megalakítása csak ennyi lelkesedést és eredményt tud fel­mutatni, ebből elfogultság nélkül lehet következtetni arra, hogy Andrássyék, Mezőssyék és Désyék együttes zászló- bontása az egész országban milyen viszhangra talált. „r. Az aradi és hevesmegyei vereség után most Zemplén is érthető leckét adott az ellenzék vezéreinek, akik az efféle epizódok kiaknázása által próbál­nak a kormánynak kellemetlenkedni. Valójában azonban mindig csak a saját kudarcaik sorát szaporítják. Berchtold a trónörökösnél Bécs, szept. 22. Barchtold külügyminiszter ma három óráig tartó kihallgatáson volt Ferenc Fer- dioánd trónörökösnél. Politikai körökben élénk feltűnést keltett az eset s minden­felől nagyjelentőségű esemény bekövetkezé­sének előhírnökeként emlegetik a kihallga­tást. Konrád báró távozása. Bécs, szept. 22. Hötzendoríi Konrád báró vezérkari fő­nök ma három havi szabadságra ment. Mint hírlik, Konrád báró többé nem tér vissza állásába. Betiltott repülés. Bpest, szept. 22. Eszékről jelentik, hogy Lányi Antal, az ismert nevű hadi pilóta vasámepra ott repülőversenyt hirdetett. Már épp repülni akart, mikor felsőbb katonai hatóságtól táv­irat érkezett, mely a repülést betiltotta. A küzöuség hangosan méltatlankodva hagyta el a repülőteret. Uj szer a vérbaj ellen. Bécs, szept. 22. Fővárosi ;udósitónk telefonozza, hogy német Dermathológus társulat mai kon­gresszusán Macenauer professzor első essis­SzßptenibßF KEDD Thekla

Next

/
Thumbnails
Contents