Szamos, 1913. augusztus (45. évfolyam, 176-200. szám)
1913-08-10 / 184. szám
4. oldal. SZAMOS 1913.) augusztus 10.) 184. raám. Odaadta tehát még megmaradt nehány dollárját a menyecskének, hogy jöjjön haza Szamosbecsre özvegy édesanyjához, aztán ha kikeresi az útiköltséget, 6 is hazajön. « Azzal az asszony hazavitorlázott. Szénás pedig Mickeesportra ment, ahol egy szénbányában kapott munkát. Azonban nehezen gyűlt a pénz az útra, mert keveset keresett s ami pénzt kapott, az kellett életemre, ruhára. Már félesztendö is eltelt és Szénás még mindig nem jött. Csak levél. Ezt minden héten kapott Piroska, amelyben ezer meg ezer csókot küld epedő Gyulája. A menyecske a hosszas várakozásban végre is türelmét vesztette. Megmozdult a vére. Volt Szénás Gyulán , k egy öccse, aki, mig ő Amerikában volt, dali legónynyé serdült. Mint iiyent, találta a fiatal asszony hazatértekor. Kivetette rá hálóját. Viszonyukról egész Szamosbecs nyíltan beszélt. A tavaszon állott sor alá Jóska, az asszony kedvese. Besorozták. Úgy látszik, nem vágyott az uniformisra, par héttel ezelőtt eltűnt Szamosbecsröl. Néhány nap múlva az asszony, Király Piroska is. Senki sem tudta, hova lettek. A múlt héten levelet hozott a posta özv. Szénás Imrénének Amerikából. Mickees portból, amelyben Jóska tudatja, hogy Piroskával együtt Iszerencsésen partot értek s most itt vannak Mickeesporton. Előbb Wallingfordon voltak, de bátyja, Gyula megtudva, hogy ott vannak, felkereste őket s arra kérte, hogy menjenek Mickeesportra Még csak követelést sem támasztott az asszony iránt. Most ott vannak. A halálos humor ott van a dologban, hogy Gyula, a menyecske ura — illetve volt ura — is náluk van „burdon.“ S meri még mondani valaki, hogy a sors nem a legnagyobb színműíró ? —rács— FADDI és TESCHENI tea vaj, prágai sonka, felvágottak, sajtok, Heller és Ffifth-féle cukorkák saját pörkölést! KÁVÉ kapható naponta: WALLON HENRiK FIA UTÓDA DIA TIVADAR CÉGNÉL SZATMÁR. 49. Telefonszám 49. Valódi brünni szövetek 1913. évi nyári és őszi idényre. l egy sxoiveny 3.10 rí. hosszú teljes férfiruhához Hubát, nadrág és mellény) elegendő, csak szelvény / Kor. * I szelvény 10 kor. 11 szelvény 15 kor. j 1 szelvény 17 kor. á 1 szelvény 20 kor. 8 E^y szelvényt fekete izzlonruhához 20.— K-ért, •rmtugy felöltőszövetet, turistaiódent, selyem' kamgarnt stb. gyári árakon küld mint megbízható és szolid cég mindenütt ismert posztógyári raktár Siegel 'Imhof Brünn. Minták ingyen és bérmentve. Az elfSovéfe, s melyeket a magánvevő élvez, ha •xővetszükftégletét közvetlen SiegeMmho? cégnél, a gyári piacon rendeli meg, igen jelentékenyek. Szabott, legolcsóbb árak. Óriási választék. Mintahfl, figyelmes kiszolgálás, még a legfelsőbb rendelésnél is, telje**« friss árúban. URANIA mozgófénykep-szinház Kazinczy-utcza ara Iparos otthon — 1913. augusztus 10-én Is 1Mu Gaumont híradó, aktuális. A hős Polidor, kacagtató. A csata hősnője epizód az amerikai polgárháborúból szenzációs felvétel 2 felvonásban Legjobb otthon, humoros. A telepátia, dráma 2 felv. A detektív kutyája, humoros 2 felvonásban. ■■■■■■■Ml | jVU délután b érátél 6-ig AZ URANIABAN — BOHÓZATOS — gyermek-előadás. Steckenpferd