Szamos, 1913. augusztus (45. évfolyam, 176-200. szám)
1913-08-02 / 177. szám
Ntgyvtnötödlk évfolyam. «»•riawwai.mi ii>«iii— Szatmár, 1913. !■■■>* MMMMMMH 177. szám. •■irwm. *«vm»anauB«»KS w«ck ma a 5t\z államosítás. A belügyminisztériumból érkezó hírek megnyugtatják az autonómiáért lelkesülő politikusokat, hogy ne féljenek, a közigazgatási reform nem lesz felforgató, nem lesz radikális. A reform csak olyan változtatásokra gondol, melyek már elkerülhetetlenek, nélküAz autonómia tisztviselői ellenben az alispánoktól le a dijnokokig, valamennyien óhajtják az államosítást. Az a tisztviselő kar, mely a Fejórváry-kor- mány idején olyan megpróbáltatásoknak volt kitéve, amilyent nem ért meg a világon semmiféle tisztikar, rettegve dolgozik a bürókban és aggodalommal gondol arra, hogy ebben az országban nem kell, csak egy bolond politikai fordulat és megint megtörténhetik, hogy a közigazgatási tisztviselők két malomkő közé szorulnak. Semmi sem indokolja ezt a rettenetes aggodalmat jobban, mint az a politikai indokolás, mellyel az autonómiát védő publicisták a nyilvánosság előtt megjelennek. Azt mondja az indp- kolás, hogy: igenis lehetne foglalkozni az államosítás gondolatával, mert erre igen komoly tárgyi és alanyi okok vannak, de nem szabad ezt a kérdést most a tárgyi és alanyi okok követelményei szerint elintézni, mert az országgyűlésen nem vehet részt a parlamenti ellenzék, mert junius 4-ike óta törvénytelen, érvénytelen a parlamenti tanácskozás. Az egész országban mindenütt, jóformán minden törvényhatóságban megnyilatkozik a kormány iránt való közbizalom és Tisza István grófot éppen a junius óta történt eseményekért üdvöz- lik a törvényhatóságok, melyek között éppen azok, amelyek a magyarság legerősebb bástyái és az alkotmány legfanatikusabb védelmezői, Tisza István grófot díszpolgárukká választották : és ezzel szemben állítják fel egyesek azt a tételt, hogy az alanyi és tárgyi okok megvannak s ezek alapján igenis kellene államosítani a közigazgatást, ám ne merjen erre gondolni senki, mert az ellenzék nem akar részt venni a parlamenti tanácskozásokban. De hát kire, vagy kikre támaszkodik az ellenzék ? A törvényhatóságok nevében nem beszélhet. Hiszen a törvény- hatóságok között még talán egyetlenegy sem akadt, melynek az lett volna a véleménye, hogy az ellenzéknek van igaza. A választópolgárokra sem támaszkodha- tik, mert hiszen közel hatvan időközi választás volt és ezek között talán hat mandátumot tudott kapni az ellenzék. Ezt a mandátumot is a legnagyobb ter rorral és a legnagyobb erkölcsi áldozatok árán tudta megszerezni. Ellenben 45 mandátumot kapott a nemzeti munkapárt és ezek között igen sok volt a hódított mandátum; hogy többet ne említsünk, tessék csak a gyomai kerületre gondolni, ahol a merénylő Kovács Gyula választói nyilatkoztak meg a kormány mellett. Nos tehát: kire támaszkodhatik az ellenzék akkor, mikor azt meri hirdetni, hogy az alanyi és a tárgyi igazságok most nem lehetne', irányadók, mert most nem szabad gondolkozni, most csak lelki indulatok szerint tessék cselekedni ? Azokra gondol ugyebár, akik megközelíthetők, akiket még kísérteibe lehetne ejteni, mert nem állanak azon a magasabb értelmi színvonalon, mely elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy alkotmányos jogainkat öntudatosan gyakorolhassuk. Szerencsére már csak igen kevesen vannak ilyenek a polgárság körében, úgy, hogy amint tapasztalható, ezek a kevesek a közakarat megnyilatkozására már sehol sem tudnak befolyást gyakorolni. De méltán látjuk mindnyájan felháborítónak azt a körülményt, hogy vezető politikusok, akiknek sokszor hajlandók vagyunk államférfim jelentőséget tulajdonítani, nem restellik a Bauern- fangere-nek ezt a nagyon is szembeötlő módját kizsákmányolni és elég vakme- röek az ország lakosságának azt az elenyésző kisebbségét, mely még öntudatra ébredni nem tudott, az alanyi és tárgyi igazságok letiprására izgatni. Ez ugyebár nem méltó íegyver a történelmi nevű főurak kezében és főleg nem célravezető még akkor sem, ha tényleg nem ismernek más szándékot, mint a hatalomért való törtetést. Hiszen már rohamos lépésekkel közeledik a szeptemberi terminus, amikor a parlamenti tanácskozások újra megkezdődnek és ezért ideje volna már olyan hangokat keresni az ellenzéki koncertnek, melyekkel indokolható lesz a teljesen indokolatlan passzivitás leszerelése. Most már nem fenséges az el- lentállás, hanem egészen nevetséges. Lehetetlen, hogy Andrássy, Apponyi, Kossuth, sőt Justh is ne éreznó annak a helyzetnek a tarthatatlanságát, melybe jutottak. Átlátszó már a taktikájuk, nincs benne már semmi tartalom, úgy, hogy a nemzeti munkapárt, amellyel perben állanak, tiszta szívből örülhet annak, ha Károlyi Mihály marad a prókátoruk és az ó tanácsa szerint továbbra is megmaradnak a passzivitásban. A nemzeti munkapárt, igy nyugodtan és zavartalanul végezheti a parlamenti munkát, megvalósíthatja a kitűzött politikai célokat, melyek olyanok, hogy utóbb, ha az ellenzék kerülne is kormányra, mind, mind egytől egyig magéévá fogja tenni. Csak a vak nem látja, hogy a házszabály re víziótól egészen a még csak tervben levő közigazgatás államosításáig egyetlen egy gondolat sincs olyan, melynek titokban ne örülnének és melyről ne tudnák, hogy meg kellett ezeket csinálni, mert ezek nélkül ezt az országot senki sem tudja kormányozni. fáVirat, telefon. Az árvíz és a tartalékosok. Bécs, aug. 1. Több fővárosi és vidéki lapot bejárta azon hir, mely szerint a boszniai tartalékosokat haza eresztik. E hir nem felel meg a valóságnak. Igaz ellenben azon kedvező rendelet kiadása, mely szerint az árvizsuj- totta vidék tartalékosait hazaeresztik pár heti szabadságra. AUGUSZTUS 2 SZOMBAT Lig. Alfonz, lözhetetlenek. Szatmár-Németi város és vidéke n. é. közönsé- TT T T? ’T1 T“1 IV/T T? HP mely 28 év óta a Takarékpénztár gének tisztelettel hozom szives tudomására, hogy U Lá JLi JLj 1 JLi IYJL JZj 1 ? épületében van — Szóchenyi-utoai ez okból a raktáron levő saját bázamba költő ztete% at, — összes árukat — leszállított árban árusítom. Kérem szükségletüket az általánosan ismert jó minőségű árukból nálam beszerezni. Széchenyi-uteai házamnál 3 külön ____ üz let, raktár és pincehelyiség kiadó. — Kész szolgálattal Fáskuj Imre. Jelen számunk 6 oldal.
