Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-21 / 217. szám
(1918 szeptember 21.) 217. »aim. SZAMOS 3 oldal. mányt pakolt ki. Az éppen vizsgálatot tartó tiszti orvos a paradicsomokat romlottnak és az egészségre ártalmasnak találta ős elrendelte az egész szállifmány megsemmisítését. Ez meg isjtörtént. A ládákban elhelyezett paradicsomot car- bollal leőntőttók és kivitték a város határába.“ Talán nem ártana, ha nálunk is egy kissé szigorúbban vizsgálnák meg a piacot, ahol bizony romlott gyümölcs és zöldség nem egyszer kerül forgalomba. FADDI és TESCHENI tea vaj, prágai sonka, felvágottak, sajtok, Hellep és FüPth-féle cnkoíkák saját pörkölésü kávé kapható naponta: WALLON HENRIK FIA UTÓDA CÉGNÉL SZATMÁR. 49. Telefonsasám 49. Micsoda mazulája van ennek a Medgyesinok, — mondják az irigyek, — akik szeretik a „mazula* szót kikölcsönözni attól a felekezettöl, amely most készül a nagy ünnepekre. Micsoda mazula: egy olyan derék, jóra- való pénztáros kisasszony, mint ez az Erzsiké, aki nyolc év alatt ernyedetlen szorgalommal, páratlan buzgalommal gyűjti a koronákat, hogy nyolc év múltán egy összegben húszezer krónt adjon át szeretett gazdájának, a beléje helyezett bizalom hálájaképpen, — mint azt a Szamos tegnapi számában olvastam. Hát lehet, sőt valószínű, hogy a Medgyezi cég örül a veszett fejsze nyelének, hiszen egy ilyen 20 ezer koronás fejszenyél nem utolsó dolog, de olyan az emberi természet — és tegyük hozzá, hogy igasa van az emberi természetnek — hogy mikor a saját pénzéről van szó, akkor nem a fejsze nyelének örül, haaem a fejszét siratja. Es nagyon optimistának kell lenni annak, aki azt állítja, hogy ilyenkor örülni kell annak, ami került, ami éppen úgy, ahogy megkerült, örökre el is veszhetett volna. Hiszen csak véletlen szerencse, hogy a Medgyesi cég kibírta a nyolc év alatt üzletétől elvont húszezer koronát, mert, ha M. Erzsikét véletlenül egy gyengébben prosperáló üzletnek sikerül leszerzödtetni, akkor megtörténhetett volna, hogy a szerencsés principális most a csődből sirhatna vissza M. Erzsiké takarékossága után. Hiszen az egész húszezer korona, mint végösszeg, csak feltevés. Mögötte ott sötétlik mindig az a másik összeg amelyet sohasem lehet felderíteni. ügy vélem különben, hogy az ösz- szegszerü részhez senkinek aemmi köze az egyedül érdekelt Medgyesi Ferencen kívül. Azok, akiket ennek dacára izgat a Medgyesi mazulája, legfeljebb elhatározhatják, hogy ezentúl nem vigyáznak a kasszájukra, hadd lopjon, lopogasson belőle valami szorgalmas tolvaj, aki majd aztán egyszer visszaadja a tőkésített őszszeget. Az úgynevezett közvéleményt továbbra már csak az a szerencsétlen, magtévedt leány érdekelheti, aki a szatmári törvényszék fogházának női osztályán, egy szűk, kis magénzárkéban ábrándozik a sok szép füstbement tervről, amelyet ő a Medgyesi Ferenc pénzéhez és ennek révén a SzH.enarik Jenő piros hajfö”tjei hez fűzött. Az Erzsiké — engedőimet az őszinteségért — nem tartozott a széo és kívánatos nők közé. Hiszen talán, ha szép lány lett volna az istenadta, a szerelem- éhségéhez nem kellett volna pénz, akadt volna valami derék iparossegéd, vagy még kereskedő is, aki bekötötte volna a fejét a 70 korona havi fizetéssel is. De, ki vesz el egy szegény, csúnya lányt, akinek 70 korona a fizetése, aki régi divatu, puffos ujju blúzban, lehetetlenül szerény és izlésmentss