Szamos, 1913. augusztus (45. évfolyam, 176-200. szám)

1913-08-31 / 200. szám

2. oldal. SZAMOS 1913.) auguaztas 31.) 200. szám. J1 Tisza—Szamosköz gazda­közönségének értekezlete. — A Szamos tudósítójától. — (Folytatás és vége.) Klein Mór: Engem az vezetett, hogy a segélyt valamiképp kieszközöljük; mert én, aki egy intézetnek az igazgatója vagyok, látom az emberekküzködését, látom, hogy el vanuak merülve. Bajukhoz hozzájött az árviz, a kivándorlás napirenden van; se földjük nem lesz az embereknek, se adót nem tudnak fizetni, aztán Amerikába kény­telenek vándorolni. Valami módot kell nyújtani arra, hogy az emberek 10—20 holdas földjeiket megtarthassák (Helyes az eszme, foglalkozni kell vele). Ha az állam olcsó kamat mellett, két percentre adná a közönségnek a pénzt, ez óriási segély volna. Most ad ugyan egy kis vető­magot, de ezzel még nincs segítve. Dr. Keresztszeghy Lajos: Ez egy igen nagy fontosságú eszme és igen okos dolog is, mert — hiszen egész röviden ismertetve — a dolog úgy áll, hogy e megye területéről a viszleszámitolással foglalkozó intézetek egy óv alatt 30,000.000 koronát vissz°vontak, és a közönség tiz millió korona betétet vett ki. Ma ott állunk, hogy a legjobb hitelű ember sem képes pénzt kapni és esetleg ott állunk, hogy — mert az intézetek kölcsönt nem adnak, nincs leszámítolás, nincs betét. Ezen tény­leg nem lehet másképp segíteni, mint ha az állam biztos garanciát nyújtó pénzin­tézetek utján segít a helyzeten. Csaba Adorján főispán: Igen tisztelt értekezlet! Ez az indítvány előttem már nem ismeretlen, hallottam annak hírét, hogy Klein ur ezt az eszmét fölveti és talán ennek hatása következtében a közigazgatási bizottság is tár­gyalta e kérdést, a bizottság referense, a pónzügyigazgató maga oly javaslatot terjesztett a bizottság elé, hogy a minisz­térium kéressék fel olcsó kölcsön nyújtá­sára, miután Szatmárvármegyében nemcsak nem tudnak az emberek adót fizetni, ha­nem feltétlenül szükséges, hogy a gazda­közönség egy nagy része a biztos bukástól megmentessék. Az előterjesztést a közigaz­gatási bizottság magáévá tette és a pónz- ügyigazgatóval együttesen szintén feliratot intézett a miniszterhez. Ha jól emlékszem, 6 millió koronáról van szó. A gazdasági bizottság is hasonló szellemű határozatot hozott. Tehát oly mederben van a kérdés, hogy lehetőség van arra, hogy az állam megadja a kölcsönt. Különben 10—12 vár­megyéből indult meg ilyen természetű akció, mert már több vármegye van ha­sonló helyzetben. Az állam tehát bizonyára minden lehetőt elkövet, hogy a kérelmet teljesítse, ha az a mai viszonyok között lehetséges. Én magam személyesen beszél­tem a földmivelésügyi miniszter úrral, bár nagy aggodalmai voltak az iránt, hogy a pénzügyminiszter ur esetleg nem tud kellő fedezetet találni, de a maga részéről min­dent megígért, hogy a gazdaközönség se­gítségére lesz. Morvay Zsigmond: Ugocsavármegyó- ben éppen én voltam az, aki ilyen irány­ban tettein előterjesztést az alispán úrhoz, és amikor őnagyméltósága személyesen közöttünk járt, a vidéki intézetek érde­keltjei ÖBszehivattak és megállapították a szükséges segély mértékét. Nálunk tehát Ugocsában igen előrehaladott stádiumban van e kérdés és miután hallom, hogy Szatmái vármegye is megtette a kellő hi­vatalos lépéseket, feleslegesnek tartom, hogy ez értekezletből aktiót indítsunk, csupán az volna szükséges, hogy a kér­dést az összes hivatalos tényezők ébren tartsák. Dr. Keresztszeghy Lajos: Nem feles­leges. Kende Zsigmond elnök: Azt hiszem, egy megoldást ajánlhatok. Tekintettel arra, hogy praecedens van rá, miszerint tényleg jóakaratulag karolja fel a kormány e kér dóst ás már a közigazgatási bizottság is foglalkozott vele, feliratot is intézett; de tekintettel arra is, hogy mi most egy más irányú kamatnéiküii kölcsönt akarunk a minisztériumtól kapni, ezért nem volna célszerű ennek sikerét esetleg veszélyez­tetni : ezt ajánlanám, ne hozzunk most ér­demleges határozatot; csupán egy bizott­ságot jelöljünk ki, amelynek egyelőre az elnökét választanók meg csak, a Főispán Ur Öméltósága személyében (éljenzés) s aztán őt bíznánk meg, hogy az árvizsuj- totta vidékek birtokos osztályából sürgősen alakítsa meg a