íiliomtejszappan elérhetetlen hatás szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytárakban, drogériákban, illatszer és fodrászüzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera“ lüiomkróme, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. BERGMANN & Co. TETSCHEN a. E. 3 cseléd, a családtag, a ki együtt szívja az urával a levegőt, aki egy tálból eszik a gazdájával, aki egy fedél alatt alszik vele, rátámadt a minapában a gazdájára, jobban mondva, a szeretője emelt bajonettet a ház urára. Megírta a „Szamosu pénteki számában ezt a kis esetet és hogy visz- azatérünk rá, nem tesszük másért, minthogy egy kissé mélyebben belevilágíthassunk abba a lehetetlen helyzetbe, amely a mai gazda és cselédje között fennáll. A cseléd, a családtag megszületik annak rendje és módja szerint Gacsályban, vagy Amacon, vagy akár hol másutt Szatmármegye tiszta leve gőjü faluiban. Aztán íelnő. A libapásztorságon kezdi, a kapán folytatja és ahelyett, hogy a ha- jadonná való serdülés végső stádiumát is elérné — renegát lesz. Ott hagyja a faluját. Az öt évvel idősebb városi ba- rátnéjának francia sarka az első im pulzus, a szeretője elmegy katonának, ez a második ok és harmadsorban a fiatal, pezsgő, paraszt vére serkenti a faluja elhagyására, hajtja be, az ö látókörének gigászi méretű, város karjába. — Megyek Szakmárra szógálni... És beér Szatmárra, öt forint a bér, alig egy pár hónap múlva hét. Az első szeretője, a bakája, akiért bejött, a második a kőmives legény, akit megismert, a harmadik a szabólegény, aki meghódította, aztán a finom urfiak csatangoló csapatából itt is, ott is akad egyLassan lassan elfelejti a bakát, lezüllik. Egy pár azsuros harisnyát lop az assszonyától, kalapot vesz, ha kalapot nem is, suhogó alsó szoknyát minden bizonynyal. Vasárnap délutánra akad egy kis lopott púder, hosszuszáru cérnakeztyü, napernyő, ridikül. A dolgos, erős két kéz ereje egyre fogytán. A helyeit egyre-másra váltogatja. Becsipik egyszer a razzián. Aztán oda áll csütörtökön a gazdája elé, szemtelen, követelődző, a bakát is maga mellé veszi, hogy megvédje, ha az ura netalán tán megfe nyitené, végül . . . hiszen tetszik már tudni, a bajonett. Lehetetlen állapotok ezek. Lehetetlen, hogy a falu leányából szabály szerint a városi utca rongya legyen, a moslékja, a salakja annak az em bercsoportnak, amely hivatva lenne a jövő generáció létrehozására. Lehetetlen, hogy a városok piszkának fertelmében fürdött nőszemély lerázva magáról gálád élete egész múltját, későn, kiélve, letörve, megvénülve, elpetyhüdve visszamenjen a falu asz szonyának. Lehetetlen, hogy a mi egyszerű, csendes nyárspolgári két- szoba, konyhánk meleg hangulatában kénytelenek vagyunk megtűrni az utca mocskait, kénytelenek vagyunk az éjszakai tivornyáik lehelletóvel bebüzösiteni szellőztetett szobáinkat, kénytelenek vagyunk gyermekeink ártatlanságához közel engedni őket. Nem is kell, hogy az ember sötéten látó legyen, nem is kell, hogy akarva turkáljon a fért Amben, előttünk áll, elibénk mered az a kirívó visszásság, amelyet a ta'Padalmi szokásaink bevettsége termt- mindnyájunk közös undorává, közös csapásává.