ruhácskákban jár ? ! Az ilyennek csak a Szklenarikoknál nyílik a szerelem virága és ott is pénzért nyi'ik. Eb Erzsiké szorgalmasan gyűjtötte, takarította a pénzt, a főnöke pénzét, hogy megvehesse magának a Szklenarik Jenőt. Istenem, hány nyomorult, rettegett éjszakát tölthetett el ez a leány férve, reszketve, hogy rajtacsipik és hány ilye» rettegő éjszakában futotta el lányos testét, amelynek fiatalos vére nem alkalmazkodik a tükör igazmondásához, hányszor futotta el a láz, a csúnya nőnél az elérhetetlenség által hevített láz, a szerelmi éhség láza I Es csak egy Szklenarik Jenő, egy szélhámos iparlovag, egy vörös selyemfiu hiányzott még a végzetéhez. Véletlenül ösmerem a Jenőt. Vörös- hajú, szeplős, markáns arcvonásu, fino- moskodó, sárgacipős, sárgaruhás iparos, aki szeretne legalább is úgy kinézni, mint egy városi dijnok. Urasan. Ültünk együtt. En államfogházat, ő pedig vizsgálati fogságot, — mindössze két órát. Mikor a fogházőr rányitotta az ajtót és szabadonengedte két órai könnyű rabság után, olyan előkelő megvetéssel haladt el mellettem, aki még bennt maradtam, mint a négylovas hintók szoktak elhaladni az egylovas kordé mellett. Látszott, ő maga is akarta, hogy lássák : sajnál, sőt inkább lenéz, mint sajnál, amiért ő megy, én pedig „bennt* maradok. Általában hetyke legénynek látszott a Szklenarik, az isten is házasságszédel- gönek teremtette s a vörös hajában a beleszédült nőkre van valami úgynevezett reizend. Na és azután kitűnő alkalom a M. Erzsiké esete — érdekes : az egész város tudja, hogy mi az a Mö betű, csak nekünk nem illik kiírni — szóval kitűnő alkalom az eset arra is, hogy a kávéházi asztalnál, vagy más nyugodalmas helyen el lessen bölcselkedni rajta, hogy mégsem addig becsületes az ember, amíg bűnt nem követ el, hanem addig, amíg rajta nem csípik. Itt van ez a szerencsétlen leány: ayolc évig volt talpig becsületes, amíg ki nem derült róla, hogy talpig, talpig, de alulról számítva. Meg, hogy hány ember járhat közöttünk, hány emberrel ülünk egy asztalnál, előre köszönünk, tiszteljük, becsüljük, esküdni, sőt mi több : fogadni mernénk a puritán jellemére, a kezünket a tüzbe tennők érte, amig ki nem derül valami . . . Amig Nagybányán két vásott inas- kölyök nem lop a gazdájától egy kis cigarettára, mákos cukorra, törökmézre valót, hogy ennek a révén kiderüljön, hogy a Szklenarik már gondoskodik bútorról és hogy viszont ebből napfényre kerüljön a titok, amelyet már nem a tyuk, hanem a kakastollas csendőr szokott kikaparni, hogy Talpigbecsületes Erzsiké is gyűjti a hozományt. Szegény — most már, hogy megfogták, ő a szegény — szegény Erzsiké, az egész hozományból csak egy nagyon szegényes staffierung maradt meg : egy testhez álló, egyszerű vászon kosztüm, amelyen nines muff, nincs applikáció, nincs plissé, nincs gouvrée, aminek az egyszerű, szolid színe nem illik a lányok arcához. Nem maradt meg, csak egy kicsi, izük zárka, amely előtt komor, szuronyos börtönőr fenszterpromenádoz, amelyben egy szomorú, kemény szalmazsák, egy árva kopoltyú (Kopfpolster) fogja fel a Szklenarik után hullajtott szűzi könnyeket, amelynek minden öröme az, ha a csengő szavára kinyitják és a lakóját a VÍZZEL vegyítve az ez idei termésű sa- vanyubor kitűnő italt szolgáltat. BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmak ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád.