bizottságot, amely egyönte­tűen járna el a megyei akcióval és az ügy érdekében szükségszerűen mindent meg­tenne. Ha ezt el méltóztatnak fogadni, úgy felkérjük a Főispán urat a bizottság meg­alakítására. (Élénk helyeslés.) Úgy gondolom, mindnyájunk köszönetét fejezhetem ki Klein Mór igazgató úrral szemben jóakaratu indítványáért. (Élénk helyeslés). Miután ez értekezletnek több tárgya nincs, megköszö­nöm a szives érdeklődést és az értekezletet bezárom. (Zajos éijenzés. Éijen az elnök 1) Szivar, cigaretta, ledéi és pénz­tárcáit, uti-börönelölt, kosarai*, ■©aáászati cikkel*, sport áruk Ragályinál. Telefon 296. Aki mindennap következetesen hasz­nálja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzelhető legjobb száj - és fogápolást gyakorolja. Ára: nagy üveg Z— k, kis üveg 1.20 k. Gondos anyák harisnya szükségleteket a be­hatáshoz csakis KARDOSNÁL szerzik be a — színházzal szemben. — Még néhány szó Pásztory Árkádról. A napi sajtó még mindig azzal az indulattal kezeli Pásztory Árkád nagy, haza­fias ajándékozási ügyét, mintha egy rossz, hazafiatlan cselekedet, a mindnyájunk örö­mére szolgáló uj gör. kath. magyar püs­pökség reménybeli üdvös működését meg­bénítaná, vagy mintha az uj püspökség méltatlan volna arra, hogy anyagi erejében erősödve, hatplmas támasza legyen a ma­gyar kuliurának éppen ott, ahol magyar államiságunk bástyáit, végvárait erősen döngeti a hazaellenes pártütők nagy serege. Az utóbbi időben egy hamis pénzt mutatott be a napi sajtó jelentékeny része az olvasóközönségnek, amelyet a rossz indulatu infótmáció, vagy nem egészen fel­ismerő tájékozottság szülte ujságközlemó- nyek adtak az olvasó kezébe. Én megpróbálom az igazi érmet csu­pán hazafias szempontból mindkét oldaláról megvilágítani, figyelmeztetve mindazokat, akik ezt az ügyet kezelik, hogy ennél a kérdésnél az igazság követése nemcsak erény, de főképpen hazafias kötelessége is. Én ott kezdem, hogy Pásztory Árkád nem másfél, de 3 milliót érő vagyont ruház a gör. kath. magyar püspökségre s ha egy egész hosszú életet betöltő munka eredmé­nyeként mutatkozó vagyon megszerzéséhez fórnőnek is némi kifogások, a hazafias és kulturális célra tett ajándékozás expiálná teljes mértékben a módot, mely a nagy vagyont megteremtette. Azonban tény az, hogy Pásztory Árkád hangyaszorgalommal nagy vagyont gyűjtött, nem tékozolt, nem fecsérelt, a hajnali órák­tól késő estig „hizlalta gazda szemével a jószágot“ s mindig azzal az egyenes és határozott gondolattal volt eltelve, hogy hátrahagyandó vagyonából ennek a hazának, melynek szeretőiétől soha egy percre sem tántorodott el, egy, a humanizmustól átha­tott szív és lélek jóságát hirdető jótékony intézményeket létesítsen. Tény az is, hogy az ősz pátriárka kezdettől fogva sok ellenséget szerzett ma- gének, mert sokan, nagyon sokan nyújtották markukat a bőség szaruja felé, de semmit sem szorítottak. Ennek az emberbarátnak egész élete egy kálvária volt és ezt a kálváriát sohsem azokért járta be, akik filléreikkel a ma már ajándékozás tárgyát képező vagyonhoz hoz­zájárultak, hanem a névtelenség és isme­retlenség köpeayegóbe burkolódzók rossz indulatu jelentgetései folytán. Olvassuk, — de úgy is volt — hogy pénzcsinálással, kuruzslással, sőt legutóbb az Amerikába vándorlással és a pánszlá­vizmus terjesztésével gyanúsították és ő mindenkor nyugodt lelkiismerettel tűrte a sikertelen hatósági zaklatásokat s hü pol­gára maradt hazájának és hü szolgája egyházának. De tekintsünk be egy pillanatra Pász­tory Árkád leikébe és udvarába. Egy ag­gastyán, de fiatal arou, munkában fáradha­tatlan, ősz s a mai kort megértő ember áll előttünk, vidám kedélylyel, nyugodt lelki­ismerettel, barátságos tekintettel; nincs halandó, akit ő jóságával, vendégszereteté­vel el ne halmozna, az ö jóságos lelkű édes anyja — akit még halála után is kísér a meg nem érdemelt kritika — nem­csak a hazaszeretetei és hitéhez való ra­gaszkodást oltotta fia leikébe, hanem a Fiú, leányka és gyermek iskola cipők legszebb és legtartósabb kivitelben megérkeztek a „Hungária“ cipőgyár részvénytársaság fiókjába (Ezelőtt Moskovits Farkas és társa r.-t.) Deák-tér 7. sz. Talpba vésett szabott árakj

Next

/
Thumbnails
Contents